[HyunAe’s
POV. ]
A
fagyi hatása pillanatok alatt kirobbantotta belőlünk a jó kedvet. Nevettünk,
erősnek hittük magunkat, de elfogott bennünket valami jól eső lazaság. A
lebegés érzése talán. Hihetetlen, hogy a szer ennyire hasonló tüneteket
produkált mindkettőnknél, és ráadásul szinte egyszerre.
A pár
percig tartó élénk vidámságot hirtelen felváltotta a hányinger, és olyan szintű
rosszullét jött ránk, hogy én a részemről a halált kívántam.
Felordítottam,
mikor megéreztem az éjjeli szúrás helyén az újbóli fájdalmat. Mintha átdöfték
volna késsel. Nem tudom miért pont ott fájt, de elviselhetetlen volt.
Raney
a könnyeivel küszködött, és rémült tekintettel nézett le jobb karjára – ahová
tegnap tűt kapott -, majd elkezdett felfelé kúszni az ágyon:
- Tűnj
innen! Takarodj! Hagyj békén! – ordította.
-
Raney…
- Ne,
eressz el!
-
Raney nincs itt senki, csak mi ketten! – mellékúsztam, és próbáltam csitítani.
Nem tudtam, mi történik. Mintha csak ő látta volna a bántalmazóját.
Hallucinált… - Raney nyugodj meg, csak képzelődsz! – hirtelen szédülés fogott
el, majd éreztem, hogy szemeim nem mozdulnak, hiába erőltetem őket.
Ledermedtem.
- Nem,
nem, neeem! HyunAe kérlek, segíts… - sikította.
- Mi a
fasz van már megint??? – rontott be az ajtón Eli. Szétnézett, majd mikor
meglátott bennünket az ágyon, szólt a fiúknak.
- Mi
történt? – kérdezte DongHo az ágy elé sétálva. – Mi a… ? KiSeop, AJ! Mit
csináltatok velük?
-
Semmit. Megetettük őket, ahogy kérted. – felelte AJ.
- Mit
raktatok a fagylaltba?
- LSD
cseppeket. – Seop ijedten nézte Raney-t, aki éppen rugdosva küzdött képzeletbeli
ellenfelével.
- És
honnan vettétek el a fagyi port?
- A
raktárból, a legfelső polcról. Miért? – AJ.
- Te
idióta seggfej! Bazdmeg!!! Abba már volt egy nagy adag heroin. Jézusom...
- Most
mit csináljunk velük? Raney-nek erős hallucinációi vannak, HyunAe meg azt se
tudja, hol van. Teljesen K.O mindkettő. – SooHyun a pupilláimat nézve.
-
Engedjetek, majd én! – Eli előre furakodott a fiúk között, kioldozta a
csuklónkat, és a vállaira dobott minket.
- Hova
viszed őket? – kérdezte Kevin, miközben az összes fiúval a nyomába eredt a
szőkeségnek.
-
Hoon, told ki a segged a zuhanyzóból!
„-
Miért?” – hangzott bentről, és már nyílt is az ajtó.
- Mert
én azt mondtam. Állítsd hidegre a vizet, és menjél átöltözni! – Eli belépett
velünk a fürdőbe. – SooHyun segíts, tartsd meg Raney-t!
Raney-vel
nehezebb volt bánni, mert össze-vissza vergődött a hallucinációi miatt.
A
hideg váratlanul ért. Szabályosan úgy éreztem, mintha nem hideg víz alá
állítottak volna, hanem egy kád jeges vízbe dobtak volna bele. Levegő után
kapkodva, kétségbeesetten kapaszkodtam Eli-ba. Egy pillanatra még ránéztem
Raney-re, aki lenyugodott, de ha SooHyun nem lenne, már rég koppant volna a
zuhanytálcán.
- Jól
van, Raney lenyugodott, vigyétek ki! – adta parancsba DongHo.
-
Francba. Ez a picsa nem akar visszajönni. – a galamb pofozgatta az arcomat. –
Hé cicám, jó lenne, ha visszatalálnál hozzánk.
