VI. fejezet: Indul a játék...(?)

[Raney’s POV.]

Mikor Dongho bejött, egy ezredmásodpercre azt gondoltam, hogy ez még mindig nagyon nem jó ötlet, de miután megláttam a kezében lévő fecskendős tűt, és a benne lévő szert, már mindjárt másképp kezdtem látni a dolgokat. A tekintetem teljesen rátapadt arra a kis tárgyra és szinte hipnotizálva bámultam. A kis gengszter, mikor meglátta, hogyan nézem, csak elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét az enyémért. Azonnal odaadtam neki, és már éreztem is, ahogy beszúrja a tűt, majd a szer végigáramlik a vénámban. A másik felét HyunAe kapta meg, majd kisétált.

- Nemsokára visszanézünk. Addig egy kis türelem. – mosolyra húzódott a szája, de nem érdekelt. Csak az, hogy lassan halványult a hiányérzet.

- És most mi lesz? – HyunAe úgy kérdezte, mintha csak egy csésze teáról csevegnénk.

- Sodródunk az árral. A lényeg, hogy egy ideig azt kell csinálnunk, amit mondanak. Unnie, nem lehetne, hogy egy kis időre megfeledkezzünk mindenről? Elég lesz tiszta állapotban a kijutáson agyalni. Ha már ide keveredtünk, akkor szeretném nézni azt a piciny jó oldalát.

- Te még látsz itt jó oldalt?

- Hát, tudod, hogy mennyire nem érdekelt mostanában a normális élet. Most táncolhatok, igaz, ki tudja, hogy milyen ruhacafatokban, ihatok, és még testi örömökben is részesülhetek néha. Az már más, hogy egy lelketlen szörnyeteg fog baszni.

-És aztán? Mit csinálsz a lelki sebekkel? Mert ez után szilánkosra fog törni a szíved, és a lelked is. Ahogy az enyém is. Tökéletes roncsok leszünk.

- Kíváncsi leszek, hogy-hogy fogok kinézni. – nevettem el magam. Na, ennyit a komolyságról. Megint beálltunk.

-Te leszel Shrekné asszonyság.

- Nyaa… és akkor te? Egy idegbeteg panda, aki abból fog sportot űzni, hogy bemegy az áruházba, és felborogatja a kosarat, majd megrugdossa a kaját.

Mind a ketten, ugyanúgy, mint az előző - majdnem halálos - adagtól, végtelen jókedvünk lett. Semmi sem érdekelt minket, csak nevettünk, miközben a villanykörte fénye elvakított minket, majd abból félrenézve csak a vak sötétséget láttuk. Nekem ez tetszett a legjobban, így sportot űztem a retinám tönkre vágásából. HyunAe – mivel Hoon szobájában kaptunk ideiglenes szállást – úgy döntött, hogy szétugrálja az ágyat, mondván, ha már neki nem kényelmes, akkor Hefner-nek se legyen az. Aztán, mikor kellően elbódultunk, újból megzavarták pillanatnyi mulatságunkat.

- Esetleg megvárjuk a párnacsata végét?

- Nem, mert te vesztenél. Eli, táncolni akarok, most! Héé, te próbáltad már a vakulást? Kurva jó! Bár, HyunAe nem élvezte annyira, de én igen. – megállíthatatlanul kacarásztam, miközben hol a részeg madarat, hogy pedig AJ-t ugráltam körül.

- Raneeey! Hefner vajon mekkora idegsokkot fog kapni, ha meglátja az ágyát? Igyekeztem szépen ugrálni, de néha a fele cipő is a lábamra került.

- Picsába! Na, jó, kislányok, gyerünk szépen. Először is irány a fürdő. Szalonképes állapotba kell hozni titeket. – miközben elvezettek minket a fürdőszobáig, úgy döntöttünk, hogy végigdalolásszuk az utat. Nekik roppant idegesítő volt, de minket, cseppet sem zavart.

- Csibém, nem lehetne csendben?

- Eli. Nem sárga a hajam. De ha szépen kéred, akkor, de csak akkor, csendben maradok. – egy fáradt sóhajt kaptam, és már készült leteremteni, de AJ megelőzte.

- Kérlek szépen. Befejezed? – erre csak boldogan bólintottam, majd pimaszul rávigyorogtam a pufogó galambra. Unnie csak nézett, azt hiszem ő volt a nyugisabb drogos. De ha már itt kell „laknunk”, akkor legalább megnehezítem a dolgukat.

- Na, jó, egy fél óra elég lesz, reméljük. Törölközőt találtok, a többi cucc is bent van, de csak szépen, mert figyelünk ám. – komolyan nem értettük, hogy mire fel mondja ezt, de addig a pillanatig érdekelt csak, míg meg nem láttam a zuhanykabinokat. Se szó, se beszéd, az orruk előtt bevágtam az ajtót, és ruhástól beálltam alá. Annyira jól esett a forró víz, hogy öt percig nem is csináltam mást, csak álltam alatta. Utána, nagy nehezen összeszedtem a cuccokat, de mikor tusfürdő után kutattam, csak férfi illatút találtam.

- Panda, itt csak pasi illat van. És én ennek baromira örülök.

- Tudom, tudom, te buksz a férfi tusfürdőre. Meg a parfümökre, és az arcvízre, meg minden egyébre.

- Még szép. Ennél jobb illat nem is kell. Leszarom, hogy nincs nőies illatom, nekem ez kell. – vagy százszor végigkentem magam vele, és sikeresen kifogyasztottam, mire csalódottan vágtam földhöz az üres flakont, és kimásztam a zuhany alól. Persze, hogy sehol semmi értelmes ruha, csak törölköző és köntös.

- A francba. Persze, hogy nincs semmi értelmes darab, csak a mieink.

- De semmi értelme visszavenni.

- Na, jó, én nem fogok szégyenlősködni. Újat nem hiszem, hogy bármelyiknek is tudnék mutatni, szóval… - unnie csak nevetett rajtam, de nem volt mit tenni. Magunkra csavartuk a törölközőt, és kidugtam a fejem.

- Na, végre már! Azt hittem, hogy soha nem végeztek. Jézusom, ki ilyen tisztaságmániás? – elismerően nézett végig rajtunk, mikor abban a semmit sem takaró fehér „lepelben” jelentünk meg.

- Öhm… én voltam. Bocsi, valakinek jövök egy flakon tusfürdővel. Baromi jó illata volt. – mikor bevallottam, harsány kacagásba kezdett.

- Az Keviné volt. Majd vele lerendezed. – Remek. Miért kell mindig a pszichopatákat kifognom? És miért kell minden pszichopatának ilyen jó ízléssel rendelkezni? – Most, AJ gondjaira lesztek bízva, majd ő szolgáltat nektek ruhát, aztán pedig megnézitek a tegnapi ketreceiteket. Remélem, hogy egy kicsit sikerül viselkednetek. – erre csak egy flegma vigyorral válaszoltunk, amit viszonzott, majd csatlakozott a többiekhez. A szökésről jelen pillanatban letettünk, ezért maradt az, hogy kiismerjük őket. Én AJ-t akartam mindenképp, mert, ahogy elnéztem, ő volt a legtöbbször tiszta.

- AJ, ugye lehet némi beleszólásunk abba, hogy mit kell magunkra vennünk? Mert én elég sokat bevállalok, én amúgy sem tudok olyat mutatni, amit ne láttatok volna, de azért mégse mindent.

- És te, HyunAe? Neked mennyi fér bele?

- Helyzettől függ. De nálam is hasonló a helyzet.

- Hmm… majd meglátom, hogy mit tehetek a kéréseteknek. – mikor benyitott a szobába egyszerre állt a lélegzetünk. Még egyik üzletben sem láttuk annyi különböző, extrém darabot, mint amennyi ide fel volt akasztva. Ámulva néztem, és nem győztem forgatni a fejem.

- Ezeknek a nagy része saját, igaz?

