II. fejezet - Veszélyes fordulat

[Raney’s POV.]

- Na, most figyelj, kisfiam.! Először is nem vagyok kiscsaj! Lehet, hogy alacsonyabb vagyok, de legalább nem kell olyan sokat hajolnom, ha esetleg le akarnálak „ápolni”! Másodszor pedig, egészen mostanáig tetszett, hogy ilyen nyíltan szórakozhatok egy kicsit, és nyugodtan kimondhattam, hogy mire is gondolok. Viszont, ha nem akarod a kezedben hazaszállítani az igen méretes barátodat, akkor azt hiszem, hogy most húzd el a beled a hajtolvaj haveroddal együtt! – a végére szinte már kiabáltam, és a járókelők többsége még meg is nézett minket. HyunAe nem győzött csitítani, de semmit nem ért el vele, mikor az az agyfasz, még rá is kontrázott.

- Kevin össze fog esni az gyönyörtől, ha meglátja. –Seop csak rávigyorgott, nekem meg elgurult a következő gyógyszerem is.

- Tudod, hogy te fogsz mindjárt összeesni, de nem a gyönyörtől, mikor megnézem, hogy a magas sarkúm mennyire fog beleilleni a farkad helyére? Te faszparaszt! Anyád nem tanított meg a kulturált beszédre egy nő társaságában? Eldobom, a nem létező agyam! HyunAe, menjünk, MOST! – azzal, meg sem várva senki válaszát, karon ragadtam, és fújtatva elviharoztunk, miközben barátnőm lufi módjára lebegett mögöttem a gyors tempó miatt.

- Raney, állj már meg! Elhiszem, hogy most átkapcsoltál a sorozatgyilkos énedre, de nekem nincsenek három méteres lábaim! –kifújtam a bent tartott levegőmet, miközben megálltam a vízesésnél, és a benne lévő zsetonokat kezdtem el fixírozni. Idegesen borzoltam össze a derekamig érő hajam, majd hanyagul összefogtam, miközben vártam, hogy unnie kifújja magát.

- Tudod mit? Most fogjuk magunkat, és azért is elmegyünk inni. Az a kis hülye barom… hpf.

- Jó reggelt Csipkerózsika. Azt hittem, hogy a „herceg” soha nem nyitja fel a szemed.

- Jól van már! Én élveztem. Rég mondtam ki, hogy hogyan is ssssz… jó, most menjünk.

Tiszta kémnek éreztem magam, ugyanis minden egyes saroknál elnéztem, hogy még véletlen se fussunk össze velük. Némileg megkönnyebbültem, mikor kiértünk a plázából. Arra mentünk, amerre a lábunk vitt. Útközben ránk tört az éhség, de mivel a csokit későbbre tartogattuk, megbontottuk a nyalókákat.

Azért is legnagyobb klubbot kerestem mindenhol, és talán még fél óra bolyongás sem kellett, és a bejárat előtt szobroztunk. Nem érdekelt, hogy mennyibe is fog kerülni, de eltökélt szándékunk volt ide bejutni. Csak 20000 won volt a belépő kettőnknek, ami nem mondható drágának. Majdhogynem hozzávágtam a kint álló fazonhoz, amit nem igazán sajnáltam. Mikor megkaptuk a karszalagot, és bementünk, elvakított bennünket a reflektor, mely épp akkor találta telibe az arcunkat. A hely maga UV-fénnyel volt bevilágítva, és a… ketrecekben táncoló nők testére a fényben élénken világító festékkel voltak minták rajzolva. Jobb kéz felől volt a pult, hátrébb talán egy leülős rész, attól balra pedig ajtók, amik ki tudja miket rejtettek. Talán jobb nem is tudnunk…

- Te mit iszol? – kérdeztem HyunAe-t.

- Nem tudom, valami ütőset. Mindegy, felőlem szar íze is lehet, csak feküdjek ki tőle. – mondta HyunAe, miközben az itallappot fürkészte, és leültünk a pult elé. – Abszint jó lesz neked is?

- Bármi jöhet.

- Nos, hölgyeim? Mivel szolgálhatok? – kérdezte egy barna hajú, izomtrikós fiú.

- Két abszintot kérnénk.

- Nem lesz az erős két ilyen fiatal lánynak? – Na, tessék. Kurva élet. Ma már másodjára.

- Azt hiszem, hogy igazán meglepődnél, hogy mit, mennyit, és kit bírok el. – talán egy kicsit fel lett húzva az agyam, így nem a megfelelő modorral válaszoltam.

- Egy személyit azért kaphatnék?

- Nesze neked, eléd toszom, hogy jól lásd, hány éves is vagyok. Talán apám spermája valamilyen génmanipulált, így lehet, hogy azért tűnök fiatalabbnak, mint ahány éves vagyok valójában. Tudod, elég jól tartom magam, ahhoz képest, hogy lassan a negyvenet taposom. – merengve fejeztem be, mire szegény srác csak pislogott, miközben kitapogatta a kártyát, hogy megbizonyosodjon a valódi koromról.

- Raney, te hülye vagy. Szerencsétlen. Hányadikkal játszod már ezt el? – HyunAe majd megfulladt úgy röhögött. – Kell az enyém is?

- Nem, téged megjegyeztelek már. – kacsintott egyet barátnőm felé, aki fülig pirult.

-  És ha még csak 15 vagyok?

-  Nos, akkor azt hiszem, hogy a te apádtól is kérek egy kis tanácsot, hogy hogyan is kell olyan „varázslatossá” tenni a gecimet. – Hát, ezt nem kellett volna, ugyanis sugárba köptem vissza az alkoholt, majd igyekeztem nem megfulladni, és levegőt juttatni a tüdőmbe.

