[HyunAe’s POV. ]
„Útközben – hogy gyorsítsam magamat – eldobtam a táskát is.
Körülbelül száz méter után bekanyarodtam egy másik utcába, de túl közel jártak
már. Megláttam egy fát. Elővettem a famászó tudásomat, felkapaszkodtam az
ágaira, és talán pont az utolsó pillanatban sikerült elrejtőznöm előlük…”
Még feljebb akartam mászni a fán, de így sem volt stabil
állapotban, recsegett-ropogott, ahogy felkapaszkodtam az ágakra. A föld felett
nagyjából öt-hat méterre voltam, mikor a fiúk beértek a zsákutcába, ahol ez a
fa is állt.
- Hova tűnt?
- Nem juthatott messzire.
- Tuti, hogy ide kanyarodott be?
- Ezer százalék.
A hangokból nehezen tudtam megállapítani kik beszélnek.
Kinéztem a lombok mögül. DongHo, AJ, Hoon, Kevin és SooHyun.
- AJ, te velem jössz, megnézzük a környéket! Ti hárman, ha
bármi van, hívjatok, és jövünk! – a kis függő és a macska kisétáltak a
sikátorból.
- És most mi legyen? – kérdezte Hoon a másik kettőtől.
- Őrködünk, hátha előbukkan. Ha valóban ide jött be, innen
nem lehet messze. Falat kétlem, hogy tudna mászni, ellenben… - Kevin hirtelen
elhallgatott, és végignézett a fák során.
- Mi az? – kérdezte egyszerre SooHyun és Hoon.
- A fák.
- Fára mászni? Nem egy majommal van dolgunk Kevin. – a
táncos szem forgatva mutogatott.
- Gyerünk!
Az utcában régebben üzletek sora lehetett, ezért állnak itt
a fák. Mára azonban teljesen kihalt, így a növényeken és a szélen kívül más nem
igen járt itt. Én – ha jól emlékszem – az utolsó előtti fán lehetek. Egyre
közelebb értek hozzám.
- Kevin, kizárt, hogy itt legyen. – Hoon felnézve az én fám
előttire.
- Kussolj már be! Inkább örülj, hogy megpróbálom
visszaszerezni a csajodat. – a waffel dühösen intézte szavait Hoon felé. Míg én
őket figyeltem…
- Srácok! Főnyeremény! - SooHyun mosolyogva nézett fel rám a
földről. A büdös életbe.
- Mondtam. – hallatszott Kevin kiáltása, és egy pillanat
múlva már hárman állták körbe a fát.
- Gyere le kiscicám, vagy én megyek fel érted, de az
fájdalmas lesz! – SooHyun gonoszan vigyorogva.
- Tűnjetek innen! Hagyjatok végre elmenni.
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy kiengedünk a karmaink
közül?
- Kérlek. Megmondjátok a többieknek, hogy nem találtatok.
Kérlek titeket. – próbáltam könyörgőre fogni a beszédet.
- Ne nézz már madárnak minket! Gyere le, és nem esik
bántódásod! – Hoon a fa törzsének támaszkodva.
- Fiúk. Kérlek!
- Rinyálással nem mész semmire. – Kevin megcsóválta a fejét.
- Jó, ha szépen nem megy. – SooHyun hátranyúlt, és egy
pisztolyt húzott elő. – Gyere le, különben kénytelen leszek bántani téged!
- Úgy sem mered. DongHo kicsinál téged, ha te engem. Túl
értékes vagyok nektek.
- Ugyan. Te is csak egy vagy a sok közül. Szerzünk a
helyedre egy másik nőt.
- SooHyun, tedd el a fegyvert! HyunAe mássz le légy szíves!
– Hoon előbb társához, majd hozzám szólt.
- Hoon, legalább neked legyen eszed! Vedd rá őket, és
engedjetek el!
- És mi lesz a barátnőddel édes? – Kevin beletalált.
- Nem hozzád szóltam.
- 1… - Mr. Nyelvjáték nem szórakozott tovább.
- HyunAe, utoljára szólok. – Kevin látván, hogy SooHyun
komolyan gondolja a fenyegetést, próbálta menteni a menthetőt. Ő jobban félt
DongHo-tól, mint a másik. Tudta, hogy ha megsebesítenek, a főnök elbánik velük,
és a rendőrség is a nyomukban lesz.
- 2…
- SooHyun, ne! – ahogy kimondta Hoon, a fiú elsütötte a
fegyvert, de egy mellettem lévő ágat talált el. – Hülye vagy bazdmeg?
- Akkor hozd le a nődet, mert a következő már célba fog
találni.
- HyunAe, kérlek! Nem akarunk bántani.
- Ja, látom.
SooHyun ezúttal egyenesen felém tartotta a pisztoly csövét,
mondhatni farkasszemet néztem vele, csak pár méteres távolságból.
- Mi folyik itt? – léptek be DongHo-ék az utcába. – Ti
lőttetek?
- Megtaláltuk a csajt. – Kevin és a másik kettő feléjük
fordult.