- Igen. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom, honnan volt ihletem. – keser-édes mosoly játszott ajkain, mi pedig csak bólintottunk. Körülbelül úgy nézhettünk ki, mint az a kisgyerek, aki először lát játékboltot. Érdeklődve járkáltam a sorok között, majd a felénél megálltam, és a kezem önálló életre kelt, előhúzva egy darabot. AJ addig nyugodtan figyelte, de most érdeklődve egyenesedett fel a könyöklő helyzetből, és elém sétált.

- Kedvenc színed, eltaláltam? – újra csak bólintottam, majd szemlélődve bámultam a kezem között tartott alig takaró szövetet. – Biztos, hogy ez lesz az?

Raney fellépőruhája

- Tudom, hogy mennyit bírok el. De van egy feltételem. A saját cipőmet akarom használni. Nem csak higiéniai okokból, hanem, mert az én méretemben tuti nem lesz cipellőtök. Unnie, te találtál? De figyelj oda, Mr. Hefner ízlését is vedd figyelembe. – felnevettem, ahogy elképzeltem őket, mire barátnőmtől egy gyilkos pillantást kaptam.

HyunAe fellépőruhája

- Persze, hogy figyelembe veszem. De csak a rabruhája tetszene. – A szado-mazo stylistunk némán hallgatott minket, néha, elénk mutatott egy-egy darabot, mondván, nem ez az egyet fogjuk folyamatosan viselni. Nem lett volna szabad, beengedni ide, főleg nem drogos állapotban. Még normális napjaimon is megőrülök, ha beszabadulok egy fehérnemű boltba, HyunAe tudta a legjobban, és akkor bevisznek egy ilyen helységbe. Ezek után nem tudtam vállalni semmilyen normalitásra hasonlító viselkedést sem.

- Cicus, éhes vagyok. Ha szépen megkérlek, kaphatnánk valami ebédet, míg felöltözünk? – majdhogynem doromboltam, miközben végighúztam a körmeimet a fiú hátán. Válaszul csak egy nyögést kaptam, majd megfogta a kezem.

- Ne csináld, mert tudod, hogy mi lesz. Nem szeretnélek idő előtt bántani.

- Nos, akkor szebben kell kérni? – HyunAe is becsatlakozott, alhasán szántva körmeit. Beharapta ajkait, hogy visszafojtsa hangját, de a testét nem tudta kordában tartani, így teljesen beleremegett.

- Jól van, öltözzetek fel, és hátul találtok sminkcuccokat. Lehetőleg valami merész legyen. Innen kiszökni nem tudtok, mert nincs ablak, és rá lehet látni az ajtóra, szóval csak szépen. – mikor kiment, nem bírtam visszatartani a röhögésem, ahogy barátnőm se.

- Istenem, de puhány.

- Vagy csak túl sokat látott idő előtt.

- Pf... kíváncsi leszek, hogy melyiknek nem lesz elég jó a felhozatal. Eskü, hogy arra fogok először rámászni, és nem fog érdekelni Kevin kisajátító hadjárata.

- Haha, megnézném, mikor az idegroham csúcsára ér.

- Oh, fogod látni, ha rajtam múlik, ne aggódj. Legalább levezethetem a feszültségemet. Élvezet lesz. Basszus… szerintem ennyi még egy Hollywood-i stúdióba sincs, mint ami itt terpeszkedik.

- Azt hiszem, hogy igazán ribancos sminket csinálok magamnak.

- Pontosan... vagyis akarom mondani, vesszősen.

- Raneey, te perverz vagy, de nagyon.

- Soha nem is tagadtam.

Mire a házi szolgálónk visszaért, már talpig felöltözve, és olyan „maszkba” virítottunk, hogy öt teljes percig meresztett szemekkel nézett minket.

- Na, milyen? – kérdeztük egyszerre, mikor nem felelt. De nem is tudott, mert mire nyitotta volna a száját, valaki megint közbeszólt.

- Mit tart már ilyen sokáig? – Kevin nem vacakolt azzal, hogy esetleg bekopogjon, hanem kivágta az ajtót, és önkényesen beengedte magát. Ugyanúgy, mint két nappal ezelőtt, csak egy bőrnadrágot viselt, azzal a különbséggel, hogy most össze volt gombolva. A mellkasán lévő fognyomok halványulni kezdtek, és a karmolásai is szolidabb árnyalatban tündököltek. Hasonlóan a macskafejhez, ő sem szólalt meg, csak eszelős tekintettel figyelt minket, vagyis inkább csak engem, majd nem túl diszkréten megnyalta a száját.

- Na, mi az? Már te sem tudsz megszólalni? Beleadjam a szádba a szavakat?

- Majd mindjárt én adom a szádba a farkam, szívem. Így is kívánatosak az ajkaid, de azzal csak még pompásabb látványt nyújtanál. – intett AJ-nek, aki HyunAe-val együtt kiment, így ketten maradtam egy vadállattal.

- Remek, talán még meg is engedném, de csak miután meglenne a papír arról, hogy nem vagy szifiliszes. Tudod, lehet, hogy te szeretsz több nőben járni, mint ahány kilincset fogni, de én maradok a higiéniánál.

- Cica, te aztán tudod, hogy használd a nyelved. Ha tovább ingerelsz, kénytelen leszek másik helyet keresni a kis barátomnak. És azt hiszem, hogy ahova tenném, azzal nagyon elégedett lenne.

- A tied sem semmi, de azt hiszem, hogy nekem egy másik, sokkal kívánatosabb nyelv tetszik. Sőt, még extrákkal is fel van szerelve. – azt hiszem, hogy én nyertem. Ez után a mondatom után burkoltan leszartam a fejét, és kijelentettem, hogy nekem igenis SooHyun nyelve kell. Totálisan elborult az agya, és elsötétült tekintettel felém közelített.

- Meg ne próbálj még egyszer SooHyun szájába kutatni, különben esküszöm, hogy… - ohóó, nem adom magam ilyen könnyen, waffelfej…

- Mire esküszöl? Mit csinálsz? Megversz, leszoptatsz, a felismerhetetlenségig szétkúrsz? Már nem ijedek meg tőled. Mutass valamit, ne csak a szád járjon. – azt hiszem, nem voltam eléggé felkészülve. Megragadta a csípőmet, teljesen magához préselve ezzel. Ahogy nekiütköztem, egyből az ajkaimra tapadt, és vadul falni kezdte. Keze azonnal lefele kezdett el kalandozni, ahogy az enyém is. Ha ő neki lehet, akkor nekem is. Miközben egy másodpercnyi levegőhöz sem engedett jutni, kicsatolta a combfixemet, és a fehérnemű szélét lefele rángatta. Nyelve az enyémmel csatározott, de nem hagytam, hogy ő nyerjen. Ráharapott az alsó ajkamra, úgy, hogy vért fakasztott, mire egy hangos nyögés csúszott ki a számon. Bőrébe vájtam körmeim, majd felfele végigkarmoltam a hátát. Válaszul csak elvált egy másodpercre, miközben belesúgott a fülembe.

- Ribanc. Ne kísérts. – beleharapott a fülcimpámba, majd végignyalta a nyakam, egészen a kulcscsontomig.

- Hmm… talán még egy kicsi belefér. – egyik kezemmel hátrahúztam a fejét, erősen rámarkolva a hajára, és megrántottam, majd végig, az egész torkát szétharapdáltam, és a bal mellkasát végigszántva egy hatalmas morgást kaptam jutalmul, miközben egész testében beleremegett. Mikor belenéztem a szemében, olyan égető vágyat láttam ott, hogy egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy hagyom magam megdugatni. De…

- Ezt a verésért kaptad. Nem csak te tudsz geci lenni. – visszacsatoltam a combfixet, megigazítottam a tangámat, majd otthagytam a kielégületlen pöszét. Nem tudtam eldönteni, hogy a csókja, vagy az érintése esett jobban, minden esetre, melegem volt, pedig összesen egy melltartó, és egy tanga volt rajtam.

- Raney, jól vagy? – HyunAe aggódva kérdezett, mikor leültem mellé.

- Most már tökéletesen. – válaszoltam, miközben a pillantásom megint a személyes kínzómra tévedt, aki karba fonott kézzel, és bosszúszomjas tekintettel méregetett.