- Hát, te se vagy semmi az biztos. Azt hiszem, hogy a nyelvünket egy azonos szobába vágták fel. HyunAe, végre valaki! – azzal kezet nyújtottam neki, amit elfogadott.

- HyunAe… szép név. – mosolyodott el a fiú, miközben vele is kezet fogott.

- Ne most csajozz Hoon, az nem a te dolgod amúgy sem. – lépett hozzánk egy alacsonyabb, fekete hajú fiú. A nyakának jobb felén egy hétágú csillag-tetoválás volt, és nem lepődnék meg, ha még több tetoválása lett volna. – Jó estét lányok, remélem tetszik a hely.

- Még nem igazán volt alkalmunk szétnézni, de azt hiszem, hogy a ketreces lányokat igazán kipróbálnám. Ha lennél olyan kedves leszednél nekem egyet? Mondjuk a legcsinosabbat? – annyira baromira jól esett, hogy még őt is megszívathattam. Ugyanúgy, mint az előbb Hoon, ő is kitágult szemekkel – már amennyire lehetett, és a drog engedte – nézett rám, és azt hiszem, hogy nem igazán sikerült felfognia neki. Már szólásra nyílt a szája, mikor a nyúlfejből, és a barátnőmből egyszerre robbant ki a nevetés. - Aish! Most miért kellett elrontani? Már majdnem megvolt. – szegény kissrác semmit nem értett belőle, de annyi talán még tiszta volt neki, hogy mocskosul átvágtam.

- Már csak öt maradt. –súgtam oda unnie-nak, majd a következő kört is lehúztam.

- Honnan veszed, hogy még öten vannak?

- A szívottnak, és Hoon-nak is van egy azonos tetkó a nyakán, ami egy csillag. Mivel mind a ketten itt dolgoznak, ezért valószínű, hogy rajtuk kívül még öten vannak. – miközben elmagyaráztam neki, mind a két fiú helyeslően bólogatott, tudtunkra adva, hogy itt nem igazán számít, hogy „négyszemközt”. Hirtelen megkettőződött a hangzavar majd a hátsó ajtónál két, igencsak ismerős alak bukkant fel.

- Eli, Kiseop, muszáj, hogy bemutassalak titeket a lányoknak. –mondta nevetve a fekete hajú.

- Nocsak, friss hús érkezett megint? – kérdezte Eli. Azt hittem, hogy rosszul hallok, de mint kiderült, túlságosan is jó a fülem.

-  Ráférne egy kis frissesség a te szottyadt koktélvirslidre. – kelt ki magából HyunAe.

- Te elég frissnek tűnsz… még.

- Most kóstolgatsz? – hunyorgott a másik széken ülő felem.

- Mi tagadás, szívesen megtenném, de mindent a maga idejében. – megint ez a vigyor. Láttam, hogy ez HyunAe-nak is szemet szúrt.

- Hagyd Eli, már más lecsapott rá. Bebuktad. – mondta a kicsi a pult mögül.

- Dongho, ha szeretnél még felszállni, akkor tömd be a szád. – erre jobb híján tényleg csendben maradt.

- HyunAe, legközelebb, otthon fogunk vadulni, puhapöcsök nélkül.–Ez volt a legfinomabb célzásom, hogy baromira nem kívánok többet a társaságukból. - Na, feszítsétek be nekem a nyakatokat, hadd nyaljam le a monogramotokat. – Bingo. Tessék, na, megint, még kettőt gallyra küldtem. Sóhajtva szólaltam meg. - A tetkó. Hadd lássam, hogy beltagok vagytok ti is.

- És mit csinálsz, ha befeszítem neked? –Na, ezt benézted fiam, ugyanis az én nyelvem jobban be lett vágva, mint azt gondolná.

- Lenyalom, ahogy ígértem. – Egyik sem hitte el…Aish… megint mindent én csinálok… és akkor hol marad az élvezet? Egyszerűen félrehajtottam a fejét, majd a tetkót látva, teljesítettem ígéretem, és a nyelvemmel körberajzoltam a mintát, mire a szőkeség megvonaglott alattam, ennek következtében kidagadt az ütőere, amit - hogy jobban kibasszak vele- jó erősen megharaptam.

-  Seop, te, neked is könyörögni kell, vagy te a szelídebb módszert választod? – neki nem kellett kétszer mondani, azonnal félrehajtotta a nyakát, láthatóvá téve a hétágú remekművet.

- Istenem, tényleg ennyire könnyű titeket átbaszni? Aish… HyunAe, ez így nem jó. Nincs benne semmi izgalom.

- Így is elég messzire mentél már el, nem gondolod?

- Még csak most indul a buli csajok! – DongHo kilépve a pult mögül. Átkarolta a vállunkat, és elvezetett bennünket egy-egy üresen lévő ketrec elé.

- Ha jók lesztek, ez lehet a ti helyetek. – vigyorgott ránk.

- Szóval ezért Neverland a klub neve. Bekerülni könnyű, kijutni annál nehezebb, és szinte megáll az idő. – HyunAe lerázta magáról a kezét, elindult a kijárat felé, habár elég ingatag állapotban volt.

- Okos kislány. De ez nem tartozik a jó viselkedéshez, hogy csak úgy kisétálsz innen. Mutass valamit előbb, és elmehetsz.

- És, ki fog neki segíteni? –Támaszkodott a galamb a pultra. Ha már az összes egy perverz állat, akkor legyen kihez hasonlítani őket. Hárman is Hoon-ra néztek, mire az csak elfordult, „nem nyilatkozok” fejjel.