- És melyik eszement barom volt az? – meglátta, hogy Soo
éppen az övébe tűzi a fegyvert. – SooHyun. Fényes nappal van, és amúgy sem
veszélytelen környéken vagyunk. Ha éppen erre járőrözik egy rendőr, mi a faszt
csináltál volna?
- Elnézést.
- Ezért még számolok veled. És hol van? – a három fiú
egyszerre nézett fel hozzám. DongHo és a macska becsatlakozott hozzánk. – Ohh,
egy ügyes kis tornásszal van dolgunk. Ne itt fitogtasd a tudásod, hanem nálunk.
Na, hadd lám, hogyan mászol lefelé.
- Mert mi lesz? Megsebesíteni nem akartok, másként viszont
nem tudtok leszedni, ha csak fel nem másztok, de kétlem, hogy pocsékolnátok az
erőtöket.
- Ravasz, ravasz. – ingatta meg a fejét. - Nos, fiúk, akkor
maradunk még egy kicsit.
- Te itt akarsz emiatt a szajha miatt éjszakázni? – Kevin
hisztérikusan.
- Csesszétek meg! – SooHyun felkapaszkodott egy alacsonyabb
ágra, és elkezdett felém közeledni. Kétségbeesetten néztem körbe, menekülési út
után kutatva. Egy távolabb lévő ág átnyúlt egy kerítés fölött, ami teljesen
elzárta volna tőlem a fiúkat, viszont nem tudtam, hogy hova tudnék onnan menni.
Mi van, ha magamat zárnám be? Nem érdekel. Egy próbát meg ér.
Átmásztam egy magasabban fekvő ágra, és onnan átnyújtóztam
arra, amelyik átér a kerítés felett.
- Át akar mászni. Kevin, Hoon, menjetek a túloldalra, és
szereljétek le, ha átmászott, de óvatosan! – mondta alig hallhatóan a vezér, és
a két említett már ott se volt. Barom. Mintha nem hallottam volna. Viszont így
kapkodnom kell magam, hogy még azelőtt el tudjak futni, hogy az a két köcsög
sarokba szorítana. - SooHyun gyorsabban!
- Hallgass már!
Hezitáltam, hogy tovább másszak-e az ágon, ugyanis a vége
vékony volt, és elég nagy esély van arra, hogy letörik alattam, hiába nem
nyomok sokat.
Vettem a bátorságot és elmasíroztam az ág végére, mely –
ahogy megérezte a súlyomat – egy hangos reccsenéssel letört, és leestem azzal
együtt, de legalább a túloldalra érkeztem.
- Picsába! – szóltam el magam, ahogy megéreztem a bokámba
nyilalló fájdalmat.
- Hagyd SooHyun, majd a többiek elintézik! – a kicsi szavára
a táncos lejjebb mászott, és szitokszavak között leugrott a talajra.
Lábra álltam, és a fájdalom felerősödött.
- Úgy sem jutsz messzire! – kiabálta át SooHyun. Nem törődve
velük menekülőre fogtam, és amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem futni. Habár
a futás inkább kocogásnak tűnt, mivel a bal lábamat jóformán csak húzni tudtam
magam után. Minél jobban erőltettem a lábamat, annál jobban fájt, és úgy
éreztem egyre lassabban bírok menni. Ez az utca hosszabb volt, mint ahonnan
átjöttem és két oldalt raktár épületek, illetve régi gyárak álltak üresen.
Ahogy meghallottam két üldözőm hangját, és cipőik csapódását, bekanyarodtam az
egyik elhagyatott épületbe, de még érzékeltem, ahogy valamelyik a túloldalról
tájékoztatja őket, hogy hova tűntem.
Beérve a helyre mindenhol lógó gerendák, fóliák fogadtak.
Elbújási lehetőség alig akadt, így keresni akartam egy másik kiutat.
„- Merre lehet?”
„- Fogalmam sincs. Te menj arra, én szétnézek itt.”
Igyekeztem halkan lépdelni, de a cipőm súrlódását így sem
tudtam lejjebb venni, ráadásul itt-ott egy-egy fóliadarab is hozzám ragadt,
plusz az egyik saroknál valami hálóba is belegabalyodtam. Leguggoltam, hogy
kibogozzam a lábaimat, majd felálltam és tettem egy lépést.
- Szia cicám! Hova indultál nélkülünk?
- Kevin… - nyögtem elhalva nevét.
- Örülök, hogy emlékszel még rám.
Mozdultam, hogy futásnak eredek, de ő velem mozdult.
- Nono, mit akarsz?
- Kérlek…
- Nem kell kérned, kapsz anélkül is. – felém indult, én
pedig szétnéztem, hátha van kiút, majd hirtelen nekiindultam oldalra. – Nem
szöksz meg te aljas kis kurva. Ide gyere!
- Hova-hova bébi? – beleütköztem SooHyun-ba. Hogy az istenbe
kerültek ezek ide ilyen gyorsan? Szorosan megfogta a felkaromat.
- Fogd erősen! – mondta DongHo, míg felénk jött, és kiszórt
a tenyerébe egy kis pirulát. – Nyisd ki a szádat!