-
Raney… - nyöszörögtem, mikor láttam pilláim alól, hogy kiviszik a helyiségből.
– Raney…
- A
barátnőd jól van, nyugi, majd a többiek ellátják. – Seop hangja most egyszerre
hatott nyugtatóan, és feszültté is tett.
-
Engedj el! – olyan erőtlenül sikerült mellbe vágnom Eli-t, hogy éreztem a
nevetéstől rázkódó mellkasát. – Szemét…
Végleg
elhagyott minden erőm. Lábaim összecsuklottak, és tompa fájdalom nyilallt a
térdembe, ahogy lerogytam.
- A
picsába…
-
Ellison, mi a kurva életet csináltál te barom??? – kiáltott az ápolómra egy
„ismeretlen” hang.
-
Lehűtöttem őket!
-
Elájult te nem normális. A túladagolás határán van mindkettő, te meg képes
voltál őket hideg víz alá tenni??? Eszement idióta! Hagyd, majd én! – két meleg
kar felemelt, és még éreztem néhány heves szívdobbanást, mielőtt végleg
elszállt a tudatom.
…
„- És
mit csináltatok volna, ha nem térnek vissza? KiSeop, AJ?! Legközelebb talán
gondolkodjatok, és kérdezzetek, mielőtt csináltok megint valami okosságot. Eli,
te pedig ha nem értesz valamihez, inkább húzd be füled-farkad, vagy mindkettőt
letépetem velük legközelebb, világos?!” – a kis szerfüggő ordibálására ébredtem
meg. Kezeimet nem tudtam előre venni. Mikor mozgattam, fémes hangokat
hallottam. Nem akartam kinyitni a szemeimet, mert nem tudtam mi vár rám.
-
Raney… - suttogtam, remélve, hogy választ kapok.
-
Semmi baja, alszik.
- Ki
vagy?
- Ha
kinyitod a szemed, meglátod.
-
Minek nyissam? Mindegyikőtök egy aljas rohadék a szememben.
-
Lehet, de ha nem hozlak ki a hideg víz alól, még szarabbul jártál volna, szóval
ennyit megérdemlek szerintem, hogy legalább a szemembe nézz, ha hozzád
beszélek. – a fémes csörgés, a nyugodtnak ható, lágyan zengő hang. Hoon…
- Meg
kéne köszönnöm? – kinyitottam szemeimet, de ahogy megláttam az arcát rám jött a
hányinger, és inkább az ablak felé fordultam.
-
Felőlem… de most eszünk szépen.
-
Megint mit akartok belénk tömni?
- Majd
később talán magunkat, de most egyelőre csak levest.
- És
ebbe mi van? FŰszerek?
-
Látom a humorérzéked azért megmaradt. És mellesleg éppen csak annyi cucc van
benne, amitől tisztul egy kicsit a fejed. Én magam figyeltem, hogy ne rakjanak
bele túl sokat.
-
Miért bízzak meg benned, vagy bármelyikükben is? Hmm?
- Én
nem mondtam egy szóval sem, hogy bízz bennem. De én jót akarok neked.
-
Szopd ki a levesed. Én abból a szarból ugyan biztos nem fogok enni. Vagy ha már
ki akartok csinálni, legalább rendesen tennétek, nem ilyen elbaszott
módszerekkel.
- Hé,
AJ, és KiSeop volt farok. Ne minket hibáztass miattuk!
-
Ebben mindannyian benne vagytok.
-
Igazad van. Na, jó, én nem erőltetem. Ha éhes vagy, szólsz, és jövök.
-
Raney hol van?
-
SooHyun vigyáz rá.
-
Remek.
- Őszintén…
melyikünknek örülnél a legjobban? Nem hinném, hogy ha Kevin-t mondtam volna, az
jobb lenne. Direkt nem engedjük most Kevin-t a közelébe. Az egy állat.
-
Heuréka, csak nem feltűnt?!
-
Gúnyolódj csak… - szavaival berekedt a beszélgetésünk. Bevillantak az ájulásom
előtti utolsó másodpercek.