- Na, jó. Hol a maradék három? Hadd rendezzem le, aztán hazamegyek, ha tetszik, ha nem. Dongho, te szerintem szállj le, vagy menj, és rendezd le magad, mert baromira frusztrált vagy, és nehéz melletted megmaradni. Továbbá birizgálod az egyébként is perverz fantáziám. – azt hiszem, hogy most már éreztem az ital hatását, így kicsit szédelegtem, de nem volt annyira vészes. HyunAe viszont, azt hiszem, hogy neki nem kellett volna a második kört meginni. Hamar beáll, ezt a viselkedése is igazolta.

- Raney, megtaláltam Hefnert! Igaz, nem olyan öreg, de asszem ő is részesült a varázsspermából, bár azt nem igazán tudom, hogy hogyan kapott belőle, mikor szupertitkos... – önfeledt kacarászásba kezdett, mire csak kérdően pislantottak felém. Én csak rámutattam a piára, mire az a két farok felröhögött, és megjegyezték, hogy Hoon-nak könnyű dolga lesz.

- Ahha, kisfiam, előbb szereld le a dákód, és rakd fel az erényövet. Aztán, esetleg leülhetsz vele egy asztalhoz, és talán szóba állhatsz vele.

- Kurvára nem vagyok a kisfiad. Idősebb vagyok, add meg a tiszteletet, így oppá-nak kell szólítanod. Na, mondd ki szépen. Oppa.

- Retardált egy galamb vagy, az egyszer biztos. Meg egyem meg lószart nem? Inkább akkor hyung. – Mit kap már, istenem… most már határozottan otthon kellett volna maradni.

- Ki a hyung? Oh, mellesleg, sziasztok, szép lányok.  Csak szimplán, AJ. A kettes és a négyes ketrec szabad, öt perc, és nézek nektek valami csini rucit, aztán megnézzük, hogy miként köröz a csípőtök. –Az első sokk után megnéztem, hogy ki is libegett be szerény köreinkbe. Magas, aranybarna hajú, macska arcú srác telepedett le mellénk. Egész megnyerő külseje volt, de csak addig, míg meg nem néztem tüzetesebben a mellkasát. Mindenhol, vagyis jobb esetben, sehol nem volt egyetlen egy épp hely sem. Neki is ott díszelgett a tetkó, így szintén a következő áldozatom sétált be hozzám.

- Öhm, AJ, asszem, van egy kis gond a kettes ketreccel. – érdeklődve fürkészett, hogy mi kivetnivalót találok a helyemben. – Nekem és HyunAe-nak nincs hely, mert a kettes, és a négyes már be van foglalva.

- Miért, ki megy oda?

- A kettesbe a jó édes anyád, a négyesbe pedig az apád kap helyet. – az a fej, amit vágott, minden pénzt megért. A többiek kétrét görnyedve fogták a hasukat.

- Vigyázz vele. Ő a vágott nyelvű szende szűz. – Oktatta ki Seop, miközben megveregette a vállát.

- Anyád is az volt, mielőtt meglátta „appád” farkát.

- Oh, szóval te is ott voltál, mikor gyártottak. Akkor ezek szerint tényleg varázs tejszín van a te apád kis zacsijában. – ez a hülye azt hitte, hogy képes felülmúlni, de nagyon tévedett.

- Igen, és hidd el, hogy ha nem lehettem volna olyan fiatal, akkor én is beszállhattam volna. De komolyan, nagyon jó volt a hangulat. – Kész, ezzel nem tudott mit kezdeni, jobb híján magában motyogott.

- Hol van Kevin? – a macska pecér a helységet fürkészte, újabb ember után kutatva.

- Még mindig nem végzett. De ha jót akarsz, akkor nem zavarod meg, míg nem fejezte be, mert különben, tudod, hogy milyen. – Mi az egészből nem értettünk semmit, de két pillanattal később már választ is kaptunk a kérdésre. A klub végéből egy fülsüketítő női sikoly csapta meg a fülünket, majd még egy, hasonló hangszínű is becsatlakozott, de inkább férfias morgássá alakult át.

- Azt hiszem, hogy még mindig nem érdemes zavarni. – Hihetetlen volt, ahogy reagáltak rá. Hoon tovább törölgette a kezében lévő poharat, DongHo a neont, és a ketrec ribiket bámulta totálisan üveges szemmel – kétlem, hogy valamit is érzékelt a külvilágból –Eli nem tudom, hogy hányadik sörét gurította le, Seop képtelen módon körmöt reszelt, AJ pedig még mindig a beszólásomon volt kiakadva. HyunAe-ba már annyi pia volt, hogy ülni is alig volt képes, de Hoon most segített neki, és egy fejfájás csillapító – amit leellenőriztem, hogy valóban az e – kíséretében átültette az egyik üres boxba. Én pedig nem tudtam szabadulni, ugyanis, számomra tartogatták a hatodik fiút. Vagyis inkább én voltam a következő akit, megbaszni készült. Valahogy hasonlóan nézhettem ki, mint a józanodó barátnőm, de valami mégis furcsább volt, mint mikor ittas állapotban vagyok. A színek jobban összemosódtak, és a percek dupla olyan lassan teltek. Pluszba, hogy ne unatkozzak, szétszekálták az agyam, a legdurvább +19-es jeleneteket képzeltették el velem. Én személy szerint még élveztem is, hisz az ember, nem mindig kap egy ilyen lehetőséget. A hetedik emberke – Kevin még mindig durva dolgokat produkált –fél óra után térült be hozzánk, majd kimérten üdvözölt, miközben a szemével annál inkább levetkőztetett.

- Ha ennyire szeretnél ruha nélkül megtekinteni, akkor mondd, meg hol váljak meg a daraboktól, és máris megleshetsz. – őt sem hagytam ki a körből, viszont ő nem hagyta magát egykönnyen.

