[HyunAe’s
POV.]
- Raneeey!
Gyere mááár! – kiabáltam fel barátnőmnek az emeletre. Iszonyat… órákig képes készülődni, pedig csak vásárolni megyünk.
- Egy
pillanat! – válaszolta, miközben lerobogott a lépcsőn. – Oké, mehetünk.
Tudod,hogy nekem sokkal több idő kell, mert én szeretek jól kinézni.
- Köszi,
szóval én nem nézek ki jól, na, szép…
- Ne kezdd!
Inkább menjünk! – nyitotta ki az ajtót.
- Nocsak,
megtáltosodtál?
- Igen, de
akkor hol van a paripám?
- Haha, az
istÁLLóba.
- Remélem
egy nagy csődör. – kaján mosolyra húzódott szája.
- Perverz.
Na, indulás!
Beérve a
plázába rögtön a ruha- és ékszerüzleteket céloztuk be. A ruhák annyira nem
kötötték le figyelmünket, annál inkább az ékszerek. Egy újonnan nyílt
ruhaüzletet is megnéztünk, habár először a héliumos lufik keltették fel az
érdeklődésünket. Raney – nyuszi lévén – nem mert lufit kérni, ezért kértem neki
egyet a kreol bőrű sráctól. Egy édes mosoly kíséretében kezembe adta a
léggömböt, majd tovább mentünk. Korgó gyomrunk az édességes pulthoz vezetett
minket: két tábla csoki, két nyalóka, és üdítő. Mehetünk tovább.
- Oda, oda,
oda be kell mennünk! –felfogni sem volt időm, rögtön magával húzott egy újabb
ékszerüzletbe. Szinte azonnal leragadtunk a szemüvegeknél: medvés, bajuszos,
nyulas… Aztán a kalapok, és így tovább a többi kiegészítőnél is.
Mindig is
jók voltak a megérzéseim. De leginkább a rossz megérzések értek el, amik be is
jöttek általában. Egy pillanatra kinéztem a kirakaton keresztül, és két férfinézett
bennünket. Az egyikük szőke hajú volt, és krémszínű ballonkabátot viselt, mely
alatt tetőtől talpig éjfeketébe öltözött. A másik egy rubinvörös hajú srác, bőrnadrág,
és szövetkabát ruhakompozícióval. Visszafordultam Raney felé, mert a kezemet
rángatta, hogy megmutassa, éppen milyen hülyetütüt talált. Mire újra kinéztem,
a két fiú sehol nem volt.
- Menjünk,
nézzünk meg más boltot is, majd visszajövünk még.
Csak
találomra mentünk be a boltokba.
- Uhh, oda,
légyszi, menjünk, MOST! – mutogatott egy fehérnemű bolt felé.
- Neee, ne
már!
- Na, tök jó
lesz, gyere! – csuklón ragadott, és behúzott maga után.
- Anyám, ez
de égő.
Raney csak a
melltartókat, és bugyikat nézegette, de az én utam valamiért – automatikusan –
az extrémebb darabok felé vezetett. Egy fekete-rózsaszín csipkés nagyon
megtetszett.
- Még hogy
én vagyok a perverz.
- Csak…
néztem. De biztos nem vennék fel egy ilyet sem.
- Na persze,
majd a pasid…
- NEM lesz
pasim.
Újra
elfogott az az érzés, mint a másik boltnál, és ismét bejött. A két fiú megint
minket nézett, de mindkettejük szája sokat sejtető vigyorra húzódott.
- HyunAe!
Itt vagy?
- Igen,
persze. Veszel valamit?
- Nem, csak
nézelődni jöttem be. És te? – kezébe fogta az előző ruhát, amit nézegettem. –
Szerintem jól ÁLLna.
- Fogd be! –
kivettem kezéből a ruhát, és visszaraktam a helyére. – Ha nem veszünk semmit,
akkor menjünk. Hatalmas a pláza, és még csak három boltban jártunk.
- Oké,
menjünk enni.
- Most
vettünk csokit, meg nyalókát.
- Jó, a
nyalókát megesszük, ha végeztünk a kajáldában, a csokit meg majd otthon.
- Hízzon a
seggem, ez az.
- Együtt
hízik a seggünk, nem mindegy?