Válaszul én csak összeszorítottam, és ahogy lefogták a
fejemet, próbáltam kihúzni a kezeik közül. Percekig próbálták feszegetni.
- A francokat fogok én veled szórakozni. Tartsd a karját AJ!
– a fogva tartóm elengedte az egyik karomat, melyet AJ tartott meg.
- AJ, ne!
- Sajnálom. Muszáj. A te érdekedben. – olyan erősen
szorította a karomat, hogy ha nagyon erőltettem magamat, maximum pár
millimétert tudtam mozdítani. A karomat elöntő szúró érzés másabb volt, mint
eddig. Vártam a hatást: fokozatosan hagyott el minden erőm, és ugyanígy
halványultak a dolgok.
- Mit adtál neki? – kérdezte Hoon.
- Altatót. Kb. két órán át lesz kiütve, addig visszaérünk
simán. Szeretnél vele játszani? – DongHo egy elégedett vigyorral a képén.
- Nem.
- Kevin?
- Csak egy valamit… - a pösze elém állt, felemelte a fejemet
az államnál fogva. – Remélem, erre emlékezni fogsz. – másik kezének erejét
éreztem meg az arcomon és rögtön az azt követő égő érzést.
- Te rohadék! – Hoon nekiment Kevin-nek, aki egy tompa
puffanással ért földet.
…
Nem tudom mennyi lehetett az idő, de már este volt, mikor
ismét IlSung-nál találtam magam. A táncterem szélén elhelyezett kanapén
feküdtem megkötözve, verejtékesen. Fejem a karfán volt, így teljesen
elgémberedett a nyakam. Felültem, és hátradőltem.
- Jó reggelt! – köszönt az őrzőm.
- Ahh, jézus. – összerezzentem, felé fordultam, majd az ajtó
felé. - Gyere! Beviszlek a barátnődhöz. – segített felállni ülőhelyzetemből.
- Neked mi történt az arcoddal? – kérdeztem, míg maga előtt
vezetett.
- Semmi közöd hozzá.
- Hoon! – kiáltott a kisfőnök.
- Igen?
- Várj egy kicsit! – megálltunk, utánunk ért, és hozzám
fordult. – Szia virágszálam! Hogy aludtál?
- Rohadj meg!
- Naaa, nézd mit hoztam neked. Tudom, hogy akarod. – a
tenyerében tartott egy halványlila kis pirulát. – Ugye nem kell megismételnem a
délutánit, és beveszed szépen magadtól.
- Álmodj csak.
- Hoon… - a pultos fiú egy kezével lefogta mindkét karomat,
a másikkal pedig összenyomta kétoldalt a számat, melybe a kis rohadék könnyen
beleejtette a tablettát, eztán Hoon ráfogott a számra.
- Nem fogja lenyelni.
- Nem számít. Ez a nyállal keveredve is hat. – a szemembe
nézett. - De elég kesernyés, szóval én a helyedben lenyelném.
Lenyeltem, de nem azért, mert „megnyugtatott” azzal, hogy a
nyállal is hatásos, hanem mert Hoon olyan erősen fogta be a számat – az
orrommal együtt -, hogy egyre nehezebben kaptam levegőt.
- Ügyes kislány. Viheted.
- Dögöljetek meg mindketten!
- Fogd be a szád, és indulás! – kísérőm hátracsavarta
karjaimat, és úgy tolt maga előtt egészen a Raney-vel közös hálószobánkig. Hozzánk
csapódott közben SooHyun, DongHo – ismét - és AJ is. – Kevin, hol a kulcs?
Gyere már baszki!
- Jövök. – a pösze az ujján pörgetve a kulcsot rám nézett. -
Felébredtél drágaságom?
- Fel. És emlékszem. Még visszakapod, csak legyen rá
alkalmam te mocskos szemét.
- Majd HoonMin-on revansot vehetsz, meghagylak neki. –
kacsintott egyet, és elfordította a kulcsot a zárban.
Hoon belökött az ajtón.
Az ágyon ült Eli, KiSeop és nekitámaszkodva Raney. Szemei
résnyire voltak csak nyitva, kezei ernyedten lógtak teste mellett, fejét Seop
emelgette. Mikor tudatosult benne, hogy újak jelentek meg a szobában, nehezen
felemelte magától a fejét, pár másodpercig nézett bennünket, majd ismét
visszazuhant a feje.
Kevin aggódva ment Raney-hez, mikor meglátta milyen
állapotban van.
Eli röhögve büszkélkedett, hogy megint telinyomta őt,
melyből egy kisebb szóváltás kerekedett, és a szőkeség a földön találta magát a
pösze öklétől.
- Na, ide figyelj! Jól nyisd ki a füled! NEKEM Ő KELL,
érted? Nem HyunAe, nem más ribanc, hanem Ő. Még egyszer miattad, a halál szélére kerül,
akkor megdöglesz. Addig foglak baszni, míg bele nem halsz. – Eli felszedte
magát a földről, és hevesen bólogatni kezdett. - Ő az enyém, és csak én
küldhetem ilyen állapotba. Kaparjátok össze magatokat, HyunAe-t adjátok oda
Hoon-nak, a többiek pedig szedjék össze a cuccokat, azonnal megyünk.