- Rendben szivi, de előtte ugyanúgy, mint a többi lánynak, meg kell mutatnod, hogy tudsz a nyelveddel játszani. Ez az alapkövetelmény.  – miközben visszavágott, elém sétált, majd kinyújtotta a nyelvét, ezzel felfedve piercingjét. Igazán impozáns látvány volt, de mielőtt megtehette volna, hogy lekap, gyorsan kivágtam magam.

- De előbb te. Mutasd meg a tetkód, ugyanúgy, mint a többiek. Nálam pedig ez az alap. – kajánul rám vigyorgott, majd félrehajtotta a fejét, így felfedve a csillagot, amit ma hatodjára láttam. Azonnal cselekedtem, nem vártam, mint Eli-nál. Finoman végigjártattam a nyelvem a minta körül, majd megpróbáltam előcsalogatni a nyaki ütőerét. Szívtam, haraptam, mire válaszul közelebb vont magához, és erősen tartott a derekamnál fogva. Láthatóan, és alig egy másodperc múlva már hallhatóan tetszett neki, amit csináltam. Nem hiába… nem mindig célszerű nyíltlapokkal játszani. Még egy utolsó harapást engedélyeztem magamnak, majd „lecuppantam” róla. Mindenki döbbenten figyelte, az előbbi kis történést.

- Hm… szép kis folt… egész jó lett azt hiszem. Remélem, hogy legközelebb is lesz ilyen szerencsém. – rákacsintottam, mire ennyivel nem érte be, és kezébe vette a gyeplőt. Ajka mohón tapadt az enyémre, és szinte azonnal bebocsátást kért, amit meg is adtam neki, hisz tudtam, hogy mit akar. Nyelve vad táncba hívta az enyémet, miközben a szájában lévő gömbbel csak még jobban ingerelt. Mivel adjunk bele mindent alapon volt, levettem a gátlásos énem, és tényleg mindent beleadtam. Az sem zavart igazán, hogy nem kapok levegőt, inkább kibírok még pár másodpercet oxigén nélkül. Záró akkordként beharaptam az alsóajkát, majd elengedtem. Sötétvörösre haraptam, és a kétszeresére volt duzzadva neki, de még ez is roppant seksin állt neki. Hasonlóan volt öltözve, mint Eli, csak ő még megdobta egy-két extrémebb darabbal. Még egyszer, elismerően végignézett rajtam, majd sejtelmesen elmosolyodott.

-                     Hát szivi, pont te kellesz Kevinnek. Tökéletesen megfelelsz neki. – rám kacsintott, majd felszedte a cuccait, és AJ-vel együtt hátul eltűnt.

- Jó, akkor valaki árulja el végre, hogy ki az a Kevin. – most már határozottan kezdett idegesíteni, hogy mindenki róla beszél, és csak úgy látatlanba odaígér neki. Na, mintha hagynám magam. SooHyun-t is csak a szórakozás miatt smároltam le. Puszta szórakozásból, de, hm… Eldöntöttem, hogy a hetedik, rejtélyes fiún fogok a legtöbb, és leggonoszabb revansot venni.

Közben az idő nem állt meg, hanem inkább egyre gyorsabban haladt, így a szórakozóhely is rettentő hamar megtelt, de nem igazán tetszett, a befele érkező tömeg. A zene, ami a hangszórókból üvöltött, talán még jó is lett volna, ha épp nem mellette foglalózok magamnak egy helyet. Egyedül a mélynyomó miatt szerettem ott heverészni, mert olyankor a szívem, vele együtt dobogott. Hoon-nak vissza kellett térnie a pult mögé, de szerencsére HyunAe addigra egy kicsit jobban lett, bár, még mindig nem az eredeti állapotban ült vissza a székre. A többi „tag” valahol a klub területén tartózkodott. SooHyun, mint kiderült, ő is ketrec táncolt, de még hogy. Azt hiszem, hogy neki nem volt gondja, hogyan is kell megfelelően körözni a csípőjével. Ráadásként, mikor elkapta a tekintetem, egy olyan hullámot vágott le, hogy az agyam, egy tizedmásodpercre totálisan kisült, és hangosan is kicsúszott belőlem egy érdekes hang. Sokatmondóan rám vigyorgott, mire válaszul végignyaltam a poharam szélén. Seop-on épp egy csaj vonaglott, de azt hiszem, hogy… hú… AJ pedig... nos... most már értettem, hogy miért is volt rajta az a sok karmolás. A következő pillanatban majdnem kiköptem az italom, ugyanis a zene egy kicsit lejjebb halkult, így pont sikerült meghallanom azt a hangszínt, amit nem szívesen akartam hallani még egyszer. De nem is a csaj sikítása zavart, hanem ami mellé csatlakozott. Először azt hittem, hogy még egy csaj, de rá kellett, hogy jöjjek, nagyon nem az. Még a végén kiderül, hogy valami extrém szolgáltatást is nyújtanak. Kérdőn fordultam oda Hoon-hoz, de ő csak megrázta a fejét, majd túlkiabálva a zenét odabökte, hogy nemsokára megtudom. HyunAe közben igyekezett szóval tartani Hoon-t, ami nagyjából sikerült is neki, mikor nem kellett elfordulnia, hogy még egy vendéget kiszolgáljon. Alighogy lement a következő szám, hangos sikítás töltötte be a helyet, de nem igazán értettem az okát. De csak három másodpercig. Ahonnan nem olyan rég hallottam azt a vadállati nyögést, onnan mászott elő a hetedik srác is. A csupasz felsőteste izzadt volt, a mellbimbója felett pedig egy friss harapás díszelgett. Hasonlóan AJ-hez, ő is fekete bőrnadrágot viselt, melyet direkt nem gombolt be, így minden második lépésére egy leheletnyit lejjebb csúszott, mely lassan, de biztosan fedte fel szemrevaló méreteit. Az arca verejtéktől volt csatakos, a szeme alatt pedig lefolyt szemfestéke adott még „veszélyesebb” kinézetet neki. Ahogy közeledett felénk, nem tudtam levenni róla a szemem, amit észre is vett, és egy önelégült vigyorral nézett a szemembe.

- Hoon, remélem sikerült újakat szerezni. DongMi már nagyon unalmas. Nekem nem parázs kell, hanem láva. De ezt úgy is tudod. – Szóval ő Kevin.

- Tudom, tudom. Azt hiszem, hogy sikerült. Bár nem tudom, hogy te még mit akarsz, mikor a csaj még mindig túlüvölti veled együtt a zenét.

- Ah, az csak megjátszás. Nekem egy olyan kell, aki ezt bármikor el tudja érni csupán a szájával.–miközben Hoon-hoz intézte a szavait, végig engem nézett, én pedig viszont. Nem leszek olyan hülye, hogy hagyom magam veszteni. Egy túlfűtött tinédzser nem tud legyőzni, hiába is... hm... túlseksi a látvány…

- Kevin. Eli-t kérdezd. – Mr. Bunny intett a fejével, ahol a galamb csövelt egy újabb üveggel a kezében. Megnyalta a száját, majd mintha ott se lennék, hanyag mozdulattal hátat fordított, és ellépkedett.

- Szóval ő a házi szexrabszolga-tartó. Azt hiszem, hogy engem szemelt ki, nem igaz?

- Igen. Kevinnek van egy sajátos „módja”.

- Na, ne siessen annyira. Előbb én fogok eljátszani vele.

- Nos, sok szerencsét hozzá. Bár kétlem, hogy sikerül, de azért kíváncsi leszek. – azzal, sokatmondó vigyorral otthagyott. A tekintetem elsiklott oda, ahová a beszédhibás cövekúr baktatott, és figyeltem, ahogy Eli nem túl feltűnően kipofáz. Bár nem hallottam, de mind a kettő folyamatosan engem bámult. Majdnem hogy kicsapta oldalra a nyelvét, és mint egy kutya, hasonló nyelvattrakcióval szórakoztatott, miközben lelakatolta a tekintetem. Az volt a szerencsém, hogy csak ittam, így nem hánytam ki semmit, de közel jártam hozzá. Már tudtam is, hogyan tudok vele is kibaszni. Könnyed mozdulattal lecsúsztam a székről, majd egyenesen SooHyun felé vettem az irányt. A többi csajt magasról leszarta, csak azért táncolt nekik, hogy aztán röhögjön a kiéhezett fejükön. Én mit sem törődve velük, félrelöktem őket, majd elé álltam.

- Kaphatok még egyet? –nyelvemmel végigfuttattam a számat, mire csak rám vigyorgott, és teljesítette kívánságom. Ezt, még az előzőnél is jobban élveztem, mert már semmi szégyenérzet nem volt bennem. Kicsit hevesre sikerült, szegénynek majdnem kitéptem a gömböt, de ez a hülye ahelyett, hogy tiltakozott volna, még élvezte is. Na, ha szereti a fájdalmat, akkor én ugyan itt nem állok meg. Körmeimet belevágtam a combjába, majd felfele végighúztam rajta, egészen a köldökéig, mire belemart az alsó ajkamba, vért fakasztva.  Levegőhiányosan váltam el tőle, majd a fülcimpájába harapva köszöntem meg neki.

- Rossz vagy. Épp ezért fogsz kelleni Kevinnek.

- És ha azt mondom, hogy nekem nem Kevin kell? Megmutathatnád, hogy mit tudsz még azzal a kis gömbbel a nyelved közepén. – már rég nem tudtam, hogy hol a határ, de nem is érdekelt. Mielőtt válaszolhatott volna, megragadták hátulról a karom, és egy izzadt mellkas csapódott nekem.

- Raney, ugye?

- Nem, Luke, én az apád vagyok.

- Hm… ilyen csinos pasival még úgy sem volt dolgom. Azt hiszem, hogy rendesen kezelésbe kell, hogy vegyelek. Nagyon csúnya dolgot műveltél.

- Vagy csak te neked izgatta túlságosan a pornós fantáziád. Fogadjunk, hogy a szüleiddel is összeálltál egy-egy menetre álmodban.

- Most komolyan ingerelni akarsz, azzal, hogy elképzelteted velem? – a francba. A kis waffelfej... hozzászokott ehhez. Na, majd akkor máshogy.

- Adj nekem azonnal egy tábla csokoládét, és megmutatom, hogy mit is kell még tökélyre fejlesztened.

- Figyelj kislány, nem lehet, hogy inkább én mutatom meg hogyan is kell azt rendesen csinálni. – na, ezt most basztad el. Azzal a lendülettel, ahogy az utolsó szót is kimondta akkora pofont kevertem le neki, hogy teljesen balra fordult a feje, így láttam a hetedik, egyben utolsó csillagot is, majd levettem a magassarkúm, és rögtönzött kalapácsként használva rávágtam az admirálisára. Be kellett fognom a fülem, ugyanis kivágta a magas C-t, olyan sikítást produkált. Hirtelen még azon is elgondolkodtam, hogy a csaj helyett nem lehet, hogy ő sikított olyan hangosan?

- Te utolsó riherongy! Óó, a… büdöskurva! Ezt még visszakapod, azt garantálom. – fogott rá fegyverére.