- Te
hoztál ki a fürdőből?
-
Igen. Miért?
- A
szíved…
- Mi
van vele?
-
Miért hoztál ki onnan? Hagyhattál volna, és eggyel kevesebb problémátok lenne.
-
Valóban… végül is nem olyan nehéz eltüntetni egy hullát.
- Na, látod.
De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
-
Melyikre?
- A
szíved. Miért izgultál annyira, mikor kihoztál?
-
Honnan veszed, hogy éreztem bármit is? – egy pillanatra elgondolkodott, majd
folytatta. – Azért izgultam, mert ha elkezded alulról szagolni az ibolyát,
cseszhetjük. – idegesen felállt a helyéről. – Biztosan nem eszel?
Válasz
helyett ránéztem, és addig szuggeráltam, míg ki nem ment.
Rohadt köcsög…
És már megint ez a bilincs… a francba, hol lehet a kulcs? Tuti a zsebébe
rakta, úgy, mint este az ajtóét. De nyert ügy, mert ha jól hallottam, most
legalább nem zárta be. Talán tudja, hogy úgy is próbálkozni fogok, és azt is
tudja, hogy esélyem sincs innen kijutni? Számító tetű.
Raney… vajon tényleg jól van, és nem bántották? Vajon ő hagyta, hogy
megetessék, egyáltalán észhez tért már? Látni akartam, és két szemmel
megbizonyosodni róla, hogy épségben van. Ha baja lenne, tuti elmondták volna.
Ugyan mit érnének el azzal, ha hazudnak, úgy is megtudnám előbb vagy utóbb.
Iszonyatosan
sajgott a fejem. Talán ennek a szemétnek
igaza van, és ennem kéne a csodaszerükből. Nem. Azért se…
Felültem
az ágyon, lábra álltam, és körbejártam a szobában. Az ágytól jobbra volt az
éjjeli szekrény, azon túl pedig egy ablak, de a fal belső vakolása elmaradt, a
tégla kilátszódott, mint minden szobában ahol eddig jártam. Igazi gengszter laktanya. A falon képek
lógtak, amin a fiúkkal volt. Igazi haveri társaság, szarban, jóban…
A
szoba nem volt túl nagy: az ágyon, az éjjeli szekrényen kívül volt még benne
egy nagyobb ruhásszekrény, és egy komód. A mosatlan alsóira nem voltam
kíváncsi, így az éjjeli szekrényhez mentem. Az azon lévő óra, délelőtt
háromnegyed tizenkettőt mutatott, de az idő most a legkevésbé sem érdekelt.
Kinyitottam
a fiókokat, és találtam egy-két érdekes dolgot. Most nem csak a gumikra, és
síkosítókra gondoltam, meg az egyéb… uhh,
fúj ez egy… ? Undorodva ejtettem vissza a fiókba egy vörös csipkés tangát. Beteg…
Találtam
mindennapos használati tárgyakat, fotóalbumokat, de ami a legjobban felkeltette
a figyelmemet egy fekete, bőrkötésű könyvecske volt. Biztos ebbe írja a női telefonszámát. Kihalásztam, ami érdekes
mutatvány volt hátrabilincselt kezekkel. Miután sikerült kivennem, érdeklődve
nyitottam ki, gondoltam, megszámolom eddig hány csajnak verte be, de nagyot
csalódtam.
A
kezemben tartott könyv ugyanis egy napló volt.
A
számmal lapozgattam, de az írásainak fele a drogról, és élete eddigi legjobb
meneteiről szóltak – mily meglepő… -, így gyorsan haladtam.
„Meg akarok tőle szabadulni.”
„Azt hittem sikerült, de visszazuhantam.”
„Újra kell kezdenem. Miatta… „
Ez meg
mit jelentsen?
- Te
mégis mi a fenét művelsz? – csapta be Hoon maga mögött az ajtót.
- Én
csak…
- Te
csak? – dühtől izzó szemei nem ijesztettek meg. Neki lökött a falnak, és úgy
sziszegett az arcomba. - Ne merj turkálni a holmijaim között még egyszer! –
megint nem volt magánál.
-
Miért? Mitől félsz? Mire jövök rá, vagy ők mire jönnek rá, amit jobb lenne, ha
nem tudnának?
-
Semmitől nem félek. Szimplán gyűlölöm, ha a dolgaimhoz nyúlnak.
- Ha
nem félnél, nem reagáltál volna így. Mondd csak ki. Tőlük félsz. Hogy egy
szempillantás alatt elintéznek, és utcára tesznek, ha kiszállsz.
- Mit
tudsz te rólam?
- Ezek
alapján éppen eleget ahhoz, hogy elengedj.
- Vagy
mi lesz?
-
Netalántán eljár a szám.
- A
szádat majd másképp hasznosítom, csak azért nem ütlek most meg.
-
Beszartál, mikor megtudtad, hogy honnan van a sérülésem, mi?
-
Tudtam jól, hogy mit teszek.
-
Tegnap este nem úgy tűnt.
- Hogy
érted?
-
Miután megütöttél, kikulcsoltad a bilincset. Megijedtél önmagadtól. Mégis
hogyan tudnád mit teszel, ha megijedsz saját magadtól?
- Még
egy ilyen, és…
- És?
Mit csinálsz? Megerőszakolsz? Rajta. Bedrogoztatok, megvertél… rajta, GYERÜNK!
– ahogy ezt kimondtam, a tarkómnál megragadta a hajamat, a fallal szembe
fordított, és nekiütötte a falnak a homlokomat.
-
Hoon! Begolyóztál? – dörrent rá idegesen DongHo, mikor meglátta mit csinált
velem.
- Én.
É-én…
- Húzz
innen kifelé! – a nyuszi nagy léptekkel, fújtatva ment ki a szobájából, és őt
követte a kölyök. - Komolyan mondom, távol kell tartanom tőlük Kevin-t és most
már ezt is.
-
Gyere! – segített fel AJ a földről. – Kérjétek már el Hoon-tól a kulcsot!
- De
ha bevadul, a te felelősséged. – Eli keresztbe tett karral.
-
Beszélek vele, nyugi van.
AJ
leültetett az ágyra, maga mellé.
-
Kösz! - köszönte meg Seop-nak a kulcsot. – Mi van?
-
Bírni fogsz vele?
-
Inkább én, mint ti beállva. Húzás kifelé!
A
vörös becsukta az ajtót, és kettesben maradtam a szado-mazoval. Hmm, biztató…
-
Szóval, most tiszta vagy?
-
Fogjuk rá.
- Én
azt hittem, a ti fajtátok éjjel-nappal be van állva.
-
KiSeop, Eli, Hoon, és én csak akkor szerezünk, ha nagyon lankadt a hangulat.
Eli is inkább csak iszik, de tőből egy tapló segg, szóval tőle „józanon” se
várj sokat. Seop ő kétszínű, de ha tiszta, ő is tud rendesen viselkedni, bár a
helyetekben tőle óvakodnék a legjobban. Viszonylag én bírom a legjobban cucc
nélkül, és én nem is szoktam totál elszállni, szeretem érezni a fájdalmat. Hoon
pedig ő egy külön téma…
-
Miért mondod ezt el nekem?
- Csak
hogy tisztában legyél az itteni dolgokkal, ha már tag vagy.
- Ki
mondta, hogy közétek tartozom?
- Nem
kérdés babám. Ha kapcsolatba kerülsz bármelyikünkkel is, vagy magadtól
besétálsz a kelepcénkbe, automatikusan taggá avanzsálunk, tetszik, vagy sem.
- És
hogy lehet innen kikerülni?
- Majd
ha mi úgy látjuk, kiteszünk.
-
Vagyis egy szavatok miatt földönfutóvá válhatunk, ha úgy gondoljátok.
- Mit
gondolsz, miért intelek óva? Nem érdemes velünk szórakozni. Vegyétek úgy, hogy
az, hogy itt lehettek, egyfajta megtiszteltetés. Másokat eddig kiszórtunk. A
többi lány, aki idejár, vagy akiket láttál a ketrecben, csak estére jönnek ide
táncolni, esetenként, ha nagyon kell nekik a pénz, egyebet is elvállalnak, ugye
érted?
-
Nyilvánvaló…
- Na,
már most. Alkut ajánlunk nektek. Pontosabban én nektek. Raney-vel még nem volt
alkalmam beszélni, mert még nem ébredt fel. A fiúk azon gondolkodtak, hogy
titeket is kiraknak. Igazából Kevin volt az egyedüli, aki ragaszkodott
Raney-hez, mondván tüzes csaj, és kell neki valaki, aki lángra lobbantja.
- Jó,
mellőzzük ki kire, mit és mennyit… a lényeget!
-
Szóval felvetettem a fiúknak az ötletet, hogy beveszlek titeket a klub tagjai
közé, bizonyos feltételek mellett persze.
- És
hány farkat kéne megcibálnunk esténként?
-
Egyet sem. Amíg a fiúk nem engedik. Törékeny virágszálnak számítotok. Amíg mi
nem engedjük, hogy elkérjenek titeket a férfiak, vagy a nők, addig nem kell
félnetek semmi ilyentől. Persze táncolnotok kell majd, és szórakoztatni a
közönséget, máskülönben fizetség nélkül maradtok, és könnyen kijuthattok, de
annak nem lesz jó vége.
-
Várj… azt mondtad… nők???
- Még
csak itt tartasz szivi?
- Én
nem fogok egy nővel sem… semmit csinálni.
- Majd
meglátjuk, de nem ezen van a hangsúly. Vállaljátok a munkát, belefogtok, és
cserébe védünk titeket, vagy továbbra is hadakoztok, és „törhetetlenek”
maradtok, amíg a fiúk megunják, teletömnek minden szarral, és függőként
fogjátok magatokat az utcán találni?
-
Miért beszélsz hol úgy, hogy te is közéjük tartozol, hol pedig csak róluk?
- Mert
én csak stylist vagyok. Nincs sok beleszólásom a dolgokba. A főmufti DongHo és
SooHyun. Hoon is csak azért fosik, mert ő a legújabb, de ahogy elnézem az
arcodat, kezd kibontakozni.
- Én
Raney nélkül nem vágok bele semmibe. Ha belemegy, csak azért tartok vele, hogy
óvjam tőletek. Habár nem tudom, miért akarna maradni még itt egy percig is…
-
Mondtam. A legegyszerűbb, és nekünk is rengeteg időt spóroltok, ha belementek,
és védve lesztek. Azonban ha ellenkeztek, egy ideig még tűrünk, de nem a
végletekig. Azonban… addig is mindennap megkapjátok a nyugtató adagotokat, és
mire a fiúk megunják a várakozást, elég mélyen benne lesztek a szarban, és ha
kiraknak titeket, egyedül kell majd talpra állnotok.
- Úgy
mondod, mintha bármelyikkel is jól járnánk.
-
Valamelyikkel biztosan, de én az elsőt választanám.
-
Miért pont mi? Miért nem lehetne csak simán elengedni bennünket. Kussolnánk, és
ti meg folytathatnátok az ügyleteiteket.
-
Hülyének néztek minket? Mivel magyaráznátok az ismerőseiteknek, hogy be vagytok
kattanva? Az első válaszaitok közt lenne a klub. Egyszer már majdnem feldobtak
minket, de sikerült magunkat kihúzni, szóval még egyszer nem követjük el
ugyanazt a hibát.
- AJ
gyere, a másik is felébredt! – nyitott be Hoon a szobába.
-
Raney! – szaladtam az a kijárathoz, és megpróbáltam kijutni. – Raneeey!
„-
HyunAe?” – hallottam tompán pár szobával messzebbről a hangját. Hoon
visszafogott, míg AJ kisétált.
-
Raney, jól vagy? – kiabáltam az ajtófélfába kapaszkodva, míg a barna megpróbált
leszakítani onnan.
„-
Mondd, hogy te jól vagy.”
- Ne
egyél a levesből, abba is van valami! Akármennyire is vágysz rá, ne egyél bel…
- Hoon befogta a számat, becsukta az ajtót, és az ágyra lökött. – Te aljas
rohadék! Ha baja esik, kitaposom a golyóidat, de úgy, hogy a szádon fogod
kiköpni mindkettőt darabokban!
-
Nyugi cicus!
- Nem
vagyok cicus te köcsög! – teli erőmből – már amennyi erőm volt – pofon vágtam.
-
Eressz már lejjebb! – megfogta a két felkaromat, és próbálta kivédeni a felé
záporozó ütéseimet. - Ne akard, hogy hívjam DongHo-t, hogy megint lenyugtasson.
-
Hagyj békén! – karjaimat kirántottam szorításából, és hátat fordítva neki az
ablakhoz sétáltam.
Odakint
sütött a nap, és a fiúk is trikóban, meg pólóban mászkáltak, engem viszont
baromira rázott a hideg, egyenesen vacogtam. Elvettem az ágyról a takarót, és
bebugyoláltam magam. Visszamentem az ablakhoz, és kinéztem. Sok mindent nem
láttam, mert az ablakkal szemben egy másik téglafal tornyosult. Ha nagyon az
ablakhoz álltam, és kinéztem, akkor láthattam, hogy jobbra zsákutca, balra
pedig kinyílik az utca.
- Szép
a kilátás. Ez jár az újoncoknak? – fordultam felé, és ráhunyorogtam.
- Ez
jutott.
Tovább
szemeztem a szemközti fallal, közben néha a fiú tükörképét néztem az ablakban.
- Mi
lenne, ha nem égetnél lyukat a hátamba a tekinteteddel?
-
Honnan… ?
-
Édesem… üveg. – kopogtattam meg az anyagot, majd felé fordultam.
-
Szóval engem lesel titokban. – mosolyodott el.
-
Leskelődés nélkül is megérzem bárki tekintetét.
Hosszú
percek teltek el szótlanul. Ő időközben ledobta magát az ágyára, és hívogatóan
nézett rám. Én csak tovább járkáltam a helyiségben, mintha valami fontosat
keresnék; valójában csak terelni akartam a figyelmemet róla. Bármit megadtam
volna most azért, hogy egyedül hagyjon, erre:
-
Szóval… nagyon… - megköszörülte a torkát – nagyon fáj az arcod?
- Mit
érdekel? Törődj az egyéni problémáiddal. Ahogy olvastam, neked nagyobb gondjaid
vannak, mint nekem.
-
Azért érdekel, mert… komolyan én tettem?
- Nem
is olyan rég… ennyire nem vagy itt, hahó?! – integettem szemei előtt.
- Nem,
arra emlékszem. Hanem ami előtte is meg volt. Azt is én okoztam?
- Mi
van? Nem hiszel a haverjaidnak? Olyan tökéletesnek hiszed magad, hogy nem tudod
elképzelni magadról, hogy képes vagy megütni egy lányt? Hogy lehetsz ennyire
hiú?
-
Szóval tényleg én voltam. – felült, és maga elé meredt. Teljesen ki volt ütve
szellemileg, de most mégsem sikerült felhúznom.
- Nem
értelek.
- ???
-
Egyszer védesz, aztán meg szét akarsz verni, majd mintha mi sem történt volna,
jössz a nyaló éneddel. Szánalmas vagy, tudsz róla?
-
Jobban ismerem én magam, mint gondolnád.
-
Valóban? Akkor magyarázd meg nekem a naplóban írtakat.
-
Semmi közöd nincs hozzá.
- Ki
miatt kell újrakezdened?
-
Magam miatt.
- Ha
harmadik személyben beszélsz magadról, nagyon az idegen lenne már a helyed, de
te tudod…
- Ide
figyelj! – elkapta a kezemet, és magához húzott az ágyra. - Még egy ilyen
beszólás, és én gondoskodom róla, hogy az utcán találd magad.
- És
mivel magyarázod majd a hirtelen döntésed a fiúknak, hm?
-
Meguntam, hogy várjak rád. Ilyen egyszerű.
- Nem
hagysz győzni, ugye?
-
Eltaláltad.
-
HyunAe! – Eli lökte be barátnőmet az ajtón.
-
Raney! – felpattantam az ágyról, megöleltem, majd miután a fiúk kimentek
végignéztük egymást. – Ugye nem ettél abból a szarból?
- Nem,
eszem ágában sincs. Ki kell jutnunk.
- De
hogyan? Neked AJ nem mondta… ?
-
Dehogyisnem.
- És?
-
Mondtam, hogy nélküled semmiről nem döntök.
- Én
is ugyanezt mondtam neki. Mi a francot csináljunk? Nem fognak úgy sem
kiengedni. Sőt… tudod mi a feltételük.
- Tök
mindegy hogy döntünk, így is, úgy is mi húzzuk a rövidebbet.
- Én
ezt nem akarom csinálni. Miért nem tudnak innen egyszerűen kiengedni a rohadt
életbe már?!
- Én
sem akarom, de ahogy a macska is mondta, nyakig benne csücsülünk. Ha ki is
jutunk, nem lesz semmink. Ha maradunk, legalább rendelkezünk néhány dologgal,
még ha nem is fűlik hozzá a fogunk.
- Te
most rá akarsz beszélni? – engedtem el ledöbbenve.
- Nem,
de gondold végig. Kizárt, hogy kiengedjenek önszántukból még egy jó ideig.
Minél jobban tiltakozunk, annál jobban fognak minket bántani. Ezt akarod?
- Nem.
- Hidd
el, én sem akarom. De akárhonnan nézzük…
-
Vágjunk bele. – néztem szemeibe.
-
Hogy?
-
Csináljuk. Ha most belekezdünk, annál hamarabb juthatunk ki innen. Most kell
belemennünk az aljas játékaikba, és mindent úgy csinálunk, ahogy akarják,
előbb-utóbb ránk is ránk unnak, és élve, vagy holtan, de kikerülünk.
- Én
inkább élve szeretnék.
-
Raney… - megfogtam arcát, és a szemébe néztem, mely ide-oda cikázott. - … a
testem vágyik a szerre. Látom rajtad, hogy a tiéd is. Még nem sok alkalommal
kaptunk, de ha már ennyi kikészít bennünket, mi lesz később!? Csak egy ideig
tudjuk tartani magunkat, de egyre rosszabb lesz. Ki fogunk jutni, de utána a
saját harcunkat kell önmagunkkal megvívni.
-
Tudom. – hajtotta le a fejét.
- Hé!
Együtt vagyunk itt, egymásnak vagyunk. Kitartunk egymás mellett, oké?! –
mosolyogtam rá biztatva.
-
Rendben.
- Nos,
lányok… mehet a móka? – kérdezte DongHo.
-
Mehet… te rohadék, de még hogy.

Imádom ezt a blogot, de tényleg! Annyira más mint a többi....úgy tetszik! Remélem hamar lesz folytatás (:
VálaszTörlésOoooh HaMi :3 Annyira jó hogy Seop rontota el az adagolast *koala gonosz betepett vigyor*
VálaszTörlésJo ezt most pont azelott olvasni, hogy a fiukat megetem xD Jo volna ha egy iszipiszi adaggal leszerelhetnem oket. Na jo a lenyeg, hogy MEG! :D
úúú nagyon jó :) Egyszerűen nem tudok betelni vele. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a lányokkal :)
VálaszTörlésKöszönjük, és igyekszünk a többi részt is úgy írni, hogy elnyerje a tetszéseteket :3
VálaszTörlésaszem függője lettem ennek a blognak :D
VálaszTörlésNagyon örülünk, hogy tetszik, igyekszünk, hogy a többi is ilyen jó legyen.. :D
Törlés