Raney-t Kevin segítette. Gyilkos pillantásokkal méregettem
azt a rohadékot, hátha bántja, de mivel az autóban is végig vigyázott rá,
kicsit megnyugodtam. Annál inkább idegesített, hogy megint kezdtem szétesni, és
nem tudom miért, de folyton a két börtönőr közelében akartam magamat tudni, ami
Hoon-t baromira felhúzta. Mikor egy újabb adagot kínáltak fel, szó nélkül
kikaptam a kezükből, és már vizet sem kértem hozzá. Percek alatt elindultam
lejjebb a lejtőn, majd hirtelen feldobódtam, és hiperaktívvá váltam, folyton
pofáztam, és beleröhögtem mindenki képébe. Egyedül Raney állapota aggasztott,
de a szer azt is elfeledtette velem néha egy-egy pillanatra. Mikor megérkeztünk
a klubhoz, előbb a fiúk szálltak ki, utoljára Kevin Raney-vel, majd mi
Hoon-nal.
- Gyere!
- Jesszusom, hagyjál már a búsba! – húztam el a kezemet az
övéitől.
- Engedelmeskedj, különben megbánod. – elkapta a felkaromat,
és birtoklóan magához húzott.
- Menjél már! – röhögve otthagytam őt a furgonnál, és a
többiek után botladoztam.
Raney-t ezúttal most AJ szobájába vitték, ami egyben
öltözőként is üzemelt. Követtem a többieket, akik aztán magunkra hagytak
barátnőmmel. Habár felkaptam a vizet a mostani helyzetünk miatt, nem tudtam rá
haragudni, és nem is tudom, hogyan gondoltam azt, hogy egyedül hagyom ezekkel a
perverz mocsadékokkal. Ő az ágyon ült, és előre-hátradülöngélt. Mereven,
kitágult pupillákkal bámult maga elé, mintha csak elbambult volna, de az üveges
tekintet megkülönböztethetővé tette a két állapotot. Én a lábai előtt ültem a
földön felhúzott térdekkel, és hezitáltam, hogy megszólítsam-e. Lassan
felszedtem magam a földről, és mellé ültem:
- Raney! Hallasz? Hahó!
Az arca megmozdult, de továbbra sem reagált mást.
Segítséget kértem a fiúktól, hogy próbálják észhez téríteni,
ami kis idő múlva sikerült is, de még mindig totál ki volt ütve.
Időközben AJ-re bíztak bennünket, aki előkészített minket az
esti fellépésünkre. Hiába kértem DongHo-t, hogy halasszuk el a ma estét, nem
engedte, így muszáj volt kiállnunk a közönség elé.
Míg AJ keresgélte a megfelelő ruhákat nekünk, addig mi
csináltunk egymásnak sminket. Kihívó, fekete füstös szemek, kövekkel díszítve,
hosszú műszempillák, vörös rúzs.
A hajunkat leengedve hagytuk, göndör fürtjeink
derekunkat simították.
- Lányok! Megfelelnek? – AJ egyik kezében tartva egy
rózsaszín-fekete csipkés, harisnyatartós darabot, a másikban pedig egy majdnem
teljesen átlátszó, hálós, apró kék masnikkal színesített fekete mini ruhát.
- Ó Uram Atyám! AJ, te egy perverz dög vagy. - Raney ámulva
nyúlt a kék masnis ruháért, a másikat pedig a fiú átadta nekem.
- Öltözzetek, és kezdődjön a buli. – magunkra hagyott
minket, míg felöltöztünk. Odakint már javában ment a buli, a zene basszusa
csontig hatoló volt.
Seop karon fogott minket, és el akart vezetni a
ketreceinkig, de ahogy Raney megpillantotta az újonnan beszerelt fémcsöveket,
azok felé irányult, és szinte rögtön táncolni kezdett. Olyan hullámokat, és
mozdulatokat vágott le, hogy még én is megbámultam volna, ha nem kellett volna
a saját táncomra koncentrálnom. Seop bezárt a ketrecbe, felmutatta a lakat
kulcsát, mire én csak leguggoltam hozzá a rácsok mögött, előre toltam a
mellkasomat, és a melleim közé csúsztatta a kis tárgyat. Rám kacsintott, és
eltűnt. Kezdésként hátat fordítottam a közönségnek, ránéztem Raney-re, akivel
összemosolyogtunk. Igyekeztem betartani IlSung tanácsát, hogy ragaszkodjak a
tanult mozdulatokhoz, de a zene és a szer dolgozott, teljesen révületben éreztem
magamat, így rögtönzött figurákat csináltam. Egyszerre hullámoztam a zene
ritmusával, és löktem magam, ha a basszus a csúcsra ért.
Leestem térdelő állásba, és a kis fém rudakba kapaszkodva, a
fenekemet kitolva húztam fel magam álló helyzetbe, csak úgy, mint a férfiakat.
Voltak, akik be-benyúltak a réseken, de nem zavart, hadd örüljenek ők is egy
kicsit. A kiéhezettek egyre merészebbek voltak: eleinte csak a kezemet
érintették, majd intimebb területeken is próbáltak megérinteni.
Mikor a zene váltott, Raney-vel helyet cseréltünk, ám ő a
ketrecen kívül szórakoztatta a férfiakat, míg én birtokba vettem a rudat.
A rúd a pulttal szemben volt, így tisztán láttam, hogy Hoon
a poharak törölgetése közben fel-felnézett.
Szembeálltam a csővel, megfogtam mindkét kezemmel,
ráugrottam, lábaimmal megkapaszkodtam, és teljesen hátrahajoltam. Lassan
visszaemelkedtem, és feljebb kúsztam. Fordítottam pozíciómon, ismét a lábaimmal
tartottam meg magamat, ezúttal fejjel lefelé, és úgy kezdtem el pörögni.
Pörgésemet leállítva megfogtam a csövet, és eltoltam magam tőle. Lejjebb
másztam, és leereszkedtem a földre, majd vissza a fémre. Egy kezemmel lógtam a
rúdon, megpördültem, közben a másik kezemmel is ráfogtam, így a rúd a hátammal
érintkezett, és pörgés közben szinte teljesen rátekeredtem. A mozdulatsor végén
megint egy kézzel tartottam magam. Hogy ellenezzem a súlyt, a lábamat vettem
segítségül, és ráhajtottam azt is rúdra, így két lábbal érkeztem le. Előrébb
sétáltam, a reflektor pont elvakított, majd mikor kitisztult a látásom, a bárpultot
kezdtem el vizslatni, de Hoon sehol nem volt. A színpad közvetlen elején
álltam, egy öltönyös, fekete hajú pasas intett nekem, hogy hajoljak le hozzá:
- Kit kell lefizetnem, hogy velem legyél szivi?
- Nem vagyok eladó, de nyújthatok neked egy kis pluszt. –
elmosolyodtam, egészen közel hajoltam hozzá, a nyakkendőjénél fogva magamhoz
húztam, és hagytam, hogy mélyet szippantson a nyakamból.
Felálltam, újra visszamásztam a rúdra, egészen a tetejéig.
Ott a combjaimmal szorítottam rá a rúdra, mindkét kezem szabadon maradt. Úgy
helyezkedtem el a rúdon, hogy az arcom a földdel nézett szembe. A közönség felé
nézve kiszúrtam, hogy Hoon is köztük ácsorog zsebre dugott kezekkel. Már a
tekintetével magáénak akart tudni, de nem lesz olyan könnyű dolga. Rámosolyogtam
a legördögibb módon, majd hirtelen engedtem lábaim szorításán, és zuhanni
kezdtem lefelé. Láttam az embereken, hogy rémülten néznek. Kezeimmel
hátranyúltam, és megállítottam az esést. Pont az előbbi nyakkendőssel kerültem
szembe.
- Ha úgy mozognál rajtam, mint ezen a rúdon itt, a
törzsvendéged lennék.
- Mondtam már. Nem vagyok eladó. – a férfi válla fölött
elnéztem, és láttam, hogy a pultos arca ideges grimaszt öltött, míg a
kuncsaftommal beszélgettem. Ha már lúd, legyen kövér. Lemásztam a rúdról, leültem
a színpad elejére, és a fickót magam elé hívtam. Lábaimmal átfogtam derekát,
belemarkoltam a hajába, hátrahúztam a fejét, és félig Hoon irányába
fordítottam:
- Ha meg akarsz szerezni, őt kérdezd meg előbb. –
visszafordítottam magam felé, és úgy csókoltam meg, hogy az a rohadék tisztán
lássa a szemeimet. A csók felszínes volt, viszont ha a „birtoklóm” ölni tudna a
szemével, már sem én, sem a jelenlegi partnerem nem élne.
Én győztem…
Hoon dühösen utat tört magának a tömegben, és eltűnt a
folyosó irányában. Elváltam a férfitól, és a ketrecek előtt vonagló SooHyun-hoz
és Raney-hez csatlakoztam. A gruppen táncunkat látva a vendégek egyre többet
akartak, csaknem élőben akarták volna megnézni, hogy hogyan is remekelnénk
együtt az ágyban. Fantáziájukat lelohasztva, az idő gyorsabban telt el, mint
gondoltuk, és záráshoz közeledtünk, így lassan mindenkit kitereltek, a mai
műszakunk ezzel befejeződött.
Kimerülten ültünk le egy-egy székre a pulthoz Raney-vel.
Hoon kiszolgált bennünket, de barátnőm nem sokáig pihenhetett, mert a
beszédhibás köcsög felrángatta mellőlem és eltűntek a szobájában.
- Mit művel már megint a kibaszott haverod?
- Megbünteti, amiért incselkedett vele.
- Mi van?
- Te is megérdemelnéd…
- Mert hogy?
- Direkt másztál rá arra a fickóra, hogy engem bosszants
ugye? – átnyúlt a pult felett, és a hajamnál fogva húzott magához.
