VII. fejezet: IlSung/Elfordulás

[HyunAe’s POV. ]

Nem tudtam mi következik, miután AJ-vel együtt el kellett hagynunk a helyiséget. A macska elvonult a szobájába, én pedig türelmetlenül, és feszülten doboltam ujjaimmal a pulton, miközben Eli méregetett az egyik kanapéról. Felé fordultam, szemeztem vele, majd odaböktem neki:

- Mi van galambom?

- Elrepítenélek a mennyekbe néhány percre.

- Csak percekre? Chh… - Arca megvonaglott a beszólásomtól. Visszafordultam, és a pult mögötti itallal teli polcokat kezdtem el nézni. Hirtelen nyílt az öltöző ajtaja, és Raney lépett ki rajta lihegve, Kevin pedig megállt az ajtóban.

- Raney, jól vagy?

- Most már tökéletesen. – felelte, miközben ránézett arra az állatra, aki szinte fel tudta volna a tekintetével falni őt.

- Wow, csajok! Csinik vagytok. Mikor láthatunk ízelítőt a produkciótokból? – állt közénk SooHyun, és átölelte derekunkat.

- Mindent a maga idejében SooHyun. – csatlakozott hozzánk AJ. – Először én szeretném megnézni őket, hogy biztosan megy-e nekik. Gyertek lányok!
SooHyun egy bíztató mosollyal elengedett bennünket, mi pedig a stylist után lépdeltünk ismét az öltözőbe.

- Jól van lányok. Nem hiszem, hogy mindennap táncoltatok volna olyasmi táncot, amivel itt kell majd szerepelnetek, szóval szeretném látni, mit tudtok. Rajta! – AJ csak kényelmesen hátradőlt a fotelban, és várta a műsorunkat.
Most éreztem először azt, mintha null tudásom lenne. Bizonytalanul néztünk egymásra Raney-vel… szóval neki sincs ötlete.

- Gyerünk már, csak tudjátok, hogyan kell szexelni!

- Azzal nincs gondunk, hidd el… - kezdtem meg a mondatot, melyet Raney fejezett be - … de… a tánc, az más tészta.

- Mennyivel lehet másabb? Csípőkörzés, vonaglás, riszálás, terpesztés. Ennyi!
Még mindig egy helyben álltunk, és moccanni sem mertünk.

- Jól van, én nem leszek veletek durva, amiért nem megy. Kezdeti nehézségek, mindenkivel előfordul.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy maradok inkább kurva, de táncolni nem fogok, ám mielőtt kimondhattam volna, AJ szólalt meg:

- Maradjatok itt, egy pillanat és jövök!
Értetlenül néztem össze barátnőmmel, és nyugtalanul vártuk vissza a macskát.

- Hallom lányok akadályba ütköztetek. – jött be SooHyun vigyorogva.

- Mutass nekik valamit SooHyun, ezek azt sem tudják mi fán terem!

- Szíves örömest. – Soo meghajolt előttünk, AJ leültetett minket a kanapéra, majd leült a foteljébe. SooHyun csak hátrébb lépett, és levette pólóját. Már ennyitől is izzadni kezdett a tenyerem, de ahogy Raney-n láttam, neki igencsak megmozgatta a készülődő jelenet a fantáziáját.
A fiú egy kisebb terpeszbe állt, bal kezének hüvelykujját elindította ajkaitól, végighúzta kockáin, majd belemarkolt gatyájának közepébe. Csinált pár hullámot testével, ide-oda mozgatta csípőjét, majd elindult felénk. Először Raney-nek táncolt, a farkát majdhogynem az arcába nyomta. Raney csak harapdálta, és nyaldosta a száját. Mikor SooHyun látta, hogy kellően felizgatta barátnőmet, átjött hozzám. Én teljesen hátrapréseltem magam a kanapén, de tovább nem volt.

- Nyugi kicsim, ez csak egy tánc… nektek! – rákacsintott a teljesen felajzott barátnőmre, majd visszafordult felém. Leguggolt elém, felnézett rám, végigsimított combjaimon felülről lefelé, és összezárta lábaimat, majd az ölembe ült, velem szembe. – Nem kell félned. Inkább memorizálj, mert neked is ezt kell majd csinálnod. – míg ezt kimondta, egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, másik kezének mutató ujját pedig rásimította az arcomra, levándorolt a nyakamra, betévedt a melleim közé, és egészen az alhasamig lecsúsztatta. Visszaemelte kezét, hátratűrte a hajamat, és egy lágy, ám annál égetőbb csókot lehelt ajkaimra. Felállt az ölemből, majd önelégülten kisétált.

- Nos, valami ilyesmit várnánk el tőletek. Menni fog? – kérdezte AJ elénk állva.
A totális kisüléstől észre sem vettem, hogy az előbbi táncosunk visszajött a helyiségbe:

- Csak a pólómért jöttem, nyugi HyunAe! – kacsintott rám, majd a stylist-hoz fordult. - Mellesleg AJ… szerintem vidd el őket IlSung-hoz. – kisétált a helyiségből, mi pedig értetlenül néztünk AJ-re.

IlSung

- IlSung? Az meg ki?

- Profi táncos. Lehet, hogy SooHyun-nak igaza van, és el kéne vigyelek titeket, de a fiúk beleegyezése is kell előbb.

- AJ, én táncolni akarok. Szedd fel a segged a kanapéról, és beszélj azokkal a rohadékokkal. – tört ki Raney. Több sem kellett a macskának. Felállt helyéről, majd pár perc múlva Eli-al tért vissza, akinek a kezében slusszkulcs csörgött.

- Ugye nem ez a részeg barom fog vezetni? – kérdeztem cinikusan.

- Nem, de mindenki jön… ha megint szökni próbálnátok. Indulhatunk? – bólintottunk. – Eli, a fiúk készen vannak? – fordult a fiú az említetthez.

- Ja, összeszedem őket és mehetünk. – Eli, miközben kiment az öltözőből.

- Ezeket vegyétek fel. – dobott hozzánk egy-egy fekete, bőr ballonkabátot a stylist. Felvettük, majd a nyomába eredtünk. A klub – eddig számunkra ismeretlen – hátsó kijárata felé tartottunk. Kimentünk az épületből, beszálltunk egy fekete, sötétített ablakú furgonba. Raney a kisfőnök, és Hoon között kapott, helyet, én Seop és Eli között. SooHyun vezetett, a macska és a vadállat Soo mellett ültek elől.
Az út viszonylag normálisnak indult, de negyed óra kocsikázás után kezdtem zsibbadni, és unni ezt az egészet.

- Mi lenne, ha nem szekíroznál a szemeiddel? – kérdeztem Eli-tól, aki a ki-kivillanó combomat nézegette.

- Nem állna a farkam. – jelentette ki röhögve. Lenéztem és…

- Raney, cserélj velem helyet! – álltam fel a két fiú közül, majd megláttam, hogy ki van barátnőm mellett. Ránéztem az illetőre. – Inkább mégse…

- Figyeld Hoonie, a csajod engem akar.

- Nem vagyok a csaja, és nem vágyom egy magadfajta iszákos semmirekellő seggfejre sem, világos?!

- Majd meglátjuk babám. – húzta végig kezét a combomon.

- Ha még egyszer hozzám mersz érni, a farkad bánja!

- Meg te is. Hidd el…

- Nem lehetne, hogy befogjátok a pofátokat? Semmi kedvem hallgatni a fantáziadús beszélgetéseket onnan hátulról. Köszi! – szólt hátra SooHyun.
A további majd háromnegyed óra csendben telt, de nem egyszer voltam azon, hogy tökön szúrom a mellettem nyáladzó barmot. Inkább Raney-re figyeltem, és próbáltunk nem azon gondolkodni, hogy megpattanunk.
Lassan megérkeztünk a helyre. Hasonló kinézete volt, mint a klubnak, de belül nem a szokásos volt. Kellemes, fehérszínű falak, világos belsőtér, hosszú folyosók.

- AJ barátom, de jó újra látni! Mi szél hozott erre benneteket? – köszöntötte a macskát egy felénk tartó fazon.

- Szükségünk lenne a segítségedre. Ebből a két hölgyeményből kellene táncosokat faragnod.

- Milyen táncra gondolsz? - AJ csak közénk sétált, és kicsit széthúzta a kabátjainkat, úgy, hogy a többi fiú ne láthassa. – Áhh, értem. Gyertek velem lányok!

- És mi? – kérdezte DongHo.

- Foglaljatok helyet valamelyik szobában. Gondolom, a lányok nem szeretnék, ha gyakorlás közben figyelnétek őket. – mi csak összenéztünk Raney-vel, majd vissza a pasasra, és heves fejrázásba kezdtünk. – Jól van, akkor gyerünk lányok, fiúk, ti jobbra el, és a harmadik ajtón be! Majd valamikor végzünk.
Mindenki elszéledt a maga helyére, mi pedig IlSung-gal bementünk egy padlózott, szintén fehér falúra festett terembe, ahol az ajtóval szemben tükörfal volt.

- Nyugodtan vegyétek le a kabátot! Meleg vagyok, szóval én nem fogom a szemem rajtatok legeltetni, és ha hozzátok érek gyakorlás közben, ne féljetek, rendben?
Bólintottunk Raney-vel, és levettük a felesleges ruhadarabot.

- Előbb cipő nélkül nézzük jó? Nem szeretném, ha gyakorlatlanul kitörnétek a bokátokat nekem, mert a fiúk leveszik a fejemet érte.
Levettük a cipőinket, és megkezdődött az óra.

…

- Na, hogy haladnak? – kérdezte IlSung-ot Kevin, mikor belépett hozzájuk a „várószobába”.

- Elég jól, bár van még mit tanulniuk. Én azt mondom, pontosabban kérni szeretném, hogy maradjanak, hogy minél rövidebb idő alatt, minél többet el tudjanak sajátítani. Az biztos, hogy gyorsan tanulnak, de ha profi táncot vártok tőlük, és úgy, hogy a napokban kezdjenek, akkor sokkal több gyakorlásra van szükség.

- Kizárt dolog. Innen simán kiszöknek. – tiltakozott DongHo.

- És ha valamelyik fiú itt marad?

- Én biztos nem, mert én vagyok felelős a klubbért, Hoon pultos, AJ kell a többi lányhoz is, Kevin ő egy órát alig bír kefélés nélkül, SooHyun táncol, marad a két becserkésző. Eli, KiSeop, vállaljátok?

- Szíves örömest! – felelték egyszerre.

- Akkor mi indulunk. Ha bármi van, szóljatok! Szevasztok!

…
~Pár nap múlva~

- Na? Hallom megértek a friss gyümölcseink! – jött be vigyorogva DongHo IlSung-hoz, a többi fiúval a hátában.

- De még hogy. Aranyat érnek. Gyertek csak! Éppen próbálnak. – a tanár elvezette az öt fiút egy olyan szobába, ahonnan láthatták a lányokat, ám a lányok őket nem. Már jó pár perce benn voltak, mikor SooHyun kérdezett:

- Raney miért sántít? És… HyunAe szeme miért van bekötözve?

- Raney megerőltette a lábát, HyunAe pedig… nos. Ő azt mondta, így jobban átérzi a zenét. Ne aggódjatok, kendő nélkül is profi, de gyakorlásnál mindig hagyom, hogy rajta legyen, mert közben is kitalál új figurákat. – mosolyogva fordult a fiúk felé. – És van egy olyan hírem, aminek részben örülni fogtok, részben nem.
A fiúk kérdően néztek IlSung-ra.

- Át kell építenek majd egy kicsit a helyet.

- Minek? – kérdezte DongHo. Na, igen, a kis pöcs nem szívesen adott pénzt a keze alól, hacsak nem valami anyagról volt szó.

- MUSZÁJ beraknotok két rudat.

- Hogy mi?

- Bizony. A lánykák betévedtek unalmukban a másik terembe, és elkezdtek rúd táncolni is.

- Na ha miattuk nem lendül fel a forgalom, leszúrom magam. – Hoon.

- Hozzáteszem, még nem megy nekik olyan, hű de jól, DE, ha heti két-három alkalmat átengedtek nekem, hogy foglalkozzak velük, rövid időn belül ők lesznek a klubotok legtündöklőbb csillagai.

- Ha a többiek benne vannak… - kezdte DongHo, de mindenfelől beleegyező pillantásokat kapott. – Oké, szerintem megéri beruházni. Figyelj Ilsung! Maradhatnának még két-három hetet? Addig még tanítod őket, és a hely is kész lesz.

- Természetesen.

- DongHo, hoztál, amit kértem? – kérdezte KiSeop.

- Naná! – a vörös kezébe nyomott pár szem pirulát, és egy kis tégelyt porral. – Akkor mi megyünk. Amint kész a hely, szólunk, és hozzátok őket. Hoztunk még nekik ruhát is, gyertek velem, és odaadom. – a tanárhoz fordult a kölyök. – Neked IlSung pedig, örök hálánk. Sokkal jövünk neked mindezért.

- Ugyan, semmiség!
A hét fiú kisétált az autóhoz.

- Hogy bírják a lányok az itt létet?

- Felettébb nyugodtak, de régóta foglalkoztat valami DongHo. – kérdő pillantásokat kapott az említettől Seop. – Miért kellett őket is bedrogozni?

- Mert befolyásolhatóbbak. Ugyan KiSeop. Szereztetek nekünk két ragyogó nőszemélyt, akik szinte bármire hajlandóak.

- Ja, bármire. HyunAe múltkor harapós kedvében volt. – mutatott Eli a kezére.

- Ó haver, bárkivel megesik, már engem is megharapott egyszer, emlékszel?

- Hoon-nak vigyáznia kell, nehogy leharapja a farkát majd, ha szelídíteni próbálja. – röhögött KiSeop.

- Az én farkam legalább benn lesz valahol, nem úgy, mint a tiéd, bocs.

- Na, jól van, ne kapjatok hajba! Itt vannak a ruhák a lányoknak. Ha kell majd még valami, nyugodtan hívjatok, és jövünk. – DongHo és a többiek – Seop és Eli kivételével persze – beszálltak a furgonba, és elhajtottak.