- Szeretnéd, te szarházi!

- Nem csak szeretném… - nehezen felegyenesedett, szemei apró könnyektől áztatottak voltak, de ott bujkált benne a bosszú fénye. Határozottan megindult felém –, … meg is kapom. – felkapott a vállára, és a kéjbarlangja irányába fordult.

- Azonnal leteszel, te férges nyomorék! Ne akard, hogy még egyszer letépjem a farkad!

- Nem tépni fogod, hanem szopni, te kéjkurva! Tudom, hogy durván szereted. Na, most majd meglátjuk, hogyan sikítod a nevem. – azzal bevágta maga mögött az ajtót.

I. fejezet: A kezdet

[HyunAe’s POV.]

- Raneeey! Gyere mááár! – kiabáltam fel barátnőmnek az emeletre. Iszonyat… órákig képes készülődni, pedig csak vásárolni megyünk.

- Egy pillanat! – válaszolta, miközben lerobogott a lépcsőn. – Oké, mehetünk. Tudod,hogy nekem sokkal több idő kell, mert én szeretek jól kinézni.

- Köszi, szóval én nem nézek ki jól, na, szép…

- Ne kezdd! Inkább menjünk! – nyitotta ki az ajtót.

- Nocsak, megtáltosodtál?

- Igen, de akkor hol van a paripám?

- Haha, az istÁLLóba.

- Remélem egy nagy csődör. – kaján mosolyra húzódott szája.

- Perverz. Na, indulás!

Beérve a plázába rögtön a ruha- és ékszerüzleteket céloztuk be. A ruhák annyira nem kötötték le figyelmünket, annál inkább az ékszerek. Egy újonnan nyílt ruhaüzletet is megnéztünk, habár először a héliumos lufik keltették fel az érdeklődésünket. Raney – nyuszi lévén – nem mert lufit kérni, ezért kértem neki egyet a kreol bőrű sráctól. Egy édes mosoly kíséretében kezembe adta a léggömböt, majd tovább mentünk. Korgó gyomrunk az édességes pulthoz vezetett minket: két tábla csoki, két nyalóka, és üdítő. Mehetünk tovább.

- Oda, oda, oda be kell mennünk! –felfogni sem volt időm, rögtön magával húzott egy újabb ékszerüzletbe. Szinte azonnal leragadtunk a szemüvegeknél: medvés, bajuszos, nyulas… Aztán a kalapok, és így tovább a többi kiegészítőnél is.

Mindig is jók voltak a megérzéseim. De leginkább a rossz megérzések értek el, amik be is jöttek általában. Egy pillanatra kinéztem a kirakaton keresztül, és két férfinézett bennünket. Az egyikük szőke hajú volt, és krémszínű ballonkabátot viselt, mely alatt tetőtől talpig éjfeketébe öltözött. A másik egy rubinvörös hajú srác, bőrnadrág, és szövetkabát ruhakompozícióval. Visszafordultam Raney felé, mert a kezemet rángatta, hogy megmutassa, éppen milyen hülyetütüt talált. Mire újra kinéztem, a két fiú sehol nem volt.

- Menjünk, nézzünk meg más boltot is, majd visszajövünk még.

Csak találomra mentünk be a boltokba.

- Uhh, oda, légyszi, menjünk, MOST! – mutogatott egy fehérnemű bolt felé.

- Neee, ne már!

- Na, tök jó lesz, gyere! – csuklón ragadott, és behúzott maga után.

- Anyám, ez de égő.

Raney csak a melltartókat, és bugyikat nézegette, de az én utam valamiért – automatikusan – az extrémebb darabok felé vezetett. Egy fekete-rózsaszín csipkés nagyon megtetszett.

- Még hogy én vagyok a perverz.

- Csak… néztem. De biztos nem vennék fel egy ilyet sem.

- Na persze, majd a pasid…

- NEM lesz pasim.

Újra elfogott az az érzés, mint a másik boltnál, és ismét bejött. A két fiú megint minket nézett, de mindkettejük szája sokat sejtető vigyorra húzódott.

- HyunAe! Itt vagy?

- Igen, persze. Veszel valamit?

- Nem, csak nézelődni jöttem be. És te? – kezébe fogta az előző ruhát, amit nézegettem. – Szerintem jól ÁLLna.

- Fogd be! – kivettem kezéből a ruhát, és visszaraktam a helyére. – Ha nem veszünk semmit, akkor menjünk. Hatalmas a pláza, és még csak három boltban jártunk.

- Oké, menjünk enni.

- Most vettünk csokit, meg nyalókát.

- Jó, a nyalókát megesszük, ha végeztünk a kajáldában, a csokit meg majd otthon.

- Hízzon a seggem, ez az.

- Együtt hízik a seggünk, nem mindegy?

Az éttermek a pláza alsó szintjén, leghátul voltak.

- Mit együnk? –kérdezte Raney, míg lepakoltunk, egy asztalhoz.

- Valami könnyűt, de finomat.

- Kínai?

- Tökéletes.

- Mit kérsz?

- Megyek én is.

- Vigyázz a cuccokra inkább. Meghívlak valamire.

- Rendben. Pirított tészta, és egzotikus csirke.

- Rendel, máris jövök!

Leültem az asztalhoz, és türelmesen vártam, míg megjön az étel.

Az asztal mellett volt egy magasabb pult, amin újságok sorakoztak. Kivettem egyet a sok közül, és fellapoztam.

„A rendőrség ismét razziát tartott a helyi klubokban, és három kivételével az összesben találtak valamilyen illegális szert. A razzia tovább folytatódik, az áldozatok száma mégis hétről hétre nő.”

Már megint az az érzés. Jobbra néztem, és…

- Mit szívtál? Olyan a tekinteted, mint aki totál beállt. – viccelődött barátnőm, és leült a kajával együtt velem szembe az asztalhoz. Hirtelen visszakaptam a tekintetem felé.

- Semmit, csak… hülyének fogsz találni, de… neked nem szoktak rossz megérzéseid lenni?

- Mire gondolsz?

- Bármi. Hogy valakit baj fog érni, vagy téged.

- Kezdesz megijeszteni. Ha ez a hipno-nézésed, szokj le róla, mert félelmetes.

- Nem poénos. Ne feltűnően, de nézz balra, észre fogod venni a két srácot. Egy vörös, és egy szőke hajú. Elég feltűnőek.

- Hol? – kérdezte, miközben nagy lendülettel balra fordult.

- Csss, maradj már! Meg vagy húzatva?

- Hmm, nem rosszak, de a vörös ellopta a hajszínem. Mondd, hogy megtéphetem. Légysziii.

- Ne marháskodj! Süt róluk, hogy nem tiszták.

- Rossz fiúk, most miért?!

- Amióta jártunk az ékszerüzletben, mindenhol őket látom.

- Beléjük zúgtál?

- Nem úgy. Figyeltek bennünket. A fehérneműboltnál is láttam őket, és most itt ülnek tőlünk pár méterre.

- Paranoiás vagy, nem gondolod!?Lespanoljak velük?

- Meg ne merd!

- Most mi bajunk lehet belőle?

- Nézz már rájuk. Megtestesítik a rossz oldalt.

- DarthVader fiai.

- Te nem vagy százas. – röhögtem el magam.

- Lecserélte Lyukat – botlott meg a nyelve -, mármint Luke-ot.

- Szereti a változatosságot. – Raney elkezdett fulladni, és visszaköpni a kaját. – Na, hé, jól vagy?

- Nem. Éppen elmentem mentálisan.

- Még jó, hogy csak mentálisan. Ó anyám. Együnk, aztán visszamegyünk még abba a boltba. Venni kéne valami „Best Friends”-es dolgot.

- Jó ötlet három év után. – mosolyodott el.

Elfogyasztottunk minden falatot, majd felsétáltunk az emeleten lévő boltba, és újraéltük a gyerekkorunkat.

- Ezt nézd! –ez a gyagyás felvett egy gyerek tiarát, és mellé egy tündérpálcát fogott a kezébe.

- Na és ez?

- Like a playboy! Hol marad Hefner bácsi? – felelte a nyuszi füleimre, és a csokornyakkendőmre.

- Inkább a halál, mint az olyan ruhák, amit az vén kéjenc rám adna.

- Mibe, hogy felvennéd az olyan ruhákat is?

- Oké, haladjunk tovább.

- Elpirultááál. – mutogatott az arcomra.

- A tied meg a fehérnemű bolt óta piros.

- Nem is igaz. – kapott az arcához. – Nézzünk valami nyakláncot, és menjünk, mert már megint elidőztünk egy csomó helyen.

Míg ő a láncokat nézegette, én visszatévedtem a szemüvegekhez.

- Na, szerinted? Ez illik ránk. Te leszel a majom, én meg a banánod. – hozott oda egy nyakláncot. Az egyiken volt a „Best”, a másikon a „Friends” felirat, és ezekhez tartozott egy majom, és egy banán figura.

- Hamm, finom banán vagy.

- Hagyd a banánomat, nyuszi lány. Menj és répázz meg valakit.

- Vegyél már fel te is egy ilyen szemüveget. Vagy azt a macisat, amit az előbb. Csináljunk egy képet.

- Oké.

Míg én a tükörben nézegettem magamat, Raney válogatott a szemüvegek között. Beállítottam a kamerát.

- Hé, nem az a két srác, akit mondtál? – mutatott Raney az üvegen túlra. A vörös, és szőke srác most az üzlet előtti kanapén ülve fürkésztek bennünket.

- Dehogynem. – forgattam meg szemeimet.

- Na, pózoljunk egyet twitter-re nyuszi.

Már a sokadik képet csináltuk, de egyik sem lett jó. Elmosódott, vagy valamelyikünk lemaradt róla, esetleg a telefon kitakarta egyikünk fejét.

- Ez így nem jóó! – toporzékolt a mellettem álló, nálam egy fejjel magasabb barátnőm, miközben a láncokat szorongatta, és bosszankodott a belógó árcímke miatt.- Ajj már, ezt nem hiszem el. Feladom. – idegesen levette, majd készült volna visszatenni a fejére, mikor hirtelen megállt a mozdulatban, és árulkodó vigyorral a képén rám nézett. – Hogy ez miért nem jutott előbb az eszembe!? Én mondtam, hogy lespanolok velük…- mielőtt bármit is mondhattam volna, már ki is viharzott az üzletből, és a „követőink” felé igyekezett. Alig telt bele egy perc, és Raneyvel együtt a vörös hajú srác lépdelt elém. Én még mindig döbbentem néztem, hogy milyen könnyen leszólított egy idegent, és ráadásul DarthVader egyik sötét fiát.

- HyunAe, ő itt KiSeop, KiSeop, ő itt HyunAe. – mutatott be minket egymásnak.

- Szia HyunAe, nagyon örülök.

- Részemről az öröm. – remélem érezte a szarkazmust a hangomban. – Raney, gyere csak egy kicsit! – vontam félre. – Te teljesen megkergültél? Összeállni egy ilyen sötét alakkal, meg afdrthrdzéihjn haverjával??? – hadonásztam a levegőben, mire a vörös démontól egy kérdő pillantást kaptam, melyet egy integetéssel, és bájvigyorral fogadtam, majd visszafordultam barátnőmhöz.