- Mi vagy te, hogy ellenőrzöl mi? – odakaptam a kezéhez, és
próbáltam engedni a szorításán. Elengedett, kijött a pult mögül, csuklón
ragadott, és olyan gyorsan vitt magával a szobájáig, hogy alig bírtam
egyensúlyozni.
- Te rohadt kis szajha. Megmondtam, hogy viselkedj, különben
megbánod! – megütött, a fejem oldalra bicsaklott. Elém állt, rám vigyorgott, és
közeledett felém. Hátrálni akartam, hogy a következő ütése elől kitérjek, de a
lábam megakadt az ágyban, és elvágódtam a földre. Ráült a csípőmre, kezeimet a
fejem mellé szorította és vadul megcsókolt. Kezeim kirángattam az övéi alól, és
fejét még közelebb vontam az enyémhez, nyelveink szinte már torokra mentek.
Átöleltem a nyakát, és hagytam, hogy kényeztessen. Keze letévedt az oldalamra,
az enyém pedig az ő sliccéhez. Sietve oldottam ki az övét, kigomboltam a
nadrágját, és a tűsarkammal letoltam róla. Oldalát végigkarmolva húztam fel a
trikóját. Egy másodpercre elváltunk egymástól, míg kibújt a felsőjéből.
Belemarkoltam a hajába, és fejét félrehúzva elkezdtem nyalogatni, csókolgatni,
harapni, szívni a nyakát, mialatt ő kezével a lábaim között játszott. Csupán
pár másodperce tartott az egész, de olyannyira folyt rólunk már a víz, mintha a
szaunából léptünk volna ki. Egyre jobban préselt a földbe, a légvétel már-már
nehezemre esett teste alatt. Belemarkoltam a fenekébe, ezzel kicsalva belőle
egy nagyobb szusszanást. Nyakamra fogott, és úgy hajtotta feljebb a fejemet,
hogy hozzáférhessen a nyakamhoz.
Végignyalt a mellemtől a fülemig:
- Végre megvagy! – búgta fülembe.
- Biztos vagy te ebben?
- Most már nem menekülsz előlem. Az enyém leszel, és…
Nyitódott az ajtó, és ijedten néztünk mindketten az ajtóra,
felajzott állapotban.
- Hoon, gyere m… - DongHo nyitott be, majd tudatosult benne,
hogy mit is lát. - Ohh, elnézést, hogy megzavarom a menetet nagyfiú, de…
- Az isten basszon meg DongHo! Nem tudsz kopogni bazdmeg? –
idegesen szállt le rólam a pultos.
- Én kérek elnézést, hogy te nem végezted el a munkádat
rendesen.
- Milyen munka?
- A poharak haver. Vagy reggel akarod elmosni? Visszajöhetek
reggel, és hajnalok hajnalán kiverhetlek az ágyból egy egész éjszakásnak
ígérkező menet után. Választhatsz!
- Picsába! – felhúzta a nadrágját, majd hozzám fordult. – Te
maradj itt, rögtön jövök!
Feltápászkodtam a földről, és leültem az ágyra. Szembe volt
a tükör. Elkezdtem igazgatni a hajamat, amit a kis főnök előszeretettel nézett.
- Mi tetszik ennyire DongHo? – oldalra fordulva
rámosolyogtam.
- Jól választottunk. – a kicsi csak lazán támasztotta az
ajtófélfát.
- SooHyun mégis képes lett volna kinyírni.
- Megkapta volna tőlem a magáét, ne aggódj.
- Mi a garancia rá? Miután meghaltam, nem tudnálak leellenőrizni
benneteket.
- Nem hagyom, hogy ennél is nagyobb hülyeségeket
csináljanak.
- Ember. Egy klubot vezetsz, ahol ezerrel megy a
drogfogyasztás, és táncos lányok vannak, akik gondolom nincsenek bejelentve,
hogy itt dolgoznak. Egy gyilkosság meg se kottyanna nektek.
- Tudjuk hol a határ.
- Igen? Hát ez nekem eddig nem tűnt fel.
- Mire célzol?
- A szadista haverjaidra.
- Mindenkinek vannak sajátosságai. Lemerem fogadni, neked is
vannak beteges vágyaid, de… ez majd kiderül. Hoon segít majd neked. – röhögve
és sietősen lépett ki az ajtón.
- Hogy rohadj meg! – egy párnát akartam hozzá vágni, de már
csak az ajtót találtam el. – Barom!
Kintről csak a poharak csörömpölését hallottam. Elnyúltam az
ágyon, és vártam, hogy Hoon visszajöjjön. Nem tudom miért, de most másabbnak
tűnt… sokkal. Vagy csak… ? Nem. Nem, az lehetetlen. Kizárt. Teljességgel
esélytelen.
Az agyam össze-visszakattogott, és semmi értelmesre nem
tudtam következtetni. Vágyom rá, de ugyanúgy a többiekre is. Bánt, üt, ha úgy
tartja kedve, utálom, de mégis vonzódom hozzá. Aish… mi lesz ebből?!