- Te, rohadt nagy lecseszést fogunk kapni, ha kitisztulva látják meg a lányokat. – fordult Eli a vöröshöz.

- Leszarom. Napi egy tabletta, és kész. Én nem fogom agyonnyomni őket. DongHo teljesen hülye. Szerintem az elején a piába se kellett volna semmit sem rakni. Mellesleg három hét alatt vissza tudjuk őket ejteni.

- És mi van, ha nem akarják a szert?

- A függőség nem ilyen egyszerű, ezt neked kéne majdhogynem a legjobban tudnod. Mellesleg rá tudjuk őket venni, hidd el. És amúgy nem látom már rajtuk a szökési szándékot.

- Kár, pedig szerettem, mikor tiltakoztak. Annyira harciasak voltak, mint két amazon. – a szőke elgondolkodott. – AJ-nek felvetem ezt az amazonos ötletet azt hiszem. Dögös harcosnők.

- Ember, hihetetlen, hogy mikre gerjedsz komolyan.

- Ha meglátod majd rajtuk a ruhát, te is így fogod gondolni.

…
~Két hét elteltével~

- Te most mit érzel? – kérdeztem Raney-t, a próbaterem padlóján fekve. Egymásnak ellentétes irányban feküdtünk, de fejünk összeért.

- Táncolni akarok, de a testem már nem bírja.

- Gondolkodtál már azon, hogy miért vagyunk még itt?

- Biztos lemondtak rólunk.

- Akkor nem küldenének nekünk se ruhát, sem pedig cuccot.

- Passzolom, de nem érdekel. Addig sem kell mind a hét idióta fejét látnom.

- Basszus…

- Mi van?

- Az életbe nem gondoltam volna, hogy egyszer így végzem. Már látom előre a halálomat is. Undorodom magamtól, amiért belementem ebbe az egészbe.

- Akkor tőlem is undorodsz. Sőt, részben én vittelek bele.

- Az más.

- Ugyan HyunAe, mitől más?! Én miattam mentünk el a klubba, és az én hülyeségem miatt vagyunk még mindig a foglyaik. Ne mondd nekem, hogy nem hibáztatsz egy kicsit is.

- Az jobban zavar, hogy ennyire könnyen adtad magad az elején. Ha nem incselkedtél volna Mr. Nyelvjátékkal, meg a szexállattal, meg a többivel, akkor nem éreznénk azt, hogy beleveszünk a hiányba. Eladtuk magunkat.

- És mindezért engem okolsz.

- Ezt én egy szóval nem mondtam. Én is hibás vagyok. Lehettem volna erősebb, és kiráncigálhattalak volna a helyről.

- És? Utánunk jöttek volna. Gondolod, ha a plázában követtek, akkor a nyílt utcán nem tették volna meg, miután elhagytuk a klubbot?

- Jó, leszarom, nem érdekel. Én befejeztem! Megpattanok innen MOST! Vagy jössz, vagy maradsz, azt se bánom. – felálltam, és kisétáltam a teremből. Beviharzottam az öltözőbe, és összeszedtem minden cuccomat egy sporttáskába. Kilopakodtam a folyosóra, és minden egyes kis szeglethez benéztem, nincs-e a közelben az a két seggfej. Mikor nyugtáztam, hogy nincs veszély, átszaladtam a bejárathoz, és kinyitottam az ajtót. Jól esett a friss levegő. Majd egy hónapja be voltunk már ide zárva. Nem néztem, hogy merre mentem. Ahogy kiléptem, és bezártam magam mögött az ajtót, balra vettem az irányt.

- HyunAe! – a hangtól megdermedtem, és olyan hevesen kezdett el dobogni a szívem, mint még soha. Lassan megfordultam, és öt sötét szempárral találtam magam szembe. – Hova indultál EGYEDÜL kisszívem? – a kis szeres megindult felém.
Felelni nem tudtam, így jobb híján csak hátrálni kezdtem. Ajtónyitódást hallottam.

- DongHo, nem találjuk Hyu… - jött ki az ajtón Seop és Eli, karonfogva Raney-t.

- Semmi baj, megtaláltuk. – fordult feléjük. Ezt az alkalmat választottam. Most kell megpróbálnom. Hátat fordítottam a nyolcfős csoportnak, és olyan gyorsan kezdtem el szaladni, ahogy csak tudtam. - Kapjátok el! Gyerünk!
Útközben – hogy gyorsítsam magamat – eldobtam a táskát is. Körülbelül száz méter után bekanyarodtam egy másik utcába, de túl közel jártak már. Megláttam egy fát. Elővettem a famászó tudásomat, felkapaszkodtam az ágaira, és talán pont az utolsó pillanatban sikerült elrejtőznöm előlük…