Az éttermek
a pláza alsó szintjén, leghátul voltak.
- Mit
együnk? –kérdezte Raney, míg lepakoltunk, egy asztalhoz.
- Valami
könnyűt, de finomat.
- Kínai?
- Tökéletes.
- Mit kérsz?
- Megyek én
is.
- Vigyázz a
cuccokra inkább. Meghívlak valamire.
- Rendben.
Pirított tészta, és egzotikus csirke.
- Rendel,
máris jövök!
Leültem az
asztalhoz, és türelmesen vártam, míg megjön az étel.
Az asztal
mellett volt egy magasabb pult, amin újságok sorakoztak. Kivettem egyet a sok
közül, és fellapoztam.
„A rendőrség ismét razziát tartott a helyi klubokban, és három
kivételével az összesben találtak valamilyen illegális szert. A razzia tovább
folytatódik, az áldozatok száma mégis hétről hétre nő.”
Már megint
az az érzés. Jobbra néztem, és…
- Mit
szívtál? Olyan a tekinteted, mint aki totál beállt. – viccelődött barátnőm, és
leült a kajával együtt velem szembe az asztalhoz. Hirtelen visszakaptam a
tekintetem felé.
- Semmit,
csak… hülyének fogsz találni, de… neked nem szoktak rossz megérzéseid lenni?
- Mire
gondolsz?
- Bármi.
Hogy valakit baj fog érni, vagy téged.
- Kezdesz
megijeszteni. Ha ez a hipno-nézésed, szokj le róla, mert félelmetes.
- Nem
poénos. Ne feltűnően, de nézz balra, észre fogod venni a két srácot. Egy vörös,
és egy szőke hajú. Elég feltűnőek.
- Hol? –
kérdezte, miközben nagy lendülettel balra fordult.
- Csss,
maradj már! Meg vagy húzatva?
- Hmm, nem rosszak,
de a vörös ellopta a hajszínem. Mondd, hogy megtéphetem. Légysziii.
- Ne
marháskodj! Süt róluk, hogy nem tiszták.
- Rossz
fiúk, most miért?!
- Amióta
jártunk az ékszerüzletben, mindenhol őket látom.
- Beléjük
zúgtál?
- Nem úgy.
Figyeltek bennünket. A fehérneműboltnál is láttam őket, és most itt ülnek
tőlünk pár méterre.
- Paranoiás
vagy, nem gondolod!?Lespanoljak velük?
- Meg ne
merd!
- Most mi
bajunk lehet belőle?
- Nézz már
rájuk. Megtestesítik a rossz oldalt.
- DarthVader
fiai.
- Te nem
vagy százas. – röhögtem el magam.
- Lecserélte
Lyukat – botlott meg a nyelve -, mármint Luke-ot.
- Szereti a
változatosságot. – Raney elkezdett fulladni, és visszaköpni a kaját. – Na, hé,
jól vagy?
- Nem. Éppen
elmentem mentálisan.
- Még jó,
hogy csak mentálisan. Ó anyám. Együnk, aztán visszamegyünk még abba a boltba.
Venni kéne valami „Best Friends”-es dolgot.
- Jó ötlet
három év után. – mosolyodott el.
Elfogyasztottunk
minden falatot, majd felsétáltunk az emeleten lévő boltba, és újraéltük a
gyerekkorunkat.
- Ezt nézd! –ez
a gyagyás felvett egy gyerek tiarát, és mellé egy tündérpálcát fogott a kezébe.
- Na és ez?
- Like a
playboy! Hol marad Hefner bácsi? – felelte a nyuszi füleimre, és a
csokornyakkendőmre.
- Inkább a halál,
mint az olyan ruhák, amit az vén kéjenc rám adna.
- Mibe, hogy
felvennéd az olyan ruhákat is?
- Oké,
haladjunk tovább.
-
Elpirultááál. – mutogatott az arcomra.
- A tied meg
a fehérnemű bolt óta piros.
- Nem is
igaz. – kapott az arcához. – Nézzünk valami nyakláncot, és menjünk, mert már
megint elidőztünk egy csomó helyen.
Míg ő a láncokat
nézegette, én visszatévedtem a szemüvegekhez.