- Nyugi már! Csinál rólunk egy képet, és el van felejtve. Ne tuningold már ezen magad annyit!

- Aish, jól van. De ha bevisznek egy eldugott sikátorba… - visszaindultunk a sráchoz.

- Paranoiás.

- Őrült.

- Na, sikerült megvitatni a fénykép körülményeit? – kérdezte a fiú mosolyogva.

- Persze. Fehérneműben megfelel? – gyűlölöm ezt a majmot, ezért mindent elkövetek, hogy lekopjon, de ahelyett, hogy megtántorodott volna, láttam a szemében felcsillanni a reménysugarat, hogy komolyan képesek lennénk fehérneműben fényképezkedni.

- Én nem vagyok semmi jónak az elrontója.

- Suhanok kettőért, máris jövök! – Raneymegindult a kijárat felé.

- Raney, ide gyere! Megcsaplak hallod!? Nem elég, hogy ezt a maffiózót iderángattad, még itt rá is másznál.

- Öhm, elnézést, hogy közbeszólok, de te voltál az, aki felvetetette azt az ötletet, hogy fehérneműben pózoljatok, nem de, HyunAe? – KiSeop egy sunyi vigyorral a száján fordult felém.

- Én nem, te… inkább ne szólj hozzám, jó? Csináld meg a tetves képet, és húzz innen!

- Okés.

Beálltunk a fotóhoz, gyorsan csinált az a szemét párat, majd visszaadta a telefonomat, és míg Raney meg ő tovább társalogtak, én kifizettem a majmos-banános nyakláncot. Mire visszaértem, a duóból trió lett, a szőke fiú is bejött.

- Remek… Mehetünk Raney?

- Várj már! Ő itt Eli! Eli, HyunAe!

- Helló cica!

- Hmpfghhh… ha nem akarod, hogy kikaparjam a szemeidet, kussolj! Gyere Raney!

- Hova akartok ilyen későn menni… egyedül? – vonta fel a szemöldökét Eli.

- Haza.

- Ne kísérjünk el?

- Nem volt elég az egész napos követés?

- Mi? – kérdezte egy zavarodott mosoly kíséretében KiSeop. Mintha hülyére vehetnének minket…

- Alig volt feltűnő, mikor kiültetek a bolt elé, meg lent a kajáldáknál is nem messze telepedtetek le tőlünk.

- Puszta véletlen. – legyintett a vörös.

- Valószínű.

- Nem akartok eljönni a szórakozóhelyünkre?

- Van saját szórakozóhelyetek? – csillantak fel a törpe szemei.

- Köszi, de nem.

- Most miért? Unnie, ne már!

- Raney, azt se tudjuk honnan szalajtották őket, és a – szőke fiúra néztem – annak még a szeme se áll jól.

- Naná, hisz koreai. Egyikünknek se áll jól. Maximum neki a…

- Anyám, borogass. Gerjedsz egy ilyen jött-ment akárkire?

- Még jó hogy gerjedek…nézz csak rá. Ballonkabát, és alatta talpig fekete… akár egy szado-mazos…ennél már csak akkor lenne jobb, hogyha nem szőke lenne, hanem fekete, és maffiózó szerűen lenne lenyalva a haja… vagy inkább feltupírozva, és össze-vissza, mintha csak reggel összeborzolta volna… hm… jó, asszem, hogy... na, jó. Menjünk!

- Szerintem ők könnyű esetek lesznek. – súgta oda EliSeop-nak „alig hallhatóan”.

- Kevin biztos, hogy oda meg vissza lesz tőle.

- Amilyen gyorsan zabálja a lányokat, tuti biztos, hogy foggal-körömmel fog teperni értük. – ezek ketten tuti, hogy nem százasok… de nem is tízesek, az biztos. Döbbenten hallgattuk, hogyan is akarnak belőlünk pornós kurvát csinálni. Gyorsan ki kellett innen jutnunk, különben még a végén tényleg sikerül nekik, ahogy elnéztem túlfűtött barátnőmet. A lehető legészrevétlenebbül megragadtam Raney kabátujját, és a kijárat felé kezdtem el vonszolni,míg azok egymással nyugodtan eldiskuráltak.

- Hova-hova?–a hajszín tolvaj szemfülesebb volt, így még az ajtóig sem sikerült elaraszolnunk.

Láttam a banánomon, hogy elgondolkodik, mit feleljen, végül a hazát választotta, de a fiúk persze nem hagyták annyiban, és folytatták a becserkésző-hadmozzanatot.

- Legalább nézzetek be a klubunkba. Biztosan tetszeni fog. Jó a zene, jó a kaja, jók az italárak.

- Nem iszunk, nem járunk szórakozóhelyekre sem. – újra megindultunk a kijárat felé.

- De enni csak esztek.

- Mi lenne, ha nem próbálkoznátok? – elővettem a szúrós tekintetemet, hátha kiengednek végre.

- Akkor visszaesne a forgalmunk. Pedig ti VIP-k lehetnétek. Nem mindenkihez megyünk csak úgy oda. – csatlakozott Eli is a beszélgetéshez.

- Ja, követitek őket előbb egész nap, aztán egy sötét utcában meg ki tudja mit csináltok velük…

- Figyi, nem csak mi vagyunk ennyire „rosszak”. A kiscsaj nyíltan kitárgyalta, hogy mennyire… khm… is piszkálom a fantáziáját... – folytatta volna, de nem tudta, mert mint gondolhattam volna, elhangzott az az egyetlen egy szó, amitől Raney szó szerint gyilkolni tud. A tekintete az aranyosból egyenesen vérszomjassá vált, és egészen a fiú képébe mászott.