III. fejezet: Lehetetlen kísérlet

[HyunAe’s POV. ]

Döbbenten figyeltem Raney és Kevin szócsatáját. Habár túl sokat nem értettem belőle, egészen addig, mígnem Raney megpofozta, majd ellátta a pösze kis barátjának a baját. Elfogott a rettegetés, mikor az a mocsok a vállára dobta Raney-t, és eltűnt vele abban a szobában, ahonnan nem olyan rég előjött, miután lerendezte az előző kuncsaftját.

- Raney! – leugrottam a bárszékről, és az embereknek támaszkodva próbáltam eljutni a szobáig, nem sok sikerrel. Éles fájdalmat éreztem a tarkómon, majd hogy a fejem a fájdalommal egy időben hátrarándul.

- Utána ne merj menni! A kis barátnőd húzta fel Kevin agyát, most majd meg tanul végre tisztességesen beszélni az idősebbekkel. – mondta Eli, miközben copfomat még mindig marokra fogta, és nem eresztette.

- Ha baja esik, esküszöm feldoblak titeket.

- Ahhoz előbb ki kéne innen jutnod, nem gondolod? Kiengedtelek volna egy kis hancúr után, ha nem jöttél volna ezzel a fenyegetéssel, de így sajnos, itt kell, hogy tartsalak. – rántott még egyet a hajamon, mire kicsordultak a könnyeim.

- Engedj el te patkány!

- Nono cica, nem akarsz megkóstolni? – éhesen végignyalta a száját, és fejét közelítette az enyémhez, de megállt.

- De, szívesen… - elmosolyodtam - anyád után.

- Pff… Cafka. Gyere csak velem! – elkezdett arra felé vonszolni, ahol Kevinék is eltűntek. Most láttam, hogy több ajtó is van még, és valószínűleg ez csak egy része a szobáknak. Gondolom, mindegyik srácnak van egy-egy külön fenntartva. Majdnem elértünk az utolsó ajtóhoz, mikor Eli hirtelen megtorpant, és én nekiütköztem.

- Eli! Hagyd! – Hoon a mellkasánál fogva tartotta vissza a szőkeséget.

- Fel akarod avatni? – kérdezte undorító gúnnyal a hangjában az említett.

- Nem. Azt akarom, hogy békén hagyd. Engedd el szépen, és guríts még le párüveg sört, aztán menj aludni.

- Ki vagy te, hogy meg mondd, mit tegyek? – ittas viselkedése szemmel láthatóan nem ijesztette meg a fiút.

- Ő az enyém, azt hittem ez világos volt mindenki számára. Engedd el, majd én. – nyújtotta felém karjait Hoon.

- Jól van, de szavadon foglak. Ha nem fogom pillanatokon belül a hangotokat hallani, én veszem kezelésbe a kisasszonyt. – Eli egy durva mozdulattal átlökött Hoon-nak, majd visszament a bárpulthoz, és az ideiglenes pultostól, DongHotól kért még italt.

A folytatást már nem láttam, mert Hoon átrángatott a saját szobához, és belökött az ajtón. Ingerülten csapta be maga mögött az ajtót. Amióta idejöttünk, nem láttam még ennyire vadnak. Megijesztett…

Hirtelen nyugalom mutatkozott arcán. Neki támaszkodott az ajtónak háttal, és egy halk kattanás adta tudtomra, hogy nem menekülhetek. Laza mozdulattal a farzsebébe csúsztatta a kulcsot.

Ennél aljasabb vigyort még egyik fiún se láttam eddig. Elrugaszkodott az ajtótól, majd mellkason vágott, mire én az ágyon találtam magam. Egy szempillantás alatt levette a trikóját, és felém mászott.

- Nem akarlak bántani, engedelmeskedj szépen!

Karjaimat időközben észrevétlenül az ágyhoz bilincselte. Hiába rángattam, és néztem kétségbeesve a kezeimet fogva tartó eszközre, csodát mégsem várhattam.

A pólómat széttépte annyira, hogy az egész felsőtestem láthatóvá vált számára. Végignyalt száján, majd fogai közé csípve alsó ajkának húsát, lassan lehajolt a hasamhoz, és végignyalt a köldökömtől a mellemig. Áttért a félgömbökre, melyekbe aprókat harapott. A fájdalom iszonyatosan jól esett. Hiába remegtem a félelemtől, a testbizsergető csókjai miatt akarva-akaratlanul nyögdécseltem. Két kezével megtámaszkodott fejem mellett, és egy hullámot csinált testével úgy, hogy minden egyes porcikája hozzám ért.

- Az enyém vagy. – nyögte, miközben beleszagolt a hajamba, és a nyakamba.

- Dögölj meg!

Mosolyogva kisimított egy tincset az arcomból, majd megragadta egyik erős kezével a fejemet, a másikkal pedig iszonyatos erővel megütött. Arcáról eltűnt a sóvárgó kifejezés… mintha megijedt volna. Kikulcsolta a kezeimet rabságban tartó bilincset, és leszállt rólam.

Agresszívan beleütött a faajtóba. Nem tudom minek a reccsenését hallottam, de nem is akarom tudni.