- Na,
szerinted? Ez illik ránk. Te leszel a majom, én meg a banánod. – hozott oda egy
nyakláncot. Az egyiken volt a „Best”, a másikon a „Friends” felirat, és ezekhez
tartozott egy majom, és egy banán figura.
- Hamm,
finom banán vagy.
- Hagyd a
banánomat, nyuszi lány. Menj és répázz meg valakit.
- Vegyél már
fel te is egy ilyen szemüveget. Vagy azt a macisat, amit az előbb. Csináljunk
egy képet.
- Oké.
Míg én a
tükörben nézegettem magamat, Raney válogatott a szemüvegek között. Beállítottam
a kamerát.
- Hé, nem az
a két srác, akit mondtál? – mutatott Raney az üvegen túlra. A vörös, és szőke
srác most az üzlet előtti kanapén ülve fürkésztek bennünket.
- Dehogynem.
– forgattam meg szemeimet.
- Na, pózoljunk
egyet twitter-re nyuszi.
Már a
sokadik képet csináltuk, de egyik sem lett jó. Elmosódott, vagy valamelyikünk
lemaradt róla, esetleg a telefon kitakarta egyikünk fejét.
- Ez így nem
jóó! – toporzékolt a mellettem álló, nálam egy fejjel magasabb barátnőm,
miközben a láncokat szorongatta, és bosszankodott a belógó árcímke miatt.- Ajj
már, ezt nem hiszem el. Feladom. – idegesen levette, majd készült volna
visszatenni a fejére, mikor hirtelen megállt a mozdulatban, és árulkodó
vigyorral a képén rám nézett. – Hogy ez miért nem jutott előbb az eszembe!? Én
mondtam, hogy lespanolok velük…- mielőtt bármit is mondhattam volna, már ki is
viharzott az üzletből, és a „követőink” felé igyekezett. Alig telt bele egy perc,
és Raneyvel együtt a vörös hajú srác lépdelt elém. Én még mindig döbbentem
néztem, hogy milyen könnyen leszólított egy idegent, és ráadásul DarthVader
egyik sötét fiát.
- HyunAe, ő itt
KiSeop, KiSeop, ő itt HyunAe. – mutatott be minket egymásnak.
- Szia
HyunAe, nagyon örülök.
- Részemről
az öröm. – remélem érezte a szarkazmust a hangomban. – Raney, gyere csak egy
kicsit! – vontam félre. – Te teljesen megkergültél? Összeállni egy ilyen sötét
alakkal, meg afdrthrdzéihjn haverjával??? – hadonásztam a levegőben, mire a
vörös démontól egy kérdő pillantást kaptam, melyet egy integetéssel, és
bájvigyorral fogadtam, majd visszafordultam barátnőmhöz.
- Nyugi már!
Csinál rólunk egy képet, és el van felejtve. Ne tuningold már ezen magad
annyit!
- Aish, jól
van. De ha bevisznek egy eldugott sikátorba… - visszaindultunk a sráchoz.
- Paranoiás.
- Őrült.
- Na,
sikerült megvitatni a fénykép körülményeit? – kérdezte a fiú mosolyogva.
- Persze.
Fehérneműben megfelel? – gyűlölöm ezt a majmot, ezért mindent elkövetek, hogy
lekopjon, de ahelyett, hogy megtántorodott volna, láttam a szemében
felcsillanni a reménysugarat, hogy komolyan képesek lennénk fehérneműben fényképezkedni.
- Én nem
vagyok semmi jónak az elrontója.
- Suhanok
kettőért, máris jövök! – Raneymegindult a kijárat felé.
- Raney, ide
gyere! Megcsaplak hallod!? Nem elég, hogy ezt a maffiózót iderángattad, még itt
rá is másznál.
- Öhm,
elnézést, hogy közbeszólok, de te voltál az, aki felvetetette azt az ötletet,
hogy fehérneműben pózoljatok, nem de, HyunAe? – KiSeop egy sunyi vigyorral a
száján fordult felém.
- Én nem,
te… inkább ne szólj hozzám, jó? Csináld meg a tetves képet, és húzz innen!
- Okés.
Beálltunk a
fotóhoz, gyorsan csinált az a szemét párat, majd visszaadta a telefonomat, és
míg Raney meg ő tovább társalogtak, én kifizettem a majmos-banános nyakláncot.
Mire visszaértem, a duóból trió lett, a szőke fiú is bejött.
- Remek…
Mehetünk Raney?
- Várj már!
Ő itt Eli! Eli, HyunAe!
- Helló
cica!
- Hmpfghhh…
ha nem akarod, hogy kikaparjam a szemeidet, kussolj! Gyere Raney!
- Hova
akartok ilyen későn menni… egyedül? – vonta fel a szemöldökét Eli.
- Haza.
- Ne
kísérjünk el?
- Nem volt
elég az egész napos követés?
- Mi? –
kérdezte egy zavarodott mosoly kíséretében KiSeop. Mintha hülyére vehetnének
minket…
- Alig volt
feltűnő, mikor kiültetek a bolt elé, meg lent a kajáldáknál is nem messze
telepedtetek le tőlünk.
- Puszta
véletlen. – legyintett a vörös.
- Valószínű.
- Nem
akartok eljönni a szórakozóhelyünkre?
- Van saját
szórakozóhelyetek? – csillantak fel a törpe szemei.
- Köszi, de
nem.
- Most
miért? Unnie, ne már!
- Raney, azt
se tudjuk honnan szalajtották őket, és a – szőke fiúra néztem – annak még a
szeme se áll jól.
- Naná, hisz
koreai. Egyikünknek se áll jól. Maximum neki a…
- Anyám,
borogass. Gerjedsz egy ilyen jött-ment akárkire?
- Még jó
hogy gerjedek…nézz csak rá. Ballonkabát, és alatta talpig fekete… akár egy
szado-mazos…ennél már csak akkor lenne jobb, hogyha nem szőke lenne, hanem
fekete, és maffiózó szerűen lenne lenyalva a haja… vagy inkább feltupírozva, és
össze-vissza, mintha csak reggel összeborzolta volna… hm… jó, asszem, hogy...
na, jó. Menjünk!
- Szerintem
ők könnyű esetek lesznek. – súgta oda EliSeop-nak „alig hallhatóan”.
- Kevin
biztos, hogy oda meg vissza lesz tőle.
- Amilyen
gyorsan zabálja a lányokat, tuti biztos, hogy foggal-körömmel fog teperni
értük. – ezek ketten tuti, hogy nem százasok… de nem is tízesek, az biztos.
Döbbenten hallgattuk, hogyan is akarnak belőlünk pornós kurvát csinálni. Gyorsan
ki kellett innen jutnunk, különben még a végén tényleg sikerül nekik, ahogy
elnéztem túlfűtött barátnőmet. A lehető legészrevétlenebbül megragadtam Raney
kabátujját, és a kijárat felé kezdtem el vonszolni,míg azok egymással nyugodtan
eldiskuráltak.
- Hova-hova?–a
hajszín tolvaj szemfülesebb volt, így még az ajtóig sem sikerült elaraszolnunk.
Láttam a
banánomon, hogy elgondolkodik, mit feleljen, végül a hazát választotta, de a
fiúk persze nem hagyták annyiban, és folytatták a becserkésző-hadmozzanatot.
- Legalább
nézzetek be a klubunkba. Biztosan tetszeni fog. Jó a zene, jó a kaja, jók az
italárak.
- Nem iszunk,
nem járunk szórakozóhelyekre sem. – újra megindultunk a kijárat felé.
- De enni
csak esztek.
- Mi lenne,
ha nem próbálkoznátok? – elővettem a szúrós tekintetemet, hátha kiengednek
végre.
- Akkor
visszaesne a forgalmunk. Pedig ti VIP-k lehetnétek. Nem mindenkihez megyünk
csak úgy oda. – csatlakozott Eli is a beszélgetéshez.
- Ja,
követitek őket előbb egész nap, aztán egy sötét utcában meg ki tudja mit
csináltok velük…
- Figyi, nem
csak mi vagyunk ennyire „rosszak”. A kiscsaj nyíltan kitárgyalta, hogy
mennyire… khm… is piszkálom a fantáziáját... – folytatta volna, de nem tudta,
mert mint gondolhattam volna, elhangzott az az egyetlen egy szó, amitől Raney
szó szerint gyilkolni tud. A tekintete az aranyosból egyenesen vérszomjassá
vált, és egészen a fiú képébe mászott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése