[Raney’s POV.]
Alig hittem el, hogy HyunAe képes volt itt hagyni. Ugyanakkor meg is
értettem, hisz miattam kerültünk ide. Ha akkor, még a plázában, hallgatok a
barátnőmre, és gyorsan elmegyünk, ahelyett, hogy odahívtam volna magunkhoz
őket, akkor még most is vígan éldegélnénk kint, és nem lennénk hét, perverz
állat, drogos kurvái. Miután kiviharzott a teremből, elég volt egy másodperc
is, hogy azonnal utána menjek. Én nem szedtem össze semmilyen dolgot, mert
nekem ugyan nem kell az a cucc, amit tőlük kaptam. Legszívesebben meztelenül
menekülnék, de akkor meg a diliházba kötnék ki. Fogalmam nem volt, hogy merre
indult, de körülnéztem, hol tudnék kiszökni. A cipőmet sem vettem fel, mezítláb
egyetlen egy neszt sem hallattam, és praktikusabb, mint a tűsarkú, ha futni
kéne. Mégsem voltam elég szemfüles, mert az utolsó ajtónál, nem néztem szét
elég körültekintően, így egy mellkasnak csapódtam, és két kar fonódott azonnal
a felkaromra. Remek. A részeg galamb, és a kétszínű hajtolvaj talált rám.
- Nocsak, nocsak, mész valahova?
- Anyádnak sincs köze ahhoz, hogy hány csajt kúrsz meg, és mennyire
iszod szét a májad. – dühösen a szemébe néztem, de ő csak elmosolyodott, majd
olyan erősen kezdte el szorítani a karom, hogy azt hittem eltöri. Mégsem hagyta
el az ajkam egyetlen egy hang sem, csak a szememet homályosította el a könnyem.
Mikor látta, hogy nem fog semmire sem menni, csalódottan engedett a fogáson, és
Seoppal együtt vonszolni kezdett.
- DongHo, nem találjuk Hyu… - azonban nem kellett befejeznie, mert a
többi rohadék körülállták a barátnőmet. Mikor a törpetetű odafordult hozzánk,
HyunAe ezt az alkalmat választotta, hogy dobbantson. A többiek egy másodpercnyi
fáziskéséssel rohantak utána, engem pedig itt hagytak az eddig két
ovóbácsimnak.
- Azt hittem, hogy soha nem próbáljátok meg. Már gondolkodtam rajta,
hogy nyitva hagyom nektek az ajtót. Ez hiányzott már. Az ellenállás.
- Rohadj meg. Remélem, hogy beledöglesz egyszer a piába. – nem tudom,
hogy honnan szedtem rá a bátorságot, de szembeköptem, és betérdeltem neki.
Azonnal összeesett, mint a colostok, és sikítva szorította a kezét a kincsére.
Seop csak mosolygott bátorságomon, de erősen fogott, hátha ő vele is el akarnám
ezt játszani.
- Ó, te eleven kis kurva. Most van véged. Nem érdekel, hogy Keviné
vagy, itt és most úgy megbaszlak, hogy bele fogsz dögleni. Fogd le azt a
cemendét. De jó erősen. – mikor feltápászkodott, belenyúlt a zsebébe, és
elővett három pirulát. Jól tudtam, hogy mik azok, mégsem voltam hajlandó
bevenni őket, és szándékomban sem állt. Erőszakkal kinyitotta a számat,
vigyázva, meg ne tudjam harapni, letuszkolta a torkomon mind a három
gyógyszert.
- Na, tessék, most ugrálj te hülye ribanc. – elégedetten figyelte,
ahogy megpróbálom visszaöklendezni, de sikertelenül. Miközben visszavonszoltak
a szobába, a pulzusom az eget verte, ahogy éreztem, hogy a szer megint dolgozni
kezd a testemben, annyi hét kihagyás után. És HyunAe is, szó nélkül lelépett,
de hiába vesztünk össze, rettentően aggódtam érte, hogy mi lesz, ha nem sikerül
neki elmenekülni, vagy ha elkapják.
Hiába drogozott be, nem hagytam magam, amíg csak bírtam, egyfolytában
azon voltam, hogy kiszabaduljak. Egy idő után Eli megunta, hogy állandóan
fészkelődöm, és megkötözött. Arra viszont nem számított, hogy ez alatt a négy
hét alatt, olyan hajlékony lett a testem, hogy gond nélkül előredugtam a kezem.
- Mit csinálsz te lotyó? Képes vagy kitörni a kezed?
- Akár félholt is leszek, ha azzal kijutok innen. – már nehezen ment a
beszéd, és a fényeket is összemosódva láttam.
- Aha, azt hiszem, hogy most már elég félholt vagy. – továbbra is csak
röhögött.
Szétestem, nem érzékeltem semmit. Nekidőltem a vörösnek, akinek még a
nevére sem emlékeztem. Nem tudom, hogy mennyi idő volt, az idő érzékelése
teljesen távol állt tőlem. Csak néztem a semmibe, képtelen voltam lecsukni a szemem.
Sötét volt, mikor visszajött a másik öt férfi, és egy lányt hoztak magukkal,
aki hasonlóan hozzám, meg volt kötözve. Koszos volt, és a ruhája szakadt.
- Mi történt? – azonnal felugrott a mellettem lévő, és odasiettek
hozzájuk. Az egyik rám nézett, majd visszafordította a figyelmét a többiekhez.
- Eli! Mit csináltál? – nem tudtam a gyerek nevét, de enyhén
selypített.
- Semmit, csak leszedáltam három pirulával. Ne aggódj, most már nem fog
menekülni.
- Te barom, állat! Mind a hármat beadtad neki? Egyszerre? Megint
megcsináltad te iszákos barom. Dongho! Ez a seggfej megint túladagolta! Vagy
kiüríted, vagy meghal.
- És, ha meghal, akkor mi lesz? Nem hiszem, hogy hiányozna
bármelyikünknek is. – teljesen könnyelműen mondta, de valószínű, hogy
túlságosan is meggondolatlan volt. Az a kis törékeny testű fiú, akkorát
bemosott neki, hogy a hirtelen ütéstől összeesett.
- Na, ide figyelj. Jól nyisd ki a füled. NEKEM Ő KELL, érted? Nem
HyunAe, nem más ribanc, hanem Ő. Még
egyszer miattad, a halál szélére kerül, akkor megdöglesz. Addig foglak baszni,
míg bele nem halsz. – olyan nyugodtan beszélt, hogy a szőke csak idegesen
bólintott, miközben összekaparta magát a földről.
- Ő az enyém, és csak én küldhetem ilyen állapotba. Kaparjátok össze
magatokat, HyunAe-t adjátok oda Hoon-nak, a többiek pedig szedjék össze a
cuccokat, azonnal megyünk.
A pösze, felnyalábolt, én pedig semmit sem tudtam csinálni, még
ellenkezni sem. Ütnöm, rúgkapálnom, kellett volna, mégsem tudtam semmit sem
csinálni. Végig, még a kocsiban is a karjaiba tartott, talán egy kicsit túl
erősen is, a szeme idegesen cikázott ide-oda, a pulzusomat pedig túlságosan
sokat nézegette. Rá akartam szólni, hogy hagyjon békén, ami magamban sikerült
is. A másik lánynak is, hozzám hasonlóan, beadtak néhány pirulát, aztán pedig
elvonszoltak minket egy szobába. Először nem szólt hozzám, de mikor már
magamtól is rájöttem, hogy túl sok ideje hallgatok, odajött, és aggódva nézett
a szemembe.
- Raney! Hallasz? Hahó! – szólni akartam, hogy hallom, de a szám nem
mozgott. Mintha a saját testem börtönébe lettem volna bezárva. – Valaki! Hé!
Raney nagyon ki van ütve. Muszáj segíteni rajta! – az egyik berontott, majd
hozzám igyekezett, és finoman pofozgatni kezdett.
- Raney! Hé! Gyere vissza! – nagyjából sikerült felfognom, hogy mit is
mond.
Kis idő után, a színek már nem mosódtak annyira össze, és rájöttem,
hogy tudom mozgatni a szám. Végre meg tudtam szólalni.
- Vizet. Szom… szomjas vagyok. – HyunAe – azt hiszem így hívják, és a
fiú is megkönnyebbülten néztek rám. Majdnem megfulladtam, mert túlságosan is
megdöntötték a poharam, de mindet megittam.
- Jobb? – csak bólintottam. A fiú, vagyis… - hirtelen bevillant a neve
– Dongho kiment egy kicsit a helységből, majd két másik is csatlakozott hozzá.
- Most mi legyen?
- Ma este fellépnek, ez biztos. HyunAe be van állva, de csak amennyire
szükséges. Raney-t pedig egy kicsit fel kell ébreszteni. Semmi baja nem lesz
most már. A nagyja távozott a szervezetéből. Ne aggódj Kevin, nem hal meg.
Ahogy nézem, elég harciasan küzd még a pirulák ellen is. – felnevetett a törpe,
Kevin pedig csak bólintott, majd perverz mosoly terült szét az ajkán.
- Nem véletlenül kell nekem.
- Istenem, akkora állatokkal vagyok körbevéve, hogy az fájdalmas. Ti
még képesek lennétek kivinni, táncolni, mikor majdnem megölte Eli, megint? -
HyunAe viszonylag nyugodtan kérdezte, de csak macskakörmözve.
- Picim, ne aggódj, a barátnőd elég keményfából lett faragva. Ahogy
nézem, nem sok minden árthat neki, rajtam kívül.
- Elmebeteg vagy, az biztos.
- Ti pedig összevesztetek, vagy valami, jól mondom?
- Miből gondolod? – elfordult tőle, az ablak felé fordulva.
- Kislány, ne nézz hülyének. Azon kívül egyedül akartál elszökni, nem
volt veled Raney, ami arról árulkodik, hogy volt némi szóváltás köztetek. Vagy
nincs igazam? – vissza akart vágni neki, de inkább nem mondott semmit, mire
Kevin csak elmosolyodott.
- AJ, légy szíves segíts felkészíteni a lányokat, nagyjából egy óra
múlva kezdődik a buli. – a kaszabolt mellkasú int, majd a másik két srác
elhagyja a szobát. Nekem még csak most jutott el az agyamig, hogy az
mindegyikükön csak egy bőrnadrág volt, azon kívül semmi.
- AJ, ugye nem hagyják, hogy ilyen állapotban táncoljon? – nyilván rám
értette, mert ő jól volt ahhoz. Nekem lassacskán kezdett visszatérni a tudatom,
így néhány emlék is felvillant.
- HyunAe, ne aggódj. Csak egy kicsit kell kikupálni. Azon kívül ma
olyan revansot kapnak, hogy egy másodperc alatt gigantikus erekciójuk, és egy
meteorit méretű orgazmusuk lesz. Nem azért gyakoroltam egy hónapon át, hogy
aztán itt döglődjek, mert majdnem kinyiffantottak. Ráérek utána is meghalni.
Előbb még kikészítem Kevint. Eli-t már délután elintéztem.
– a macska fejű stylistunk csak vigyorgott, ahogy kifejtettem, hogyan
akarom kivitelezni. Barátnőm nem mondott semmit, csak bólintott, és segített
átöltözni.
- AJ, te stylist létedre, hogy nem vagy buzi? Mert az oké, hogy értesz
a divathoz, de miért nem a pasikhoz vonzódsz? – amint kimondtam, egy másodperc
teljes csönd volt, majd kirobbant belőle a nevetés. Le kellett tennie a kezében
lévő sminkpalettát, mert annyira rázta a röhögés.
- Jó, kérdés Raney. De azt hiszem, hogy én nem Kevin vagyok. Én jobban
szeretem a kétlyukút, mint az egyet.
- Oké, felfogtam. – mire elkészültünk, a zene már nagyban dübörgött,
még a csukott ajtón keresztül is lehetett hallani. Belekapaszkodtam AJ-be, míg
biztos nem voltam benne, hogy tűsarkúban is megállok. Nagy levegőt vettem, majd
kisétáltam, HyunAe-t követve.
Seop várt minket, majd karon fogva elvezetett a ketrecünkhöz. Mégis,
mielőtt beléptem volna, megpillantottam a rudat. Az eddig nem volt ott. Mikor
lett odatéve? Azonnal a másik irányba fordultam, és a fémcsőhöz sétáltam.
Hatalmába kerített a zene, és táncolni kezdtem. Kizártam mindent, és
csak a dallamra koncentráltam. A szívem, a ritmussal egy időben dobbant. Levettem
a cipőmet, mert úgy is akadályozott volna. Lábujjhegyre álltam, az egyik lábat
felemeltem a levegőbe, teljesen vízszintig, majd elkezdtem pörögni, miközben
beakasztottam a rúdba, le a földig, ahol egy spárgát csináltam.
Megkapaszkodtam, és az egész testemet felemeltem, és felfele kezdtem el
araszolni, forgással kombinálva. Körül csavartam a rudat, és begyorsultam,
amennyire csak tudtam. Csupán az egyik lábammal kapaszkodtam, és úgy lógtam,
fejjel lefele. Terpeszből fordítottam a helyzeten, és ahogy a kígyó tekeredik,
a testemet is úgy hajlítottam. Mikor leértem, egy pillanatra engedtem magamnak,
hogy körbenézzek. HyunAe a ketrecbe táncolt, és teljesen átadta magát ő is a
zene, dübörgő ütemének. Nem gondolkodott, mégis kiszámíthatatlan volt a mozgása,
mert menet közben találta ki a mozdulatokat. SooHyun csakugyan a rácsok mögött
hullámzott, és olyan perverz mosollyal kábította a lányokat, hogy még egy
pillanatig én is a hatása alá kerültem. Oldalra néztem, ahol a többi fiú
tartózkodott. Hoon, a pultból szemlélődött, és tátott szájjal figyelte barátnőm
minden egyes mozdulatát, akárcsak egy hipnotizált.
Eli még azt is elfelejtette, hogy mi van a kezében, pedig arról soha
nem feledkezik meg, akármilyen elázott állapotban is van. Seop, AJ, és Dongho
egy emberként, tátott szájjal meredtek hol rám, hol HyunAe-ra, talán még
levegőt is elfelejtettek venni. Tuti, hogy mentálisan nem egy virágos mezőn
kergették a pillangókat. A macska már véresre harapdálta a száját, de nem
aggódtam miatta, mert ő ettől csak jobban beindult. Kevint hagytam legutoljára,
mert féltem, hogyha meglátom, kiesek a ritmusból, a kiéhezett feje miatt. És,
igazam is lett. A szobája ajtófélfáját támasztotta látszólag hanyagul. De mivel
én már eléggé kiismertem a viselkedését, tudtam, hogy ez csak a felső burok.
Valójában égetett a pillantása, és olyan ígéretet rejtett arcának vonása, hogy
belegondolva a hideg is kirázott. Felsőteste most is csupasz volt, látatni
engedte kidolgozott kockáit. Hiába volt vékony, rettentő nagy erő volt benne. A
haja, ugyanúgy, mint mikor legelőször megláttam, félre volt fésülve, és olyan
kinézete volt, mintha csak gyorsan összekócolta volna, hogy álljon valahogy.
Élesen beszívtam a levegőt, majd tovább táncoltam. Az elmémben több
perc alatt játszódott le, a valóságban pedig egy tized másodperc telt csak el,
míg pózt váltottam. Összegömbölyödtem, majd kiegyenesítettem lábaimat, és
mintha csak le akarnék esni, olyan gyorsan zuhantam lefele, majd az utolsó
pillanatban terpeszbe érkezve fordultam meg. Láttam az ijedt arcokat, majd
kacér mosollyal az ajkamon hullámoztam egyet. A klubban lévő férfiak látása
ránk-kettőnkre szűkült, az összes többi lányt figyelmen kívül hagyva. Megfogtam
a lábam, majd úgy pördültem egyet. Újra a fiúkra tévedt a pillantásom, és a
következő pillanatban elöntött a méreg. Kevin hanyagul elfordult tőlem, majd az
első közelében lévő lányt lekapta, végig engem nézve. Szeme kihívást tükrözött,
majd eltűnt szobája ajtaja mögött. A zene váltott, én pedig HyunAe-val helyet
cserélve a ketrec előtt álltam meg. Elég közel kerültem így a pasikhoz, de nem
zavart. Sőt. Egyet, a sok közül kipécéztem, majd leguggoltam elé, és
végighúztam az ujjam arcán, egészen le a gallérjáig. Szegény pasas, kis híján a
gatyájába élvezett, ahogy figyelte táncom. Bevettem a számba a mutató ujjam,
majd végigsimítottam magamon, folyamatos szemkontaktust tartva. Csábos mosolyt
villantva otthagytam, totál döbbenten, száraz szájjal, és összeszűkült
nadrággal. SooHyun „rezidenciájához” sétáltam, kinyitva az ajtót, magam után
húzva. Tudta mit akarok. Hátulról hozzám simult, és hullámozni kezdett.
Megragadta a csípőmet, és maga felé fordított, én pedig fenekébe markolva,
csípőringással egészen guggolásig lementem, majd felfele végignyaltam az
alhasától a kulcscsontjáig. Arcának izmai megvonaglottak, majd behunyta szemét,
belemarkolva a csípőmbe úgy kilengetett oldalra, hogy nekem állt el a
lélegzetem. Tekintetemmel HyunAe-t kerestem, aki mikor meglátott minket,
megeresztett egy mosolyt, majd csatlakozott hozzánk.
SooHyun, ahogy meglátta, hogy mi is a célunk, mindkettőnk csípőét
megragadta, és a combunktól egészen a mellünkig végigsimított, hullámzással
ingerelve.
Bepucsítva, hagytam, hogy a keze, a fenekemtől lefele haladva
hozzáérjen a bőrömhöz. Barátnőmet a hajánál fogva maga felé fordította, majd
vele is eljátszotta. Az egész társaság szinte eufórikus állapotba került hála
nekünk. Ez után visszabújtam a ketrecbe, és még jobban ingerelve a közönséget,
majdhogynem öl táncot lejtettem.
A mulatozó népségen túl, néha a fiúkra is rápillantottam. Épp akkor
sikerült odakapnom a szemem, mikor a kis waffelfej kijött a barlangjából,
frissen szerzett harapás, és karmolás nyomokkal, totál izzadtan. Eli mellé
telepedett, a szőke pedig rögtön felé fordulva beszélni kezdett. Mivel kíváncsi
voltam, de nem hallhattam, a zene miatt, továbbra is szemmel tartottam őket, de
a végkifejlet nem igazán tetszett. Túl sokszor néztek felém, nem túl bíztató
arccal. Az ittas galamb nyugodt volt, de a másik már nem igazán. Szeméből csak
úgy sütött a gyilkos indulat. Megindult felém, de visszafogták, és újból a
füléhez hajolva mondtak neki valamit. Ő csak nézett, majd úgy egy perc
elteltével bólintott, és visszaült a helyére.
Ez után egy ezredmásodpercre sem tévesztett szem elől, végig engem
nézett, majdhogynem lyukat égetve a koponyámba. Mikor már közeledett a zárás,
én is kezdtem fáradni, de nem hagytam magam, és tovább táncoltam, az utolsó
percig. Amint az utolsó fiatal is távozott, és a kapuk bezártak a következő
estig, ott ahol voltam, összerogytam, mint egy zsák. Ki voltam fulladva, éhes,
izzadt, és büdös voltam. Ezen felül a szám porzott, és egy sivatag szárazságára
hasonlított.
- Hoon, kérlek, szépen adj nekünk egy-egy üveg vizet. – szuszogva ültem
le, és egy jóleső sóhaj hagyta el a számat. Végre ülhettem, ami igazán jót tett
kimerült lábaimnak. A folyadék pótlása után a pultra hajtottam a fejem,
HyunAe-t pedig Hoon kezdte el pesztrálni. Nem sokáig volt nekem sem nyugalmam,
mert nagyjából egy perc múlva valaki felrángatott a székemről, és karon ragadva
maga után cipelt.
- Mégis mit képzelsz magadról, te olcsó lotyó? – hirtelen nem tudtam,
hogy ki az, de a hangleejtésből tudtam, hogy kihez is van szerencsém.
- Nem sok mindent, de azt hiszem, ahhoz sincs túl sok közöd. Mellesleg
élvezted az estét? Mert én nagyon. Remélem, hogy a partnerednek sikerült
kivernie a farkad, mert, ahogy láttam, nem igazán az ilyen lányokat kedveled. –
épp hogy kimondtam, olyan pofont kaptam, hogy belecsengett a fülem, és a vas
fémes ízét éreztem a számban. Dühösen villogott a szeme, a nyakán pedig
kidagadt az ere. Én csak beleröhögtem a képébe, és szembeköptem. Megmarkolta a
hajamat, majd cibálni kezdte, miközben az ágyához vonszolt.
- Bátor vagy. Nagyon bátor. De majd megnézzük, hogy milyen vadmacska
tudsz maradni, mikor kezelésbe veszlek. – perverz mosoly terült szét az ajkán,
majd durván megcsókolt, még mindig a hajamba kapaszkodva. Erőszakosan átdugta a
nyelvét, és kíméletlenül szívogatta az alsó ajkam. Mivel sikítani nem tudtam,
így a nyelvébe haraptam. Azonnal elvált tőlem, és megnézte, hogy nem vérzik e.
- Ez az szivi. Tüzelj csak fel még jobban. Úgy megduglak, hogy azt is
megbánod, hogy más férfira pillantottál. – felkapott, és az ágyra vágott, ahová
nyekkenve érkeztem. Lefogta a kezeimet, így nem igen tudtam szabadulni. Az alsó
fele maga alá préselte a lábaim, ezzel meggátolva a rúgkapálásban.
- Engedj el, te mocsok. Ne akard, hogy leszakítsam a farkad.
- Szivi, mintha ezt már mondtad volna. De hidd el, élvezni fogod te is.
Főleg, hogy ilyen feltüzelt állapotba baszlak meg.
- Anyádat fogod megbaszni, méghozzá a sírban, te perverz állat. Hánynom
kell tőled.
- Igen? Akkor miért is látok mást a szemedben? Mert azzal nem tudsz
hazudni. Most pedig légy jó, különben, kénytelen leszek bántani téged. – az
ágyhoz kötözte a kezem, és szorosra húzta, mely belevágott a csuklómba.
Ráült a csípőmre, így leszorítva a lábaimat. Meg akart csókolni, mire
elfordítottam a fejem, de satuba fogta, így kényszerítve, hogy ránézzek. Mint
egy ragadozó, úgy esett neki az ajkaimnak. Először ellenkeztem, de mikor
elmélyítette a csókot, automatikusan viszonoztam. Hiába nem akartam, élveztem.
Most gyengéd volt, szenvedélyesen ízlelte ajkaim, nyelve táncba hívta az enyém.
Keze sem tétlenkedett, rögtön az oldalamat kezdet el simogatni,
ujjaival néha megfogva derekam. Áttért a nyakamra, a keze pedig lefele indult
meg, kitapintva tenyérnyi fehér neműmet. Egy pillanatig nem is fogtam fel, hogy
mit csinál, de későn kezdtem el tiltakozni, mikor már a kezében volt a
melltartóm. Szeme csillogott a vágytól, és elégedett vigyor terült szét az
arcán.
- Ó szivi, ha tudnád, hogy mennyire kívánlak.
- Nem akarom megtudni. – küszködtem a szavakkal, mert hiába gyűlöltem
teljes szívemből, én sem voltam köböl, és igenis élveztem, amit csinált. Pedig
nem szabadott volna.
- Hidd el, te is élvezni fogod. Életedben nem tapasztaltál még olyat,
mint amit tőlem fogsz kapni.
- És ha nem akarom? – hirtelen megállt a mozdulatban, és felnézett.
- Akkor elveszem. – veszedelmes fény villant az íriszében. – Csak egy
ideig fogsz ellenkezni, aztán a végén te fogsz engem kérni.
- Rohadék! – sziszegtem az arcába, és megpróbáltam ledobni magamról,
nem sok sikerrel. Még jobban belepréselt az ágyba, és egy elégedett morgás
kíséretében rámarkolt a melleimre. Megfeszültem az érintésére, és megemelkedett
a mellkasom. Mikor a szájával is becsatlakozott, én pedig alig bírtam magamban
tartani a nyögésem. Mivel a kezem ki volt kötve, így tehetetlenül vergődtem
alatta, ő pedig még jobban kezdett el ingerelni. Ujjai értőn kutatták fel
testem minden egyes szabadon hagyott bőrfelületét, nem ismerve kegyelmet.
- Oldozz el! – hirtelen szakadt ki belőlem ez a mondat, egy másodpercre
megfagyasztva a levegőt. Felkúszott hozzám, egyenesen a szemembe nézve.
- Miért is? – mint egy doromboló macska úgy búgta a fülembe.
- Azonnal. Oldozz. El! – vigyorogva kötötte ki a csomót, én pedig,
ahogy szabad lettem, azzal a lendülettel átfordítottam, így kerülve felülre.
Mint egy pióca, úgy tapadtam rá a nyakára. Szívtam, haraptam, miközben a
mellkasán végigszántottam körmeim.
Nyelvemmel a mellbimbója körül köröztem, majd jó erősen ráharaptam, egy
orbitális nagy nyögést kiváltva belőle.
- Jézusom, csináld még! – ez a hülye élvezte, hogy fizikai fájdalmat
okozok neki. Én pedig még jobban élveztem, hogy bánthatom, büntetlenül. - Nem
bírom tovább. – épp hogy kimondta, felkapott, maga alá tett, és egy mozdulattal
lehúzta rólam a fehérneműt. Szétfeszítette a lábaim, majd a hasamtól lefele
kezdett el kalandozni. Megijedtem, mert nem tudtam, hogy pontosan mire is
készül, így automatikusan összezártam végtagjaim. - Bébi, ne csináld. Ne
szórakozz velem. Nyisd szépen szét, vagy én teszem meg. – mikor tüntetőleg
megráztam a fejem, ő tette meg, de le is szorította, hogy képtelen legyek újból
megtenni.
- Hagyd abba. Kevin ne csináld. Hallod, kérlek. – nem igazán hatotta
meg, könyörgésem.
- Ne félj szivi, nem fog fájni. – erre nem tudtam mit reagálni, mert a
nyelve már lent ficánkolt a lábam között.
A hirtelen érzéstől a kezem a hátába vágtam, és olyan mélyen húztam
végig a körmöm, hogy vért fakasztottam. Olyan mélyre hatolt, hogy a lehető
leghamarabb a csúcs felé vitt. Felsikoltottam, mikor a csiklómba harapott, és
abban a pillanatban élveztem el.
Egész testemben remegtem, és ha nem lett volna alattam ágy, garantáltan
összecsuklok.
- Most te jössz. – felhúzott magához, és feltérdelt, de rajta még
mindig bőrnaci volt. Tudtam, hogy mit
követel, de nem voltam hajlandó a számba venni egyetlen egy testrészét sem.
- Lószart jövök én. Biztos, hogy nem foglak leszopni. Magadnak
csináltad a bajt. – lehúzta a nadrágot, majd szó nélkül a hajamba markolt, és
magára húzott.
- Na, te lotyó. Én megmondtam. Ha ezt akarod, akkor csinálhatjuk
durván. Azt úgy is jobban szeretjük mind a ketten. – lenyomta a torkomig, mire
öklendezni kezdtem. - Most pedig tedd a dolgod, mielőtt még „finomabb” leszek.
– azzal mozgatni kezdte a fejemet. Képtelen voltam hadakozni vele, mert úgy
nyomta a fejem. Míg ő felakadt szemmel nyögött, nekem a könnyeim kezdtek el
folyni.
- Mindhjárt… mind… járt...ne hagyd abba. – csoda, hogy figyelmeztetett,
de nem voltam rá eléggé felkészülve, így váratlanul ért, mikor az összes nedvét
a számba lőtte. Összeszorult a torkom, és hányni akartam, de összeszorította a
számat, így kénytelen voltam lenyelni.
- Meg ne próbáld kihányni. Tudod mennyit dolgoztam, hogy édes legyen?
És te hagynád kárba veszni. Hihetetlen, hogy miket lennél képes elpocsékolni.
De ne aggódj, még csak most jön az igazi élvezet.
- Hagyd abba, könyörgöm. Elég volt. – nem bírtam megálljt parancsolni a
könnyeimnek. Úgy ellenkeztem, ahogy csak bírtam.
- Ne kéresd már magad ennyire. Hidd el, élvez… áá, te szajha. Most
megtanulod, hogy mi az engedelmesség. – egyetlen egy szó nélkül, belém hatolt,
és tövig nyomta magát. Felzokogtam, de őt hidegen hagyta, csak a saját élvezete
érdekelte. Teljesen kihátrált, majd vissza, egymás után többször, a combomat
markolva, még közelebb húzott magához.
- Ahw… jézusom, szivi, anhnyirakibaszottulszűkh vagy, hogy aligh bírok
magahmmal. – kíméletlen tempót diktált, nekem pedig lomhán csurogtak le a
könnyeim, és a mellkasomra potyogtak. – Mindhjárt… igen… mégh… egy… kicsit…
IGEN! – egy mély lökéssel belém lövellte magvát, és olyan hangos nyögés hagyta
el a száját, hogy az már inkább sikításnak hatott. Mégsem hagyta abba, csak pár
lökés után. Neki nyomta a homlokát az enyémnek, és igyekezett úrrá lenni a
lihegésén. Kihúzódott belőlem, és a hátára feküdt. Én csak némán feküdtem, és
hangtalanul zokogtam. Undorodtam magamtól, tőle, ettől a helytől, mindentől,
amihez csak köze volt.
- Te is élvezted, valld csak be. – behunyt szemmel feküdt, én pedig
rögtön neki támadtam.
- Anyád élvezte, te rohadt mocsok. GYŰLÖLLEK! Rohadj meg, érted? – ott
karmoltam, rúgtam, ahol értem, majd felpofoztam, amitől jobbra fordult a feje,
és a szemétől, az álla aljáig egy óriási karmolást csináltam. Úgy ahogy voltam,
- jelen esetben meztelenül – felpattantam, és sírva kirohantam a szobából, meg
sem állva a fürdőig, ahol kulcsra zártam az ajtót, és a zuhanytálcába kuporodva
utat engedtem az összes fájdalmamnak.
