VI. fejezet: Indul a játék...(?)

[Raney’s POV.]

Mikor Dongho bejött, egy ezredmásodpercre azt gondoltam, hogy ez még mindig nagyon nem jó ötlet, de miután megláttam a kezében lévő fecskendős tűt, és a benne lévő szert, már mindjárt másképp kezdtem látni a dolgokat. A tekintetem teljesen rátapadt arra a kis tárgyra és szinte hipnotizálva bámultam. A kis gengszter, mikor meglátta, hogyan nézem, csak elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét az enyémért. Azonnal odaadtam neki, és már éreztem is, ahogy beszúrja a tűt, majd a szer végigáramlik a vénámban. A másik felét HyunAe kapta meg, majd kisétált.

- Nemsokára visszanézünk. Addig egy kis türelem. – mosolyra húzódott a szája, de nem érdekelt. Csak az, hogy lassan halványult a hiányérzet.

- És most mi lesz? – HyunAe úgy kérdezte, mintha csak egy csésze teáról csevegnénk.

- Sodródunk az árral. A lényeg, hogy egy ideig azt kell csinálnunk, amit mondanak. Unnie, nem lehetne, hogy egy kis időre megfeledkezzünk mindenről? Elég lesz tiszta állapotban a kijutáson agyalni. Ha már ide keveredtünk, akkor szeretném nézni azt a piciny jó oldalát.

- Te még látsz itt jó oldalt?

- Hát, tudod, hogy mennyire nem érdekelt mostanában a normális élet. Most táncolhatok, igaz, ki tudja, hogy milyen ruhacafatokban, ihatok, és még testi örömökben is részesülhetek néha. Az már más, hogy egy lelketlen szörnyeteg fog baszni.

-És aztán? Mit csinálsz a lelki sebekkel? Mert ez után szilánkosra fog törni a szíved, és a lelked is. Ahogy az enyém is. Tökéletes roncsok leszünk.

- Kíváncsi leszek, hogy-hogy fogok kinézni. – nevettem el magam. Na, ennyit a komolyságról. Megint beálltunk.

-Te leszel Shrekné asszonyság.

- Nyaa… és akkor te? Egy idegbeteg panda, aki abból fog sportot űzni, hogy bemegy az áruházba, és felborogatja a kosarat, majd megrugdossa a kaját.

Mind a ketten, ugyanúgy, mint az előző - majdnem halálos - adagtól, végtelen jókedvünk lett. Semmi sem érdekelt minket, csak nevettünk, miközben a villanykörte fénye elvakított minket, majd abból félrenézve csak a vak sötétséget láttuk. Nekem ez tetszett a legjobban, így sportot űztem a retinám tönkre vágásából. HyunAe – mivel Hoon szobájában kaptunk ideiglenes szállást – úgy döntött, hogy szétugrálja az ágyat, mondván, ha már neki nem kényelmes, akkor Hefner-nek se legyen az. Aztán, mikor kellően elbódultunk, újból megzavarták pillanatnyi mulatságunkat.

- Esetleg megvárjuk a párnacsata végét?

- Nem, mert te vesztenél. Eli, táncolni akarok, most! Héé, te próbáltad már a vakulást? Kurva jó! Bár, HyunAe nem élvezte annyira, de én igen. – megállíthatatlanul kacarásztam, miközben hol a részeg madarat, hogy pedig AJ-t ugráltam körül.

- Raneeey! Hefner vajon mekkora idegsokkot fog kapni, ha meglátja az ágyát? Igyekeztem szépen ugrálni, de néha a fele cipő is a lábamra került.

- Picsába! Na, jó, kislányok, gyerünk szépen. Először is irány a fürdő. Szalonképes állapotba kell hozni titeket. – miközben elvezettek minket a fürdőszobáig, úgy döntöttünk, hogy végigdalolásszuk az utat. Nekik roppant idegesítő volt, de minket, cseppet sem zavart.

- Csibém, nem lehetne csendben?

- Eli. Nem sárga a hajam. De ha szépen kéred, akkor, de csak akkor, csendben maradok. – egy fáradt sóhajt kaptam, és már készült leteremteni, de AJ megelőzte.

- Kérlek szépen. Befejezed? – erre csak boldogan bólintottam, majd pimaszul rávigyorogtam a pufogó galambra. Unnie csak nézett, azt hiszem ő volt a nyugisabb drogos. De ha már itt kell „laknunk”, akkor legalább megnehezítem a dolgukat.

- Na, jó, egy fél óra elég lesz, reméljük. Törölközőt találtok, a többi cucc is bent van, de csak szépen, mert figyelünk ám. – komolyan nem értettük, hogy mire fel mondja ezt, de addig a pillanatig érdekelt csak, míg meg nem láttam a zuhanykabinokat. Se szó, se beszéd, az orruk előtt bevágtam az ajtót, és ruhástól beálltam alá. Annyira jól esett a forró víz, hogy öt percig nem is csináltam mást, csak álltam alatta. Utána, nagy nehezen összeszedtem a cuccokat, de mikor tusfürdő után kutattam, csak férfi illatút találtam.

- Panda, itt csak pasi illat van. És én ennek baromira örülök.

- Tudom, tudom, te buksz a férfi tusfürdőre. Meg a parfümökre, és az arcvízre, meg minden egyébre.

- Még szép. Ennél jobb illat nem is kell. Leszarom, hogy nincs nőies illatom, nekem ez kell. – vagy százszor végigkentem magam vele, és sikeresen kifogyasztottam, mire csalódottan vágtam földhöz az üres flakont, és kimásztam a zuhany alól. Persze, hogy sehol semmi értelmes ruha, csak törölköző és köntös.

- A francba. Persze, hogy nincs semmi értelmes darab, csak a mieink.

- De semmi értelme visszavenni.

- Na, jó, én nem fogok szégyenlősködni. Újat nem hiszem, hogy bármelyiknek is tudnék mutatni, szóval… - unnie csak nevetett rajtam, de nem volt mit tenni. Magunkra csavartuk a törölközőt, és kidugtam a fejem.

- Na, végre már! Azt hittem, hogy soha nem végeztek. Jézusom, ki ilyen tisztaságmániás? – elismerően nézett végig rajtunk, mikor abban a semmit sem takaró fehér „lepelben” jelentünk meg.

- Öhm… én voltam. Bocsi, valakinek jövök egy flakon tusfürdővel. Baromi jó illata volt. – mikor bevallottam, harsány kacagásba kezdett.

- Az Keviné volt. Majd vele lerendezed. – Remek. Miért kell mindig a pszichopatákat kifognom? És miért kell minden pszichopatának ilyen jó ízléssel rendelkezni? – Most, AJ gondjaira lesztek bízva, majd ő szolgáltat nektek ruhát, aztán pedig megnézitek a tegnapi ketreceiteket. Remélem, hogy egy kicsit sikerül viselkednetek. – erre csak egy flegma vigyorral válaszoltunk, amit viszonzott, majd csatlakozott a többiekhez. A szökésről jelen pillanatban letettünk, ezért maradt az, hogy kiismerjük őket. Én AJ-t akartam mindenképp, mert, ahogy elnéztem, ő volt a legtöbbször tiszta.

- AJ, ugye lehet némi beleszólásunk abba, hogy mit kell magunkra vennünk? Mert én elég sokat bevállalok, én amúgy sem tudok olyat mutatni, amit ne láttatok volna, de azért mégse mindent.

- És te, HyunAe? Neked mennyi fér bele?

- Helyzettől függ. De nálam is hasonló a helyzet.

- Hmm… majd meglátom, hogy mit tehetek a kéréseteknek. – mikor benyitott a szobába egyszerre állt a lélegzetünk. Még egyik üzletben sem láttuk annyi különböző, extrém darabot, mint amennyi ide fel volt akasztva. Ámulva néztem, és nem győztem forgatni a fejem.

- Ezeknek a nagy része saját, igaz?

- Igen. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom, honnan volt ihletem. – keser-édes mosoly játszott ajkain, mi pedig csak bólintottunk. Körülbelül úgy nézhettünk ki, mint az a kisgyerek, aki először lát játékboltot. Érdeklődve járkáltam a sorok között, majd a felénél megálltam, és a kezem önálló életre kelt, előhúzva egy darabot. AJ addig nyugodtan figyelte, de most érdeklődve egyenesedett fel a könyöklő helyzetből, és elém sétált.

- Kedvenc színed, eltaláltam? – újra csak bólintottam, majd szemlélődve bámultam a kezem között tartott alig takaró szövetet. – Biztos, hogy ez lesz az?

Raney fellépőruhája

- Tudom, hogy mennyit bírok el. De van egy feltételem. A saját cipőmet akarom használni. Nem csak higiéniai okokból, hanem, mert az én méretemben tuti nem lesz cipellőtök. Unnie, te találtál? De figyelj oda, Mr. Hefner ízlését is vedd figyelembe. – felnevettem, ahogy elképzeltem őket, mire barátnőmtől egy gyilkos pillantást kaptam.

HyunAe fellépőruhája

- Persze, hogy figyelembe veszem. De csak a rabruhája tetszene. – A szado-mazo stylistunk némán hallgatott minket, néha, elénk mutatott egy-egy darabot, mondván, nem ez az egyet fogjuk folyamatosan viselni. Nem lett volna szabad, beengedni ide, főleg nem drogos állapotban. Még normális napjaimon is megőrülök, ha beszabadulok egy fehérnemű boltba, HyunAe tudta a legjobban, és akkor bevisznek egy ilyen helységbe. Ezek után nem tudtam vállalni semmilyen normalitásra hasonlító viselkedést sem.

- Cicus, éhes vagyok. Ha szépen megkérlek, kaphatnánk valami ebédet, míg felöltözünk? – majdhogynem doromboltam, miközben végighúztam a körmeimet a fiú hátán. Válaszul csak egy nyögést kaptam, majd megfogta a kezem.

- Ne csináld, mert tudod, hogy mi lesz. Nem szeretnélek idő előtt bántani.

- Nos, akkor szebben kell kérni? – HyunAe is becsatlakozott, alhasán szántva körmeit. Beharapta ajkait, hogy visszafojtsa hangját, de a testét nem tudta kordában tartani, így teljesen beleremegett.

- Jól van, öltözzetek fel, és hátul találtok sminkcuccokat. Lehetőleg valami merész legyen. Innen kiszökni nem tudtok, mert nincs ablak, és rá lehet látni az ajtóra, szóval csak szépen. – mikor kiment, nem bírtam visszatartani a röhögésem, ahogy barátnőm se.

- Istenem, de puhány.

- Vagy csak túl sokat látott idő előtt.

- Pf... kíváncsi leszek, hogy melyiknek nem lesz elég jó a felhozatal. Eskü, hogy arra fogok először rámászni, és nem fog érdekelni Kevin kisajátító hadjárata.

- Haha, megnézném, mikor az idegroham csúcsára ér.

- Oh, fogod látni, ha rajtam múlik, ne aggódj. Legalább levezethetem a feszültségemet. Élvezet lesz. Basszus… szerintem ennyi még egy Hollywood-i stúdióba sincs, mint ami itt terpeszkedik.

- Azt hiszem, hogy igazán ribancos sminket csinálok magamnak.

- Pontosan... vagyis akarom mondani, vesszősen.

- Raneey, te perverz vagy, de nagyon.

- Soha nem is tagadtam.

Mire a házi szolgálónk visszaért, már talpig felöltözve, és olyan „maszkba” virítottunk, hogy öt teljes percig meresztett szemekkel nézett minket.

- Na, milyen? – kérdeztük egyszerre, mikor nem felelt. De nem is tudott, mert mire nyitotta volna a száját, valaki megint közbeszólt.

- Mit tart már ilyen sokáig? – Kevin nem vacakolt azzal, hogy esetleg bekopogjon, hanem kivágta az ajtót, és önkényesen beengedte magát. Ugyanúgy, mint két nappal ezelőtt, csak egy bőrnadrágot viselt, azzal a különbséggel, hogy most össze volt gombolva. A mellkasán lévő fognyomok halványulni kezdtek, és a karmolásai is szolidabb árnyalatban tündököltek. Hasonlóan a macskafejhez, ő sem szólalt meg, csak eszelős tekintettel figyelt minket, vagyis inkább csak engem, majd nem túl diszkréten megnyalta a száját.

- Na, mi az? Már te sem tudsz megszólalni? Beleadjam a szádba a szavakat?

- Majd mindjárt én adom a szádba a farkam, szívem. Így is kívánatosak az ajkaid, de azzal csak még pompásabb látványt nyújtanál. – intett AJ-nek, aki HyunAe-val együtt kiment, így ketten maradtam egy vadállattal.

- Remek, talán még meg is engedném, de csak miután meglenne a papír arról, hogy nem vagy szifiliszes. Tudod, lehet, hogy te szeretsz több nőben járni, mint ahány kilincset fogni, de én maradok a higiéniánál.

- Cica, te aztán tudod, hogy használd a nyelved. Ha tovább ingerelsz, kénytelen leszek másik helyet keresni a kis barátomnak. És azt hiszem, hogy ahova tenném, azzal nagyon elégedett lenne.

- A tied sem semmi, de azt hiszem, hogy nekem egy másik, sokkal kívánatosabb nyelv tetszik. Sőt, még extrákkal is fel van szerelve. – azt hiszem, hogy én nyertem. Ez után a mondatom után burkoltan leszartam a fejét, és kijelentettem, hogy nekem igenis SooHyun nyelve kell. Totálisan elborult az agya, és elsötétült tekintettel felém közelített.

- Meg ne próbálj még egyszer SooHyun szájába kutatni, különben esküszöm, hogy… - ohóó, nem adom magam ilyen könnyen, waffelfej…

- Mire esküszöl? Mit csinálsz? Megversz, leszoptatsz, a felismerhetetlenségig szétkúrsz? Már nem ijedek meg tőled. Mutass valamit, ne csak a szád járjon. – azt hiszem, nem voltam eléggé felkészülve. Megragadta a csípőmet, teljesen magához préselve ezzel. Ahogy nekiütköztem, egyből az ajkaimra tapadt, és vadul falni kezdte. Keze azonnal lefele kezdett el kalandozni, ahogy az enyém is. Ha ő neki lehet, akkor nekem is. Miközben egy másodpercnyi levegőhöz sem engedett jutni, kicsatolta a combfixemet, és a fehérnemű szélét lefele rángatta. Nyelve az enyémmel csatározott, de nem hagytam, hogy ő nyerjen. Ráharapott az alsó ajkamra, úgy, hogy vért fakasztott, mire egy hangos nyögés csúszott ki a számon. Bőrébe vájtam körmeim, majd felfele végigkarmoltam a hátát. Válaszul csak elvált egy másodpercre, miközben belesúgott a fülembe.

- Ribanc. Ne kísérts. – beleharapott a fülcimpámba, majd végignyalta a nyakam, egészen a kulcscsontomig.

- Hmm… talán még egy kicsi belefér. – egyik kezemmel hátrahúztam a fejét, erősen rámarkolva a hajára, és megrántottam, majd végig, az egész torkát szétharapdáltam, és a bal mellkasát végigszántva egy hatalmas morgást kaptam jutalmul, miközben egész testében beleremegett. Mikor belenéztem a szemében, olyan égető vágyat láttam ott, hogy egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy hagyom magam megdugatni. De…

- Ezt a verésért kaptad. Nem csak te tudsz geci lenni. – visszacsatoltam a combfixet, megigazítottam a tangámat, majd otthagytam a kielégületlen pöszét. Nem tudtam eldönteni, hogy a csókja, vagy az érintése esett jobban, minden esetre, melegem volt, pedig összesen egy melltartó, és egy tanga volt rajtam.

- Raney, jól vagy? – HyunAe aggódva kérdezett, mikor leültem mellé.

- Most már tökéletesen. – válaszoltam, miközben a pillantásom megint a személyes kínzómra tévedt, aki karba fonott kézzel, és bosszúszomjas tekintettel méregetett.

V. fejezet: Kétségek

[HyunAe’s POV. ]

A fagyi hatása pillanatok alatt kirobbantotta belőlünk a jó kedvet. Nevettünk, erősnek hittük magunkat, de elfogott bennünket valami jól eső lazaság. A lebegés érzése talán. Hihetetlen, hogy a szer ennyire hasonló tüneteket produkált mindkettőnknél, és ráadásul szinte egyszerre.

A pár percig tartó élénk vidámságot hirtelen felváltotta a hányinger, és olyan szintű rosszullét jött ránk, hogy én a részemről a halált kívántam.

Felordítottam, mikor megéreztem az éjjeli szúrás helyén az újbóli fájdalmat. Mintha átdöfték volna késsel. Nem tudom miért pont ott fájt, de elviselhetetlen volt.

Raney a könnyeivel küszködött, és rémült tekintettel nézett le jobb karjára – ahová tegnap tűt kapott -, majd elkezdett felfelé kúszni az ágyon:

- Tűnj innen! Takarodj! Hagyj békén! – ordította.

- Raney…

- Ne, eressz el!

- Raney nincs itt senki, csak mi ketten! – mellékúsztam, és próbáltam csitítani. Nem tudtam, mi történik. Mintha csak ő látta volna a bántalmazóját. Hallucinált… - Raney nyugodj meg, csak képzelődsz! – hirtelen szédülés fogott el, majd éreztem, hogy szemeim nem mozdulnak, hiába erőltetem őket. Ledermedtem.

- Nem, nem, neeem! HyunAe kérlek, segíts… - sikította.

- Mi a fasz van már megint??? – rontott be az ajtón Eli. Szétnézett, majd mikor meglátott bennünket az ágyon, szólt a fiúknak.

- Mi történt? – kérdezte DongHo az ágy elé sétálva. – Mi a… ? KiSeop, AJ! Mit csináltatok velük?

- Semmit. Megetettük őket, ahogy kérted. – felelte AJ.

- Mit raktatok a fagylaltba?

- LSD cseppeket. – Seop ijedten nézte Raney-t, aki éppen rugdosva küzdött képzeletbeli ellenfelével.

- És honnan vettétek el a fagyi port?

- A raktárból, a legfelső polcról. Miért? – AJ.

- Te idióta seggfej! Bazdmeg!!! Abba már volt egy nagy adag heroin. Jézusom...

- Most mit csináljunk velük? Raney-nek erős hallucinációi vannak, HyunAe meg azt se tudja, hol van. Teljesen K.O mindkettő. – SooHyun a pupilláimat nézve.

- Engedjetek, majd én! – Eli előre furakodott a fiúk között, kioldozta a csuklónkat, és a vállaira dobott minket.

- Hova viszed őket? – kérdezte Kevin, miközben az összes fiúval a nyomába eredt a szőkeségnek.

- Hoon, told ki a segged a zuhanyzóból!

„- Miért?” – hangzott bentről, és már nyílt is az ajtó.

- Mert én azt mondtam. Állítsd hidegre a vizet, és menjél átöltözni! – Eli belépett velünk a fürdőbe. – SooHyun segíts, tartsd meg Raney-t!

Raney-vel nehezebb volt bánni, mert össze-vissza vergődött a hallucinációi miatt.

A hideg váratlanul ért. Szabályosan úgy éreztem, mintha nem hideg víz alá állítottak volna, hanem egy kád jeges vízbe dobtak volna bele. Levegő után kapkodva, kétségbeesetten kapaszkodtam Eli-ba. Egy pillanatra még ránéztem Raney-re, aki lenyugodott, de ha SooHyun nem lenne, már rég koppant volna a zuhanytálcán.

- Jól van, Raney lenyugodott, vigyétek ki! – adta parancsba DongHo.

- Francba. Ez a picsa nem akar visszajönni. – a galamb pofozgatta az arcomat. – Hé cicám, jó lenne, ha visszatalálnál hozzánk.

- Raney… - nyöszörögtem, mikor láttam pilláim alól, hogy kiviszik a helyiségből. – Raney…

- A barátnőd jól van, nyugi, majd a többiek ellátják. – Seop hangja most egyszerre hatott nyugtatóan, és feszültté is tett.

- Engedj el! – olyan erőtlenül sikerült mellbe vágnom Eli-t, hogy éreztem a nevetéstől rázkódó mellkasát. – Szemét…

Végleg elhagyott minden erőm. Lábaim összecsuklottak, és tompa fájdalom nyilallt a térdembe, ahogy lerogytam.

- A picsába…

- Ellison, mi a kurva életet csináltál te barom??? – kiáltott az ápolómra egy „ismeretlen” hang.

- Lehűtöttem őket!

- Elájult te nem normális. A túladagolás határán van mindkettő, te meg képes voltál őket hideg víz alá tenni??? Eszement idióta! Hagyd, majd én! – két meleg kar felemelt, és még éreztem néhány heves szívdobbanást, mielőtt végleg elszállt a tudatom.

…

„- És mit csináltatok volna, ha nem térnek vissza? KiSeop, AJ?! Legközelebb talán gondolkodjatok, és kérdezzetek, mielőtt csináltok megint valami okosságot. Eli, te pedig ha nem értesz valamihez, inkább húzd be füled-farkad, vagy mindkettőt letépetem velük legközelebb, világos?!” – a kis szerfüggő ordibálására ébredtem meg. Kezeimet nem tudtam előre venni. Mikor mozgattam, fémes hangokat hallottam. Nem akartam kinyitni a szemeimet, mert nem tudtam mi vár rám.

- Raney… - suttogtam, remélve, hogy választ kapok.

- Semmi baja, alszik.

- Ki vagy?

- Ha kinyitod a szemed, meglátod.

- Minek nyissam? Mindegyikőtök egy aljas rohadék a szememben.

- Lehet, de ha nem hozlak ki a hideg víz alól, még szarabbul jártál volna, szóval ennyit megérdemlek szerintem, hogy legalább a szemembe nézz, ha hozzád beszélek. – a fémes csörgés, a nyugodtnak ható, lágyan zengő hang. Hoon…

- Meg kéne köszönnöm? – kinyitottam szemeimet, de ahogy megláttam az arcát rám jött a hányinger, és inkább az ablak felé fordultam.

- Felőlem… de most eszünk szépen.

- Megint mit akartok belénk tömni?

- Majd később talán magunkat, de most egyelőre csak levest.

- És ebbe mi van? FŰszerek?

- Látom a humorérzéked azért megmaradt. És mellesleg éppen csak annyi cucc van benne, amitől tisztul egy kicsit a fejed. Én magam figyeltem, hogy ne rakjanak bele túl sokat.

- Miért bízzak meg benned, vagy bármelyikükben is? Hmm?

- Én nem mondtam egy szóval sem, hogy bízz bennem. De én jót akarok neked.

- Szopd ki a levesed. Én abból a szarból ugyan biztos nem fogok enni. Vagy ha már ki akartok csinálni, legalább rendesen tennétek, nem ilyen elbaszott módszerekkel.

- Hé, AJ, és KiSeop volt farok. Ne minket hibáztass miattuk!

- Ebben mindannyian benne vagytok.

- Igazad van. Na, jó, én nem erőltetem. Ha éhes vagy, szólsz, és jövök.

- Raney hol van?

- SooHyun vigyáz rá.

- Remek.

- Őszintén… melyikünknek örülnél a legjobban? Nem hinném, hogy ha Kevin-t mondtam volna, az jobb lenne. Direkt nem engedjük most Kevin-t a közelébe. Az egy állat.

- Heuréka, csak nem feltűnt?!

- Gúnyolódj csak… - szavaival berekedt a beszélgetésünk. Bevillantak az ájulásom előtti utolsó másodpercek.

- Te hoztál ki a fürdőből?

- Igen. Miért?

- A szíved…

- Mi van vele?

- Miért hoztál ki onnan? Hagyhattál volna, és eggyel kevesebb problémátok lenne.

- Valóban… végül is nem olyan nehéz eltüntetni egy hullát.

- Na, látod. De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.

- Melyikre?

- A szíved. Miért izgultál annyira, mikor kihoztál?

- Honnan veszed, hogy éreztem bármit is? – egy pillanatra elgondolkodott, majd folytatta. – Azért izgultam, mert ha elkezded alulról szagolni az ibolyát, cseszhetjük. – idegesen felállt a helyéről. – Biztosan nem eszel?

Válasz helyett ránéztem, és addig szuggeráltam, míg ki nem ment.

Rohadt köcsög…

És már megint ez a bilincs… a francba, hol lehet a kulcs? Tuti a zsebébe rakta, úgy, mint este az ajtóét. De nyert ügy, mert ha jól hallottam, most legalább nem zárta be. Talán tudja, hogy úgy is próbálkozni fogok, és azt is tudja, hogy esélyem sincs innen kijutni? Számító tetű.

Raney… vajon tényleg jól van, és nem bántották? Vajon ő hagyta, hogy megetessék, egyáltalán észhez tért már? Látni akartam, és két szemmel megbizonyosodni róla, hogy épségben van. Ha baja lenne, tuti elmondták volna. Ugyan mit érnének el azzal, ha hazudnak, úgy is megtudnám előbb vagy utóbb.

Iszonyatosan sajgott a fejem. Talán ennek a szemétnek igaza van, és ennem kéne a csodaszerükből. Nem. Azért se…

Felültem az ágyon, lábra álltam, és körbejártam a szobában. Az ágytól jobbra volt az éjjeli szekrény, azon túl pedig egy ablak, de a fal belső vakolása elmaradt, a tégla kilátszódott, mint minden szobában ahol eddig jártam. Igazi gengszter laktanya. A falon képek lógtak, amin a fiúkkal volt. Igazi haveri társaság, szarban, jóban…

A szoba nem volt túl nagy: az ágyon, az éjjeli szekrényen kívül volt még benne egy nagyobb ruhásszekrény, és egy komód. A mosatlan alsóira nem voltam kíváncsi, így az éjjeli szekrényhez mentem. Az azon lévő óra, délelőtt háromnegyed tizenkettőt mutatott, de az idő most a legkevésbé sem érdekelt.

Kinyitottam a fiókokat, és találtam egy-két érdekes dolgot. Most nem csak a gumikra, és síkosítókra gondoltam, meg az egyéb… uhh, fúj ez egy… ? Undorodva ejtettem vissza a fiókba egy vörös csipkés tangát. Beteg…

Találtam mindennapos használati tárgyakat, fotóalbumokat, de ami a legjobban felkeltette a figyelmemet egy fekete, bőrkötésű könyvecske volt. Biztos ebbe írja a női telefonszámát. Kihalásztam, ami érdekes mutatvány volt hátrabilincselt kezekkel. Miután sikerült kivennem, érdeklődve nyitottam ki, gondoltam, megszámolom eddig hány csajnak verte be, de nagyot csalódtam.

A kezemben tartott könyv ugyanis egy napló volt.

A számmal lapozgattam, de az írásainak fele a drogról, és élete eddigi legjobb meneteiről szóltak – mily meglepő… -, így gyorsan haladtam.

„Meg akarok tőle szabadulni.”

„Azt hittem sikerült, de visszazuhantam.”

„Újra kell kezdenem. Miatta… „

Ez meg mit jelentsen?

- Te mégis mi a fenét művelsz? – csapta be Hoon maga mögött az ajtót.

- Én csak…

- Te csak? – dühtől izzó szemei nem ijesztettek meg. Neki lökött a falnak, és úgy sziszegett az arcomba. - Ne merj turkálni a holmijaim között még egyszer! – megint nem volt magánál.

- Miért? Mitől félsz? Mire jövök rá, vagy ők mire jönnek rá, amit jobb lenne, ha nem tudnának?

- Semmitől nem félek. Szimplán gyűlölöm, ha a dolgaimhoz nyúlnak.

- Ha nem félnél, nem reagáltál volna így. Mondd csak ki. Tőlük félsz. Hogy egy szempillantás alatt elintéznek, és utcára tesznek, ha kiszállsz.

- Mit tudsz te rólam?

- Ezek alapján éppen eleget ahhoz, hogy elengedj.

- Vagy mi lesz?

- Netalántán eljár a szám.

- A szádat majd másképp hasznosítom, csak azért nem ütlek most meg.

- Beszartál, mikor megtudtad, hogy honnan van a sérülésem, mi?

- Tudtam jól, hogy mit teszek.

- Tegnap este nem úgy tűnt.

- Hogy érted?

- Miután megütöttél, kikulcsoltad a bilincset. Megijedtél önmagadtól. Mégis hogyan tudnád mit teszel, ha megijedsz saját magadtól?

- Még egy ilyen, és…

- És? Mit csinálsz? Megerőszakolsz? Rajta. Bedrogoztatok, megvertél… rajta, GYERÜNK! – ahogy ezt kimondtam, a tarkómnál megragadta a hajamat, a fallal szembe fordított, és nekiütötte a falnak a homlokomat.

- Hoon! Begolyóztál? – dörrent rá idegesen DongHo, mikor meglátta mit csinált velem.

- Én. É-én…

- Húzz innen kifelé! – a nyuszi nagy léptekkel, fújtatva ment ki a szobájából, és őt követte a kölyök. - Komolyan mondom, távol kell tartanom tőlük Kevin-t és most már ezt is.

- Gyere! – segített fel AJ a földről. – Kérjétek már el Hoon-tól a kulcsot!

- De ha bevadul, a te felelősséged. – Eli keresztbe tett karral.

- Beszélek vele, nyugi van.

AJ leültetett az ágyra, maga mellé.

- Kösz! - köszönte meg Seop-nak a kulcsot. – Mi van?

- Bírni fogsz vele?

- Inkább én, mint ti beállva. Húzás kifelé!

A vörös becsukta az ajtót, és kettesben maradtam a szado-mazoval. Hmm, biztató…

- Szóval, most tiszta vagy?

- Fogjuk rá.

- Én azt hittem, a ti fajtátok éjjel-nappal be van állva.

- KiSeop, Eli, Hoon, és én csak akkor szerezünk, ha nagyon lankadt a hangulat. Eli is inkább csak iszik, de tőből egy tapló segg, szóval tőle „józanon” se várj sokat. Seop ő kétszínű, de ha tiszta, ő is tud rendesen viselkedni, bár a helyetekben tőle óvakodnék a legjobban. Viszonylag én bírom a legjobban cucc nélkül, és én nem is szoktam totál elszállni, szeretem érezni a fájdalmat. Hoon pedig ő egy külön téma…

- Miért mondod ezt el nekem?

- Csak hogy tisztában legyél az itteni dolgokkal, ha már tag vagy.

- Ki mondta, hogy közétek tartozom?

- Nem kérdés babám. Ha kapcsolatba kerülsz bármelyikünkkel is, vagy magadtól besétálsz a kelepcénkbe, automatikusan taggá avanzsálunk, tetszik, vagy sem.

- És hogy lehet innen kikerülni?

- Majd ha mi úgy látjuk, kiteszünk.

- Vagyis egy szavatok miatt földönfutóvá válhatunk, ha úgy gondoljátok.

- Mit gondolsz, miért intelek óva? Nem érdemes velünk szórakozni. Vegyétek úgy, hogy az, hogy itt lehettek, egyfajta megtiszteltetés. Másokat eddig kiszórtunk. A többi lány, aki idejár, vagy akiket láttál a ketrecben, csak estére jönnek ide táncolni, esetenként, ha nagyon kell nekik a pénz, egyebet is elvállalnak, ugye érted?

- Nyilvánvaló…

- Na, már most. Alkut ajánlunk nektek. Pontosabban én nektek. Raney-vel még nem volt alkalmam beszélni, mert még nem ébredt fel. A fiúk azon gondolkodtak, hogy titeket is kiraknak. Igazából Kevin volt az egyedüli, aki ragaszkodott Raney-hez, mondván tüzes csaj, és kell neki valaki, aki lángra lobbantja.

- Jó, mellőzzük ki kire, mit és mennyit… a lényeget!

- Szóval felvetettem a fiúknak az ötletet, hogy beveszlek titeket a klub tagjai közé, bizonyos feltételek mellett persze.

- És hány farkat kéne megcibálnunk esténként?

- Egyet sem. Amíg a fiúk nem engedik. Törékeny virágszálnak számítotok. Amíg mi nem engedjük, hogy elkérjenek titeket a férfiak, vagy a nők, addig nem kell félnetek semmi ilyentől. Persze táncolnotok kell majd, és szórakoztatni a közönséget, máskülönben fizetség nélkül maradtok, és könnyen kijuthattok, de annak nem lesz jó vége.

- Várj… azt mondtad… nők???

- Még csak itt tartasz szivi?

- Én nem fogok egy nővel sem… semmit csinálni.

- Majd meglátjuk, de nem ezen van a hangsúly. Vállaljátok a munkát, belefogtok, és cserébe védünk titeket, vagy továbbra is hadakoztok, és „törhetetlenek” maradtok, amíg a fiúk megunják, teletömnek minden szarral, és függőként fogjátok magatokat az utcán találni?

- Miért beszélsz hol úgy, hogy te is közéjük tartozol, hol pedig csak róluk?

- Mert én csak stylist vagyok. Nincs sok beleszólásom a dolgokba. A főmufti DongHo és SooHyun. Hoon is csak azért fosik, mert ő a legújabb, de ahogy elnézem az arcodat, kezd kibontakozni.

- Én Raney nélkül nem vágok bele semmibe. Ha belemegy, csak azért tartok vele, hogy óvjam tőletek. Habár nem tudom, miért akarna maradni még itt egy percig is…

- Mondtam. A legegyszerűbb, és nekünk is rengeteg időt spóroltok, ha belementek, és védve lesztek. Azonban ha ellenkeztek, egy ideig még tűrünk, de nem a végletekig. Azonban… addig is mindennap megkapjátok a nyugtató adagotokat, és mire a fiúk megunják a várakozást, elég mélyen benne lesztek a szarban, és ha kiraknak titeket, egyedül kell majd talpra állnotok.

- Úgy mondod, mintha bármelyikkel is jól járnánk.

- Valamelyikkel biztosan, de én az elsőt választanám.

- Miért pont mi? Miért nem lehetne csak simán elengedni bennünket. Kussolnánk, és ti meg folytathatnátok az ügyleteiteket.

- Hülyének néztek minket? Mivel magyaráznátok az ismerőseiteknek, hogy be vagytok kattanva? Az első válaszaitok közt lenne a klub. Egyszer már majdnem feldobtak minket, de sikerült magunkat kihúzni, szóval még egyszer nem követjük el ugyanazt a hibát.

- AJ gyere, a másik is felébredt! – nyitott be Hoon a szobába.

- Raney! – szaladtam az a kijárathoz, és megpróbáltam kijutni. – Raneeey!

„- HyunAe?” – hallottam tompán pár szobával messzebbről a hangját. Hoon visszafogott, míg AJ kisétált.

- Raney, jól vagy? – kiabáltam az ajtófélfába kapaszkodva, míg a barna megpróbált leszakítani onnan.

„- Mondd, hogy te jól vagy.”

- Ne egyél a levesből, abba is van valami! Akármennyire is vágysz rá, ne egyél bel… - Hoon befogta a számat, becsukta az ajtót, és az ágyra lökött. – Te aljas rohadék! Ha baja esik, kitaposom a golyóidat, de úgy, hogy a szádon fogod kiköpni mindkettőt darabokban!

- Nyugi cicus!

- Nem vagyok cicus te köcsög! – teli erőmből – már amennyi erőm volt – pofon vágtam.

- Eressz már lejjebb! – megfogta a két felkaromat, és próbálta kivédeni a felé záporozó ütéseimet. - Ne akard, hogy hívjam DongHo-t, hogy megint lenyugtasson.

- Hagyj békén! – karjaimat kirántottam szorításából, és hátat fordítva neki az ablakhoz sétáltam.

Odakint sütött a nap, és a fiúk is trikóban, meg pólóban mászkáltak, engem viszont baromira rázott a hideg, egyenesen vacogtam. Elvettem az ágyról a takarót, és bebugyoláltam magam. Visszamentem az ablakhoz, és kinéztem. Sok mindent nem láttam, mert az ablakkal szemben egy másik téglafal tornyosult. Ha nagyon az ablakhoz álltam, és kinéztem, akkor láthattam, hogy jobbra zsákutca, balra pedig kinyílik az utca.

- Szép a kilátás. Ez jár az újoncoknak? – fordultam felé, és ráhunyorogtam.

- Ez jutott.

Tovább szemeztem a szemközti fallal, közben néha a fiú tükörképét néztem az ablakban.

- Mi lenne, ha nem égetnél lyukat a hátamba a tekinteteddel?

- Honnan… ?

- Édesem… üveg. – kopogtattam meg az anyagot, majd felé fordultam.

- Szóval engem lesel titokban. – mosolyodott el.

- Leskelődés nélkül is megérzem bárki tekintetét.

Hosszú percek teltek el szótlanul. Ő időközben ledobta magát az ágyára, és hívogatóan nézett rám. Én csak tovább járkáltam a helyiségben, mintha valami fontosat keresnék; valójában csak terelni akartam a figyelmemet róla. Bármit megadtam volna most azért, hogy egyedül hagyjon, erre:

- Szóval… nagyon… - megköszörülte a torkát – nagyon fáj az arcod?

- Mit érdekel? Törődj az egyéni problémáiddal. Ahogy olvastam, neked nagyobb gondjaid vannak, mint nekem.

- Azért érdekel, mert… komolyan én tettem?

- Nem is olyan rég… ennyire nem vagy itt, hahó?! – integettem szemei előtt.

- Nem, arra emlékszem. Hanem ami előtte is meg volt. Azt is én okoztam?

- Mi van? Nem hiszel a haverjaidnak? Olyan tökéletesnek hiszed magad, hogy nem tudod elképzelni magadról, hogy képes vagy megütni egy lányt? Hogy lehetsz ennyire hiú?

- Szóval tényleg én voltam. – felült, és maga elé meredt. Teljesen ki volt ütve szellemileg, de most mégsem sikerült felhúznom.

- Nem értelek.

- ???

- Egyszer védesz, aztán meg szét akarsz verni, majd mintha mi sem történt volna, jössz a nyaló éneddel. Szánalmas vagy, tudsz róla?

- Jobban ismerem én magam, mint gondolnád.

- Valóban? Akkor magyarázd meg nekem a naplóban írtakat.

- Semmi közöd nincs hozzá.

- Ki miatt kell újrakezdened?

- Magam miatt.

- Ha harmadik személyben beszélsz magadról, nagyon az idegen lenne már a helyed, de te tudod…

- Ide figyelj! – elkapta a kezemet, és magához húzott az ágyra. - Még egy ilyen beszólás, és én gondoskodom róla, hogy az utcán találd magad.

- És mivel magyarázod majd a hirtelen döntésed a fiúknak, hm?

- Meguntam, hogy várjak rád. Ilyen egyszerű.

- Nem hagysz győzni, ugye?

- Eltaláltad.

- HyunAe! – Eli lökte be barátnőmet az ajtón.

- Raney! – felpattantam az ágyról, megöleltem, majd miután a fiúk kimentek végignéztük egymást. – Ugye nem ettél abból a szarból?

- Nem, eszem ágában sincs. Ki kell jutnunk.

- De hogyan? Neked AJ nem mondta… ?

- Dehogyisnem.

- És?

- Mondtam, hogy nélküled semmiről nem döntök.

- Én is ugyanezt mondtam neki. Mi a francot csináljunk? Nem fognak úgy sem kiengedni. Sőt… tudod mi a feltételük.

- Tök mindegy hogy döntünk, így is, úgy is mi húzzuk a rövidebbet.

- Én ezt nem akarom csinálni. Miért nem tudnak innen egyszerűen kiengedni a rohadt életbe már?!

- Én sem akarom, de ahogy a macska is mondta, nyakig benne csücsülünk. Ha ki is jutunk, nem lesz semmink. Ha maradunk, legalább rendelkezünk néhány dologgal, még ha nem is fűlik hozzá a fogunk.

- Te most rá akarsz beszélni? – engedtem el ledöbbenve.

- Nem, de gondold végig. Kizárt, hogy kiengedjenek önszántukból még egy jó ideig. Minél jobban tiltakozunk, annál jobban fognak minket bántani. Ezt akarod?

- Nem.

- Hidd el, én sem akarom. De akárhonnan nézzük…

- Vágjunk bele. – néztem szemeibe.

- Hogy?

- Csináljuk. Ha most belekezdünk, annál hamarabb juthatunk ki innen. Most kell belemennünk az aljas játékaikba, és mindent úgy csinálunk, ahogy akarják, előbb-utóbb ránk is ránk unnak, és élve, vagy holtan, de kikerülünk.

- Én inkább élve szeretnék.

- Raney… - megfogtam arcát, és a szemébe néztem, mely ide-oda cikázott. - … a testem vágyik a szerre. Látom rajtad, hogy a tiéd is. Még nem sok alkalommal kaptunk, de ha már ennyi kikészít bennünket, mi lesz később!? Csak egy ideig tudjuk tartani magunkat, de egyre rosszabb lesz. Ki fogunk jutni, de utána a saját harcunkat kell önmagunkkal megvívni.

- Tudom. – hajtotta le a fejét.

- Hé! Együtt vagyunk itt, egymásnak vagyunk. Kitartunk egymás mellett, oké?! – mosolyogtam rá biztatva.

- Rendben.

- Nos, lányok… mehet a móka? – kérdezte DongHo.

- Mehet… te rohadék, de még hogy.