Arra ébredtem, hogy baromira fáztam, és mikor kinyitottam a
szemeimet, semmit sem láttam, vak sötét volt. Felültem az ágyon, de annyira
szédültem, mintha most pördültem volna meg vagy harmincszor. Nehézkesen
elcsoszogtam az ajtóig, ami azonban zárva volt.
- Héé, valaki! Mi van már? – gyengén ütögettem ököllel az
ajtót, a homlokomat pedig neki támasztottam.
Halk lépteket hallottam, majd hogy valaki elfordítja a
kulcsot a zárban. Hátrébb mentem, és belépett az illető.
- Hoon?
Válasz helyett egy halk „ühüm”-öt kaptam. Várakozás nélkül
ragadta meg csípőmet, magához rántott, és ajkaimra kapott. Nem gondolkodtam, a
bódultság fogva tartott, így ösztönösen viszonoztam minden egyes tettét.
A szoba teljesen sötét volt, így csak érezni éreztük
egymást, látni nem láttuk a másikat, és csak csendes szuszogásaink
hallatszódtak, majd egyre fokozódó, vágyakozó nyögéseinknek is szabad utat
engedtünk. Combomba markolt és felemelte lábamat. Én ölébe ugrottam, lábaimmal
próbáltam szorosan tartani magam, de inkább ő fogott. Hátamon végigtapintva
lecsúsztatta kezeit és a fenekemmel kezdett el játszani, azoknál fogva
vonogatott magához. Egyre érezhetőbbé vált keménysége, a szívem a torkomban
dobogott, remegtem, kivert a víz.
Elsétált az ágyig, amire velem együtt dőlt le. Nem engedtem
el egy pillanatra sem. Nyelve vadul játszadozott az enyémmel, majd elválva
számtól útnak indult, hogy felfedezze testemet. Ahol érzékelte, hogy jobban
tetszik a dolog, ott elidőzött, majd haladt tovább. Az azóta is rajtam lévő
fellépő ruhám fűzőjét kioldotta, és nyelvével az őrületbe kergetett másodpercek
alatt. Kezével benyúlt a hátam alá, és gerincemen fel-le haladva érte el, hogy
testem úgy hullámozzon, akár egy számító kígyóé. Szabadon maradt kezét lassan
levezette a bugyimba, és körkörös mozdulatokkal vitt a csúcs felé. Ujját ki-be
csúsztatta, majd elkezdett fészkelődni és én kerültem fölé. Ingét kigombolás
nélkül lefejtettem róla, a gombok szétpattantak. Lehajoltam hozzá, és ajkán
végignyalva bebocsátást kértem szájába. Most hagyta, hogy én vezessek. A csókot
nem nyújtottam el, rátértem a nyakára, mellkasára, oldalára. Kicsit
elszórakoztam mellbimbóival, melyek már legalább olyan kemények voltak, mint a
farka. Arrébb másztam, kioldottam az övét, kigomboltam a nadrágját, melyet
önmaga levett. Boxerét a számmal, apránként lejjebb húztam, végül lerúgta
magáról, karon fogott és magára ültetett. A hirtelen érzés fájdalmas volt, de
jelenlegi állapotomban semmi nem érdekelt, csak az, hogy megbüntessem ezt az
aljas szemétládát. Csípőm gyors tempóban mozgott fel-le, előre-hátra.
Körmeimmel amilyen erősen csak tudtam, mélyen szántogattam mellkasát. Mikor
kellő fájdalmat okoztam már neki, lefogta kezeimet, így támaszték nélkül
maradtan le álltam, de most ő kezdett el mozogni. Erőteljes lökéseitől a
lélegzetem is akadozott.
Hirtelen hagyta abba. Csípőmet eloltva magától fordított a
helyzeten, és most ő dominált. Letérdelt a fenekemhez, lábaimat a combjaira
fektette és újra belém hatolt, mélyebbnél mélyebbre tolva magát bennem.
Lábaimat derekára téve próbált még közelebb jutni hozzám, de én már így is úgy
éreztem, hogy a szemem kiesik a gyönyörtől. Felhúzott az ölébe, így akarva azt,
hogy lovagoljak rajta.
Hátát is hasonlóképpen szétkarmoltam, mint a mellkasát.
Nyakába kapaszkodva, és száját lefoglalva igyekeztem örömet
okozni magunknak. A fejemet hátra hajtotta, és erősen szívni kezdte a nyakamat.
Lassításra kényszerített azzal, hogy fenekem alá nyúlva feljebb emelt, és
elkezdte a melleimet harapdálni, nyalogatni. Tovább emelt, így kihúzódott
belőlem.
- Fordulj meg! – súgta.
Hátat fordítottam neki, négykézlábra ereszkedtem, és
hagytam, hogy ismét megőrjítsen. Hol a vállamat, hol a csípőmet fogta, és a
kínzóan lassú tempótól, a szédületes gyorsaságig mindent bevetett a sikere
érdekében. Melleimre markolva felegyenesített magához, izzadt mellkasát a
hátamhoz nyomta. Egyik kezét melleimen hagyta, a másikat pedig levitte, és a
bugyimon áthatolva dupla örömben részesített. Fejemet hátrahajtottam a vállára,
kezeimmel nyakát és fenekét fogtam. Egyre durvábban tolta magát belém.