Sírva fordultam az oldalamra, miközben sajgó arc felemet fogtam. Hallottam Hoon mély lélegzetvételeit, majd egy ingerült morgás tört fel belőle. Újra magamon éreztem őt. Testével szinte az ágyba préselt, esélyem sem volt mozdulni. Elkezdtem az arcát karmolni, de lefogta kezeimet, másik kezével pedig kettőnk közé nyúlt. Övét pillanatok alatt kioldotta, kigombolta és lejjebb tolta a nadrágját. Ugyanezt végigcsinálta nálam is… hiába próbáltam rángatni alfelemet, erősen leszorított, és jobban fájt annál, mint amit éppen velem készült csinálni. Megéreztem férfiasságának nedvét magamon. Lábaimat olyannyira szorítottam össze, hogy éreztem a készülődő görcsöt. Ha begörcsöl a lábam, ennek az undormánynak nyert ügye van.

- Hoonhh… ah, kérlekh, ne!

- Csss, ne rontsd el. Mondtam, hogy nem bántalak.

- Még hogy nem?! Megütöttél… akkor nálad mi számít bántásnak? – mintha meg se hallotta volna. Szemembe nézett, elmosolyodott, majd újra elkezdett csókolgatni, egyre lejjebb. – Várj!

- Az istenit, mi van? – kérdezte dühösen az ágyra csapva.

- Játsszuk meg.

- Mit?

- Hogy lefekszünk egymással. – erre az ötletemre nevetésben tört ki.

- Cicám, te valamit nagyon félreértettél. Nekem téged nem egyszerűen megfektetnem kell, hanem megerőszakolni. – olyan lágyan mondta, hogy egy pillanatra bármit megtettem volna neki. De amint megláttam kitágult pupilláit, tudtam mi teszi ezt vele. - Azt nem tudjuk olyan hitelesen megjátszani… hacsak nem teszem meg tényleg. Szóval… mégis inkább ellenkezz nyugodtan, azt jobban szeretem.

Ajkaimra kapott, vadul átdugta nyelvét a számba. Jól van, legyen te rohadék, szórakozzunk, ha azt szeretnéd. Átvettem az irányítást. Magam alá fordítottam, és rásimultam a farkára. Megragadta csípőmet, és követelte a szexet tőlem. Gyilkos vigyor ült ki arcára, mikor elvettem kezeit magamról, és feje fölött összefogtam őket.

- Végre már, azt hittem mindent nekem kell csinálnom. – nyalta meg szája szélét.

- Nem hagylak nyerni. – ha tudnád, hogy komolyan gondolom. – Tartsd ott a kezeid, különben vége a mókának! Lazulj el!

Megfogtam fejét, mélyen a szemébe néztem, elmosolyodtam, majd a kulcscsontjától, a füle tövéig végignyaltam. Csípőjét mozdította, de visszatartottam sajátommal.

- Te olcsó ribanc.

Ezt még visszakapod, te kibaszott szemétláda.

„Mit sem törődve” megjegyzésével folytattam utamat egyre lejjebb a mellkasán, végigmentem mindegyik kockáján, mire elértem a célomhoz.

Csak így tudok Raney-n is segíteni, most vagy soha.

Teljesen lehúztam róla a gatyáját, könnyítve a további mozgását. Visszamásztam rá, végigsimítottam combján, és ágyékánál belevájtam körmeimet. Nyögéseiből morgás lett, és egyre jobban zilált.

- Csináld már te istenverte kurva!

- Nyugi édesem, most jön életed eddigi legjobb menete.

Ráültem újra csípőjére, de úgy, hogy még csak véletlenül se tudjam magamban. Húztam pár véres csíkot a mellkasára, és néhány helyen a fogaim nyoma is jól látszódtak már rajta. Teljesen el volt bódulva, részben a drogtól, részben pedig már annyira kemény volt a farka, hogy egy könnyed mozdulattal kettétörhettem volna. Hmm, ezt majd talán később. Adtam egy utolsó csókot vörösen duzzadó ajkaira, majd az ágytól nem messze elhelyezkedő szekrényig elnyúltam, levettem a rajta lévő üveget, és mire észbekapott, már egy nyílt seb tátongott a homlokán.

Eszméleténél volt, de sikerült jelentősen lelassítanom.

Gyorsan magamra kaptam a nadrágomat, kivettem a farzsebéből a kulcsot, és az ajtóhoz siettem.

Remegő kézzel nehezen, de kinyitottam az ajtót, majd kívülről becsuktam, hogy eggyel kevesebb problémám legyen.

Csak egy melltartó, és egy nadrág volt rajtam, de nem fáztam. A szórakozóhelyek mindig is fűtöttek voltak, hol ettől, hol attól; gondolom, nem kell részleteznem.

Lassan, a fal mellett haladtam előre a folyosón. Lábaim elég ingatok voltak még a pia és az előbb történtek miatt.

„- Eressz el te geci!”

„- Úgy sem jutsz ki innen. Előbb kellett volna gondolkodnod, mielőtt kinyaltad SooHyun száját. ”

A mondatok és a csattanások egyre kivehetőbbek voltak, mert a hely kezdett kiürülni, csupán egy-két világát sem tudó fiatal volt már csak benn, valamint a fiúk.

Itt vannak. Benéztem a kulcslyukon, és láttam, hogy Kevin ököllel üti Raney-t. Automatikusan törni kezdtem a kezem. Cselekedni akartam, de ha csak úgy megpróbálok bejutni, simán letud engem is. Keresnem kellett valamit, amivel leállíthatom Kevin-t.

„- Srácok, segítsetek innen kijutni. – a francba, ez a féreg is magához tért. Rúgta, ütötte az ajtót, habár tudta, hogy csak kívülről tudja valaki kinyitni. Gyorsan csinálnom kell valamit.

Négykézláb elmásztam a sarokig, és meggyőződtem róla, hogy senki nem áll a pultnál. Tovább másztam, és bebújtam az egyik polc alá, DongHo pont akkor rohant ki a raktárból. Ha jól hallottam még két pár láb szaladt utána, majd nyikorgás után még egy. Eli, KiSeop és SooHyun. Az isten verje meg, hárman is Hoon segítségére siettek.

Guggolásba ereszkedtem, és kutattam valami eszköz után, amivel megállíthatom Kevin-t. De most, hogy négyen lesznek ellenem, az esélyem, hogy ki tudom Raney-t szabadítani, nullára csökkent.

Tőlem jobbra, egy kis fehér kosárban kanalakat, és villákat láttam meg… és késeket. Ez az!

Kezembe vettem egy akkora kést, ami majdnem elfért a tenyeremben, és óvatosan kikukkantottam a pult mellől. Lábdobogásokat hallottam, és a fiúk kiabálását. MOST kell kiszabadítanom a törpét…

Felpattantam a helyemről, elszaladtam a patkánylyukhoz, és benyitottam. Raney alig volt már magánál, arca vérben úszott, de észrevett, mikor bementem.

- Raney… - elhűlve mértem végig a lányt, és a sírás kerülgetett, de amint meghallottam a férfi hangját, magamhoz tértem, és farkasszemet néztem vele.

- Mi van édesem? HoonMin nem adta meg, amire vágytál? Gyere, szívesen beveszünk köreinkbe! – felém fordult, ezzel felfedve előttem csábító méreteit. Lenéztem rá, és elfogott a vágy, hogy… belevágjak, de - ha kijutunk innen - meghagyom barátnőmnek ezt az élvezetet.

- Többet kapott ő én tőlem, mint gondolnád. Most jössz te! – csípőmet lengetve elé sétáltam, elnéztem válla fölött, és láttam Raney élettelen tekintetén, hogy miatta ne tegyem meg. Nem törődve vele hátat fordítottam Kevin-nek – ezáltal neki is -, és kigombolva nadrágomat hozzásimultam duzzadó énjéhez. Ez a tetű kapva kapott az alkalmon, és rámarkolt melleimre. A rohadt élet… ha már ez az érintése ennyire jól esik, mit tehetne azokkal a hosszú ujjaival. Alsó ajkamba harapva hátrafordítottam fejemet, és nyelveink összefonódtak hosszú másodpercekre. Egyik kezével közben egyre lejjebb araszolt, és már alig bírtam magammal. Ha nem lebegne más cél előttem, már rég nem lenne benne egy deci élet sem…

- KEVIN! – kiáltotta a többi fiú, beesve az ajtón.

Ezzel a lendülettel húztam egy csíkot arcára visszakézből. Éreztem, hogy két oldalról két-két erős kar fog le, majd hátrafelé kezdenek rángatni, mígnem Raney mellett találom magam az ágyon.

- Sajnálom. – súgtam Raney-nek, mire halványan elmosolyodott.

- Jól vagy? – kérdezte Seop a pöszétől, miközben az arcát nézte, és egy kendőt adott neki.

- Szétkaszabolta az arcomat az a büdös kis szajha, mégis hogy lennék bazdmeg??? – Kevin idegesen nyúlkált a sebéhez, melyből szaporán folyt a vér.

- Fogjátok le őket! – adta parancsba a kis vezér, és egy-egy tűt tartott a kezében.

Mielőtt észbe kaphattam volna, Raney-n SooHyun, rajtam pedig Eli terpeszkedett, és kezeinket lefogták. A törpe csak keservesen nyögött, én pedig rángatóztam, majd felsikoltottam, mikor megéreztem a vénámba szúródó tűt, és végigáramolni a szert a karomban.

- Ettől majd megnyugszanak egy kicsit. – mosolyodott el DongHo, majd kilépett a helyiségből.

- Veled meg mi történt? – Kevin Hoon-hoz intézve szavait.

- Leütött. De most majd kamatostul fogja visszakapni a kis picsa. – dühösen felém indult.

- Nem, nem, nem. Ma itt senki nem kap, és nem ad már semmit. Bezárjuk őket ide, és addig kitaláljuk, mi legyen velük. Majd reggel benézünk hozzájuk. – SooHyun visszafogva a fiút. – Kifelé! Mindenki!