Nyögéseink morgássá, illetve sikítássá változtak, ahogy egyszerre értek el
bennünket a kielégülés hullámai, és az utolsó pár lökés kíséretében kitöltött
forró nedvével.
Hangos légvételek között váltottunk egy fáradt csókot.
Kivezette magát belőlem, magával húzott az ágyába, majd lassan az álomvilágba…
Reggel arra ébredtem, hogy túl nagy a fény, és valami
melegíti az arcomat. A nap egyenesen az én szememet akarta kiégetni.
Hunyorogtam egy sort, és magamra húztam a takarót. Ez a kis mozdulat eljuttatta
az agyamig, hogy mindenem fáj. A fejemmel együtt nagyjából az összes izmom
tropára ment a tánc és a Hoon-nal töltött éjszaka folyamán.
A mellettem lévő már ébren volt. Kezét oldalamra simította,
és orra hegyét végighúzta a vállamtól a nyakamig.
- Jó reggelt bébi!
Valami. Nagyon. Nem. Okés.
Lassan megfordultam, és Eli-al találtam szembe magamat. A
takarót magamra kapva pattantam ki az ágyból. Csak most tűnt fel, hogy nem ott
vagyok, ahol este hagyott Hoon.
- Te mit keresel itt?
- Már nem kell keresnem. Az éjjel megtaláltam. – alkarján
támaszkodott, és úgy nézett rám.
- Mondd, hogy te és én nem…
- Óó, dehogynem. Bebizonyítottad, hogy nem csak amúgy nagy a
szád. Egy vérbeli kis kurva vagy.
Teljesen leblokkoltam, undorodtam magamtól, hogy ezzel az
iszákos semmirekellő szarházival bújtam egy ágyba.
- De mégis, hogy a francba… ?
- Miután a fiúk elmentek az „ajándékosztásra”, gondoltam
elszórakoztatlak egy kicsit. Elkábítottalak egy kisebb adaggal, épp csak
annyival, hogy tudj magadról, és ne csak én dolgozzak majd.
Ijedten néztem a karomra, és valóban ott éktelenkedett egy
„friss” nyom.
- Te nyomorult szemétláda! Hogy tehetted ezt, ráadásul csak
úgy volt merszed, hogy teljesen kiütöttél?!
- Ha tudnád, hogy élveztük mindketten. – kikelt az ágyból,
és elém járult. - De sajnos a szernek van egy hátulütője. Nem sokra emlékszel,
igaz?
- Dögölj meg te geci! Kitépem a szívedet, és a tetves
haverjaiddal fogom megetetni! – neki estem, és ott ütöttem, ahol értem, de
megfordított, karjaimat hátra csavarta, és nekem feszült.
- Héé, nyugi cicusom! Ne most legyél vadmacska, hanem majd
megint éjjel! – suttogta, majd engedett a kezeimen, és szembefordított magával.
- Nézd csak, milyen szép mintázatot hagytál rajtam mindenhol! Imádom, mikor
hadakozol velem. Tudod mennyire bi…
- Eli! HyunAe! Ti mi a francot csináltok? – DongHo, KiSeop,
SooHyun, AJ és Hoon az ajtóban ácsorogva figyeltek bennünket.
Eli újra megfordított, kezeimet ismét hátrafogta, és
szorosan hozzám érintette magát.
- Csak játszottunk egy kicsit az éjjel. – a fiúkra, majd rám
nézett. - Ugye édesem?
- Ne érj hozzám, te kibaszott rohadék! Engedj el!
- Nanana! Az enyém vagy, én előbb megszereztelek, mint az
állítólagos pasid, szóval az enyém vagy.
- Nem vagyok senki játékszere, főleg nem a tiéd, te iszákos
seggfej. Eressz el, azt mondtam!
- Eli, mit csináltál? – SooHyun és a többiek feszülten
néztek össze, majd Hoon-ra és Eli-ra. Nem értettem semmit az egészből.
- Megkaptam azt, ami engem illetett.
- Még hogy téged?! – Hoon megindult felénk, de a táncos és a
vörös visszafogták.
- Nyugi haver!
- Engedjetek!
- Igen. Sőt, KiSeop is megérdemelné. Elvégre, ha mi nem
zavarjuk a lányokat, soha nem tévedtek volna be ide. Csakis nekünk köszönheted,
hogy ide tévedt két punci, de mivel te nem voltál elég tökös a számtalan
alkalom ellenére sem, én helyetted is intézkedtem. És tudod mi a szép? –
Hoon-ról rám tévedt tekintete. Egy kézzel tartotta szorosan tovább kezeimet, a
másikkal végigsimított az arcomon. - Ez a kis virágszál még élvezte is. – maga
felé fordította arcomat, és megcsókolt.
- Te kibaszott aljadék! – Hoon kirángatta magát a négy kar
szorításából, és engem félrelökve ment neki Eli-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése